Ribáry Zoltán

Lélekszám, mélyrepülés

Szerző:

A tízmilliós lakosságszám hazánkban egyfajta lélektani határnak számít, így nem csoda, hogy az utóbbi hetekben számos fórumon előtérbe került a kérdés: vajon az új évben vagyunk-e még ennyien. A múlt esztendő első felének statisztikai adatai ugyanis azt jelezték, hogy az idei év elejére valószínűleg a bűvös tízmilliós szám alá csökken a népesség. Vagyis a születési, halálozási és bevándorlási mutatók alapján alighanem be kell vallanunk: a beharangozott világvégét ugyan túléltük, de bizony még a korábbiaknál is kisebb nemzetté lettünk, mondhatni törpévé.

Bronzba öntött arcvonások

Szerző:

Hiánypótlónak nevezhető albumot jelentetett meg nemrégiben a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete A magyar szépirodalom érmei és plakettjei címmel. Prózánk és líránk klasszikusainak portréi sorakoznak a kiadvány lapjain. Megannyi markáns, bronzban rögzített arcvonást fürkészhet az érdeklődő, úgy, ahogyan az adott képmás alkotója láttatja a klasszikusok közé emelkedett „modelljét”. S ezen a ponton akár meg is fordulhat a befogadás: akadhatnak, akiknek egy-egy ilyen plasztikus „személyiségértelmezés” ad indíttatást a bemutatott szerző műveinek el- vagy újraolvasásához.

Emlékhelyek fotós célkeresztben

Szerző:

Összesen valamivel több mint négyszáz felvételt küldtek a pályázók a Vértesi Erdő Zrt. Keresztény-kulturális emlékeink a Vértesben címmel és hagyományteremtő szándékkal tavaly kiírt fotópályázatára, amelynek anyagából elsőként az oroszlányi Munkás Szent József-plébániatemplomban nyílt tárlat még november végén.

Sem az évet, sem az órát

Szerző:

Régen aludtam olyan mély öntudatlanságban, olyan pihentetőn, mint a beharangozott világvége utáni első napra virradó éjszakán.
December 22-én igazán frissen ébredtem. Mivel lefekvéskor csak ritkásra eresztettem le a redőnyt, így ezúttal szinte teljes világosságra nyílt ki a szemem, mindenesetre – más téli reggelekkel ellentétben – aznap nem kellett felkapcsolnom az éjjeliszekrényen álló kis olvasólámpát. Kicsit röstelltem is, hogy ennyire elengedtem magam, s hagytam, hogy a becikázó első bágyadt fénypászmák keltsenek fel, de könnyen elhessegettem magamtól a gondolatot, mondván, elvégre nem maradtam le semmiről.

Betlehem varázsa fába faragva

Szerző:

Móser Ernő fafaragómester műhelyében jártunk

Paneltömbök, egy forgalmas többsávos főút és egy szakadatlanul nyitva tartó jókora hipermarket szomszédságában él és dolgozik Tatabányán Móser Ernő fafaragó. Alsógallai otthona s különösen annak műhelye mégis olyan érzetet kelthet a vendégben, mintha nem is egy nagyvárosban járna, hanem mondjuk egy faluszéli házikóban, netán egy tanyán, esetleg valami kies táj hegy-völgyei között megbúvó menedékhelyen. Valahol az Isten háta mögött, egyúttal mégis a teremtő tenyerén, elvonult békességben.

A vendéglátás szellemében

Szerző:

Húsz éve tették le a Munkás Szent József-templom alapkövét Az oroszlányi Munkás Szent József-plébániatemplom előtt egy egyszerű nyírfa feszületen ez az emlékeztető olvasható: „Az alapkőletétel emlékére, 1992. XI. 15.” A bányászvárosban tehát nemrégiben – csendesen – elérkezett egy jeles jubileum, amely a kezdetektől itt szolgáló Kutschi András plébánost egyfajta lelki számvetésre késztette.

Miközben még csak készülődtünk a beszélgetésre, András atya épp befejezte az ebédfőzést: sűrű tojáslevessel, no meg – a város falusias részének szlovák hagyományaihoz híven – gazdag sztrapacskával készült a vendéglátásra kedves segítője, Pápisné Marika néni közreműködésével.

A lelkesedést is díjazták

Szerző:

Iskolások segítettek a tatabányai oviolimpián

A tatabányai Szent Margit Általános Iskolában már nyolc éve létező hagyomány, hogy ősszel sportvetélkedőt szerveznek óvodásoknak. A meghívásos alapon részt vevő Alsógallai, Micimackó és Bánhidai Szent Erzsébet Óvoda összesen kilenc csapattal képviseltette magát.

A csaknem százhúsz apró talpú nagyszerű hangulatban töltötte el a november közepi délelőttöt, lelkesen vetették bele magukat a főként ügyességi feladatokból összeállított, hatfordulós, játékos versengésbe. Örömüket aztán csak növelte, hogy nem csupán az első helyezetteknek járt érem, hanem mindenkinek, olimpiai szellemben díjazva a lelkes részvételt is.

Válaszúton tizennégy évesen

Szerző:

Az iskolaév sűrűjében ilyentájt kétségtelenül a nyolcadikos gyerekek állnak a legnagyobb kihívás előtt: el kell dönteniük, mely intézményeket jelölik meg, ahol szívesen folytatnák a tanulmányaikat. Ami afféle – már komolyabb tétre menő – társasjáték is egyben, a szülők, nagyobb testvérek, tanárok, közelebbi és távolabbi rokonok, mérvadó baráti családok bevonásával. Hiszen a főszereplők (főleg a fiúk) még alapvetően játékos kiskorúak és indulatos kamaszok, tele kérdőjelekkel, bizonytalansággal. Amit, ha feloldani nem is lehet teljesen, de a sokukban feltörő kishitűség és lemondás érzésének enyhítésében talán van mód segíteni. Mindenesetre – emlékezhetünk még felnőttként is egykori dilemmáinkra – elkél ebben a korban a jó tanács, de még inkább a biztatás.