Nyíri Tamás posztumusz kötete

Az 1994-ben, hetvennégy éves korában hirtelen elhunyt professzor gazdag szellemi hagyatékának hűséges gondozója, Neubauer Irén kötetbe szerkesztette Nyíri Tamás utolsó tíz évében írt, másutt már megjelent vagy kéziratban maradt harmincöt tanulmányát, cikkét és előadását.

A modern teológiai irodalmat a maga idejében talán legjobban ismerő gondolkodó-teológus a II. vatikáni zsinat szellemében tanított és alkotott már akkor, amikor hazánkban még alig ismerték a zsinati teológiát. Haláláig elkötelezett hirdetője is volt ennek a teológiai gondolkodásnak.

Nem statisztikai kérdés

Ahány előadást meghallgatunk, ahány cikket elolvasunk, szinte annyiféle adatot ismerhetünk meg a jelen és a jövő népesedéséről, a hazai és külhoni helyzetről. Nem is szólva az okokról! Miért csökken hazánk és Európa népessége?

Sokan egyszerűen elintézik a kérdést: alig van hitoktatás, szinte senki nem neveli a fiatalokat házasságra, családi életre. Vagy: nincs elég jövedelem, sok a bizonytalanság, elveszhet a munkahely. Ki tudja, mit hoz a holnap? És még sok más okot is emlegetnek a mindennapi beszélgetésekben, tudományos értekezésekben. Csakhogy gondoljunk az ellenpéldákra: 2002 óta a kiterjedt hitoktatással rendelkező Lengyelországban is egyre több a halálozás, mint a születés, pedig mi gazdaságilag jobb helyzetben vagyunk. És Németországban miért kevés a családalapítás, gyermekvállalás?

Egyházüldözésről és egyházüldözőkről

Könyvespolcra

Immár a harmadik tanulmánykötet jelent meg a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány közreműködésével a kommunista egyházüldözés évtizedeiről, amint erre Erdő Péter bíboros is utal ajánló soraiban. Ezúttal, bár címe szerint csak a Kádár-korszak, valójában az egész negyvenöt éves diktatúra egyházüldözéséről szóló, értékes kötetet kaptunk egy májusi ökumenikus konferencia anyagából. Nem is lehet igazán markánsan szétválasztani a Rákosiés a Kádár-korszak egyházüldözését, hiszen Kádár János tevékeny részese volt a Rákosiféle terrornak is. Amit „puha diktatúrának” szoktak nevezni, módszereiben talán finomabb, hatásában viszont annál veszélyesebb, megalkuvásra késztetőbb volt.

Katolikus-ortodox találkozó Rodoszon

Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka meghívására október 18-tól 22-ig a görögországi Rodoszon zajlott a második katolikus-ortodox fórum, amelynek címe Egyház és állam közötti kapcsolatok volt. A kapcsolatok teológiai és történeti vonatkozásait vizsgálták. A fórumon részt vett Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnöke is, aki október 19-én francia nyelvű köszöntő beszédet és bevezető előadást tartott. Előadásában a bibliai és az ókeresztény alapokból indult ki. Az Újszövetség egyértelműen tanúsítja: a keresztény közösség öntudata a Krisztus megváltó áldozatában megújult szövetség népének – az új, az igaz, a teljesebb értelemben vett Izraelnek – a tudata volt.

„Bátorító kezdet”

Ismét ülésezett a szentszéki-magyar vegyes bizottság

A szentszéki-magyar vegyes bizottság október 5-én – két és fél év után – ismét összeült a parlament épületében. Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius örömét fejezte ki, hogy végre folytatódhat a testület munkája, amely 2008 óta „különböző politikai okok miatt” szünetelt. (Megalakítását 2004-ben az apostoli nuncius kezdeményezte.)

Az ülést Erdő Péter bíboros, prímás „bátorító kezdetnek” nevezte. Megállapodtak abban, hogy október 31-ig különböző munkacsoportok kidolgozzák a javaslatokat, amelyek alapján a bizottság „konkrét, szövegszerű eredményre” juthat.

Lelkipásztor és rádiós újságíró

Frank Miklós halálára

A hazai katolikus közvélemény szélesebb körben 1983-ban ismerte meg, mint a Szabad Európa Rádió magyar műsorának Miklós atyáját. Vasárnapi katolikus műsorai sok hallgató számára segítették a keresztény világ eseményeiben való tájékozódást, és kiegyensúlyozott lelki eligazításként is nagyszerűek voltak tíz éven át, a rádió 1993. október 31-i megszűnéséig. A rádiós újságírás és lelkipásztorkodás világába éppoly tehetséggel, rugalmassággal kapcsolódott be, mint gazdag papi életének számtalan más feladatába.

Szeptember 28-án, nyolcvanhat éves korában, Münchenben véget ért életútja budapesti orvos családban indult 1924. május 23-án. A piaristáknál érettségizett. A nagyváradi egyházmegye papnövendékeként Scheffler János, a későbbi vértanú püspök 1946-ban Rómába, majd Innsbruckba küldte, ahol 1950-ben szentelték pappá. Karl Rahner irányításával írt doktori disszertációját 1961-ben védte meg. Rómában egyházjogi tanulmányokat is folytatott.

Európa családok nélkül?

Egyházi vezetők a társadalmi és kulturális válságról

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) plenáris ülése szeptember 30. és október 3. között zajott Zágrábban. Az ülés fő témája a család európai helyzete volt. A konferencia résztvevőit fogadta Ivo Josipovic horvát köztársasági elnök. A tanácskozás Erdő Péter bíboros bevezetőjével kezdődött. A CCEE elnöke beszédében a család, az emberi élet elfogadása és a nevelés szoros kapcsolatát emelte ki. A résztvevők értékelték azt a felmérést, amelyet a tanács végeztetett Európa országaiban.

Ilyen felméréssel még az EU sem rendelkezik – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros –, hiszen mi számos szempontból vizsgáltuk a nem EU-országokat is. Így a természetes szaporodás, a ki- és a bevándorlás arányát, valamint jogszabályokat hasonlítottunk össze. Ennek alapján tudományos összefoglaló készült, amelyből kiderült, hogy a bevándorláshoz képest mennyire alacsony Európában a természetes szaporodás aránya.

Nemzetközi tekintélyünk helyreállítása

Jövőre magyar elnökség az Európai Unióban – Aligha csodálhatjuk, hogy sajnálatosan sok honfitársunk számára afféle csendőrnek tűnik az Európai Unió, aki furcsa szabályok betartását kívánja, és büntetésekkel fenyeget. A sokat ígért támogatásokból keveset látunk, amikor pedig valami nemzeti sérelmünkben várnánk ítéletét, kiderül, hogy azzal nem foglalkozik. Érdemes volt mindezért lemondani önállóságunk egy részéről?