Rigókoncert
A márciusi, újraéledő erdő rengeteg élményt kínál. Duzzadó rügyek ülnek az ágakon, az avarra tarka szőnyeget terít az odvas keltike, a szélekre sárga foltokat rajzolnak a virágzó sombokrok.
Schmidt Egon
Csókák a keresztben
Andris fiammal február 11-én a csepeli Szent Imre téren szálltunk le a hévről. A soroksári kompkikötőhöz készültünk, de a buszvégállomás felé menet körülnéztünk a téren is. Az egyik fán balkáni fakopáncs kopogott, majd átszállt egy másik fára, és dobolni kezdett. Néhány fenyőrigó érkezett, az ostorfákra szálltak, de amikor látták, hogy azokon már egyetlen bogyó sincs, továbbrepültek.
A tél elől érkeznek hozzánk
Hazánkban az őszi madárvonulás augusztus második felében indul és október végéig tart. Madaraink jelentős része elhagyja az országot. Egyes fajok csak Dél-Európáig mennek, mások Afrikába repülnek, ahol akár a földrész legdélibb csücskéig eljuthatnak.
A váci Duna-parton
December 26-án ragyogó napsütésben, kifejezetten enyhe időben jártunk Andris fiammal a parti sétányon, és figyeltük a madarakat. A köveken tőkés récék sütkéreztek, mások előttük úsztak, vagy éppen fenekükkel az ég felé fordulva, grundolva kutattak táplálék után az iszapban.
Kisrigó
Amikor leszálltam a buszról Csillebércen, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet kapuja felett a tetőn házi rozsdafarkú énekelt. Igazi szép, kormos fekete hím, szárnyán jól látszott a fehér tükör, rozsdavörös faroktollait sűrűn rezegtette. Hallgattam egy kicsit, aztán elindultam az erdei úton a budaörsi kopár dombok felé. Az avarban még virít az odvas keltike, felette poszméhek repültek. Szeretem ezeket a békés, fehér és piros színekkel tarkállt, szőrös potrohú, zömök rovarokat. Egyikük leszállt az éjszakai esőtől nedves avarra, sétált kicsit a leveleken, aztán elrepült.
Elnémult a liget
Hosszú évek óta tavasszal mindig a Népligetben hallom az első fülemülét. Madarásznaplóm szerint előfordult, hogy akár nyolc hím is énekelt a bokrok között, és miután később, május elején is ugyanott csattogtak, biztosra vehettem, hogy költöttek is. Idén február végén a ligetbe érve megdöbbenve láttam, hogy a kertészet az összes bokrot kivágatta a fák alól. Egyszerre szinte csupasszá, számomra valahogy idegenné vált a liget. Nyomban a még Afrikában időző fülemülékre gondoltam, hiszen számukra a bokrosok a hazát, a költőhelyet jelentik, fészküket azok védelmében az avarban építik.
Tavaszváró madárhangok
A február eleji szinte még tavaszias időt megérezték a madarak is. Búgnak a balkáni gerlék, 2-án kora reggel, még sötétben, házunk tetején, talán valamelyik antennán hangosan énekelt a fekete rigó. Andris fiam ugyanazon a napon a Gellért-hegyen áttelelő barátka hímet hallott énekelni. Amikor a vashídon át a Hajógyári-szigetre értem, a széncinegék „nyitni-kék”-je és a csuszkák trillája fogadott.
Őszi sétán
Az elmúlt napok esői nyomán puhává szelídült az avar, amely nemrég még hangosan zörgött a lábaim alatt. Az erdő lassan átalakul, kezdődik a természet minden évben megújuló nagyszerű színjátéka, a lombszíneződés. Puha csend ült a fák között, percekig mentem anélkül, hogy madarat hallottam volna. Aztán megszólalt egy csuszka. Párjával egy öreg bükk törzsén keresgéltek, szokásuk szerint hol felfelé, hol fejjel lefelé kúsztak a kérgen.
