Vélemények az egyház új harmadik emberéről
Miután XVI. Benedek a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki Gerhard Ludwig Müller regensburgi püspököt, a nemzetközi és a német sajtó természetesen nagy érdeklődéssel fordult felé: ki az a személyiség, akire a helyi ismeretekkel rendelkező német pápa rábízza az egyházi vezetés harmadik legfontosabb tisztségét?
A hatvannégy éves, mainzi születésű, hosszú ideig Münchenben élő dogmatikaprofesszorról azt írja az International Herald Tribune, hogy „az ortodox (helyes, igaz) tanítás érvényesítője”. A párizsi La Croix szerint ő „a második Joseph Ratzinger”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung megfogalmazása szerint „a hit őre”. A Die Welt úgy látja, hogy „érvelni szerető” ember. Felemlegették, hogy Regensburgban konfliktusai voltak katolikus világiak szervezeteivel.
Müller érsek Karl Rahner tanítványánál, Karl Lehmann jelenlegi bíborosnál doktorált, majd magántanár lett. Disszertációjának címe: Egyház és szentségek egy vallás nélküli kereszténységben – Bonhoeffer hozzájárulása egy ökumenikus szentségteológiához. Terjedelmes dogmatikai szakkönyve alapművé vált.
Vannak, akik „őskonzervatívnak” tartják, mások azért dicsérik, hogy nem illik bele semmilyen klisébe. Az ökumenizmus „haladó” törekvéseit is képviselte, így lett barátja Gustavo Guttiérrez, a felszabadítás-teológia perui „atyja”. Jó kapcsolatokat ápol az evangélikusokkal és az ortodoxokkal is.
A szakadár lefebvristákkal szemben nincs benne sem merev ellenállás, sem könnyű kompromisszumkészség. Azok nem rokonszenveznek vele, hamis hagyományfogalommal vádolják.
Római kinevezése után a Passauer Neue Presse és a Mittelbayerische Zeitung hasábjain egyértelműen vallotta meg a katolikus egyház hagyományos tanítását a szentségi házasság felbonthatatlanságáról, s hogy elvált újraházasodottak nem járulhatnak szentségekhez. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy nem szabad csupán a szentségek vételére összpontosítani e kérdésben.