Rosdy Pál

Születési évszámom (1932) mutatja, a csupa fiatalokból álló szerkesztőségünk mennyire fiatalít. Történész és levéltáros diplomát szereztem annak idején a budapesti egyetemen, a teológiához is konyítok valamit és nagyon érdekelnek a keresztény közösség hírei. Hosszú életem során a boldog családi otthonban felnövekvő gyermektől a politikai rabig sok minden voltam. Életem két meghatározó eseménye azonban az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a II. vatikáni zsinat volt. Ezért is adok hálát Istennek, hogy megérhettem a rendszerváltozást és Ferenc pápát.

Észrevették?

Szerző:

Gondolhatjuk, menynyi értékes, művészi miseruhát őriznek a Vatikánban. Az ünnepi alkalomra, mely 1958-ig az új pápa tiarával (hármas koronával) történő megkoronázásának napja volt, bármelyiket felölthette volna Ferenc pápa. Ő azonban szép, de egyszerű öltözékben mutatta be a szentmisét. Külsőség? Sokkal többnek érezhettük.

Jó szándékú riporterek most is küzdöttek a szavakkal, hogy illően nevezzék a nagy embersereget vonzó eseményt. Az is elhangzott, hogy „a pápa elfoglalta trónját”. De ha nincs koronázás, talán trónt emlegetni sem időszerű.

Politikai és szociális feszültségek

Szerző:

Argentína

Az „ezüst” jelentésű latin argentum szóból származó Argentína elnevezés Martin del Barco Centenera 1602-ben írt költeményéből származik, és az 1826-os alkotmánnyal vált a nagy latin-amerikai ország hivatalos nevévé. 1502-ben Amerigo Vespucci és útitársai voltak az első európaiak, akik felfedezték a ritkán lakott területet. Bár nem találtak értékesebb természeti kincseket, Juan Díaz de Solís 1516-ban spanyol gyarmattá, perui alkirálysággá tette meg. Buenos Aires megalapítására 1580-ban került sor.

Argentínát 1776-ban a nagyobb kiterjedésű Río de la Plata alkirályság részévé nyilvánították, melynek Buenos Aires lett a legforgalmasabb kikötője és kereskedelmi központja. Az 1810-ben kezdődött függetlenségi küzdelem 1862-ben győzedelmeskedett, ekkor választották meg az ország első köztársasági elnökét. Az 1870- es évek tragikus fejleménye volt az őslakosok irtása, földterületük kisajátítása.

Rómára figyel a világ

Szerző:

Az új pápa és az egyház mai kihívásai

A Szent Péter-bazilikában mutatták be március 12-én délelőtt a pro eligendo romano pontifice (a megválasztandó római pápáért felajánlott) szentmisét, majd délután fél ötkor a konklávén részt vevő száztizenöt bíboros a Veni Creator (Jöjj, teremtő Lélek) eléneklése után esküt tett.

A konklávé során – az első nap kivételével – a két délelőtti és két délutáni szavazás után száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből a szavazócédulák elégetését jelző füst. Ha a pápaválasztás a délelőtti vagy délutáni első fordulóban eredményes, akkor a fehér füst fél 11 és 11 óra vagy délután 5 és 6 óra között száll az ég felé. Amennyiben a délelőtti vagy a délutáni második szavazás során születik döntés, délben vagy este hét óra körül várható a füstjelzés.

Egy igazán érdekes lista

Szerző:

Világ-nézet katolikus szemmel

Mi volna, ha egyszer valaki megpróbálná összeírni nem a világ leggazdagabb embereit, hanem azokat a lélekben gazdagokat, akik életük minden problémájának megoldását a vagyontól várják? Ha például „beütne” egy jó kis lottófőnyeremény, vajon minden bajom megoldódna?

Mindnyájunk szerencséjére képtelenség ilyen listát készíteni. Csak Isten tudja, aki a lelkünkbe lát, vágyainkban milyen „gazdagok” vagyunk, és hányan vagyunk… Így talán nem lepleződünk le. Pedig tetten érhetők vagyunk.

Ti vagytok a föld fűszere

Szerző:

A nagy­vá­ros­ban ér­vé­nye­sü­lést ke­re­ső „té­koz­ló fiú” ap­ja be­teg­sé­ge mi­att tíz év után egy nyár­ra ha­za­tér szü­lő­föld­jé­re a ba­rát­nő­jé­vel, aki azon­ban elő­ször in­kább amo­lyan ka­land­nak tart­ja fa­lu­si tar­tóz­ko­dá­sát, hi­szen egye­tem­re ké­szül. De va­jon mi lesz a ter­ve­i­ből?

Bol­dog Apor Vil­mos, a vér­ta­nú püs­pök

Szerző:

Is­ten ke­zé­ben

 

Az er­dé­lyi fő­ne­me­si csa­lád gyer­me­ke, bá­ró Apor Vil­mos (1892—1945) a ka­lo­csai je­zsu­i­ták­nál ne­vel­ke­dett. 1918-tól gyu­lai plé­bá­nos­ként nagy szo­ci­á­lis ér­zék­kel vé­gez­te lel­ki­pász­to­ri mun­ká­ját. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú éve­i­ben, 1941. feb­ru­ár 24-től győ­ri püs­pök­ként tá­mo­gat­ta az el­len­zé­ki ke­resz­tény po­li­ti­kai szer­vez­ke­dést. 1944-ben „Is­ten és a tör­té­ne­lem előt­ti fe­le­lős­sé­ge tu­da­tá­ban” ki­állt az ül­dö­zöt­tek vé­del­mé­ben. A püs­pök­ség­re be­fo­ga­dott as­­szo­nyo­kat, lá­nyo­kat sze­mé­lye­sen vé­del­me­ző fő­pász­tor egy szov­jet tiszt go­lyó­já­tól szen­ve­dett vér­ta­nú­ha­lált 1945. áp­ri­lis 2-án. Ti­zen­öt év­vel ez­előtt avat­ta bol­dog­gá II. Já­nos Pál pá­pa.

Tálentum — Szé­che­nyi Zsig­mond, az író

Szerző:

Ma­gyar do­ku­men­tum­film

 

Az 1898-ban szü­le­tett gróf, a Nem­ze­ti Mú­ze­um ala­pí­tó­já­nak ük­uno­ká­ja és a „leg­na­gyobb ma­gyar” test­vér­ének déd­uno­ká­ja, Szé­che­nyi Zsig­mond élet­cél­já­nak a ter­mé­szet, az ál­lat­vi­lág ta­nul­má­nyo­zá­sát te­kin­tet­te. 1927-től fő­leg Af­ri­ká­ban va­dá­szott és vált író­vá, a va­dá­sza­ti szak­iro­da­lom is­me­rő­jé­vé. 1951-ben ki­te­le­pí­tet­ték, ne­héz kö­rül­mé­nyek kö­zött élt. Mi­vel egy­ko­ri kő­rös­he­gyi bir­to­kán dol­go­zott Ká­dár Já­nos any­ja, aki em­ber­sé­ges gaz­da­ként em­lé­ke­zett rá, éle­te utol­só éve­i­ben, 1960-ban és 1964-ben is­mét részt ve­he­tett egy-egy af­ri­kai va­dász­ex­pe­dí­ci­ón. Ami­kor 1967-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la előtt, már sú­lyos be­te­gen, fo­tel­ben ül­ve vár­ta az ál­doz­ta­tó pa­pot, ra­gasz­ko­dott hoz­zá, hogy nyak­ken­dőt kös­sön, mond­ván: a leg­főbb Úr fo­ga­dá­sá­ra ké­szül.

Gyű­lö­let nél­kül

Szerző:

Be­szél­ge­tés Ró­zsás Já­nos­sal

 

Éle­te nyolc­van­he­te­dik esz­ten­de­jé­ben idén ha­lot­tak nap­ján hunyt el a Gulag (1944-től 1953-ig) fog­lya és ha­lá­lá­ig kró­ni­ká­sa. „Gulag-lexikon” cí­mű köny­vé­ben örö­kí­tet­te meg azon rab­tár­sai alak­ját, akik­kel ta­lál­ko­zott, akik­ről ada­tai vol­tak. Alekszandr Szol­zse­nyi­cin­nel éve­kig ra­bos­ko­dott együtt egy ka­zahsz­tá­ni lá­ger­ben. Ró­zsás Já­nos sor­sa le­he­tet­len­né tet­te, hogy ma­ga­sabb fo­kú is­ko­lát vé­gez­zen, ve­le­szü­le­tett te­het­sé­ge még­is ki­bon­ta­koz­ha­tott. Szép pél­dá­ja an­nak, hogy nem csak a kö­rül­mé­nyek ala­kít­ják éle­tün­ket. Em­lé­ke­ző kö­te­te­it — „Ke­se­rű if­jú­ság”, „Él­te­tő re­mény­ség”, „Duszja nő­vér” — és egész éle­tét jel­le­mez­te em­ber­sze­re­te­te és ke­resz­tény hi­te. Ezért tu­dott gyű­lö­let nél­kül örül­ni min­den fel­fe­de­zett em­be­ri ér­ték­nek, szen­ve­dé­sei szín­he­lye­in is min­den ké­sőbb be­kö­vet­ke­zett vál­to­zás­nak. Tá­vol volt tő­le min­den bos­­szú és gyű­lö­let. őriz­zük meg em­lé­két és szel­le­mi ha­gya­té­kát!