Petrőczi Éva
Nem pótkötet – révkalauz!
Minden kétséget kizáróan a 2018-as Ünnepi Könyvhét egyik, nem óriásposzteres, de csöndességében is megkérdőjelezhetetlen szenzációja Gerlóczy Márton legújabb könyve, a Nézd csak, itt egy japán! – az Altató borítójának története. Szokatlan, de nagyon szép vállalkozás ez.
Egy emberarcú kastély: Bonchida
Sokan ismerik, mondogatják nálunk is, Erdélyben is: „Hencidától Bonchidáig folyt a sárga lé.” Egyes vélemények szerint a bor, mások szerint viszont a nagy lakodalmak sáfránnyal aranyszínűvé varázsolt húslevese lehetett az a „sárga lé”, amely akár el is csörgedezhetett volna a Partium magyarországi részén fekvő bihari faluból, Hencidáról a Bánffyak birtokában lévő, Kolozsvár-közeli községbe.
Madárasszonytól – Sáraasszonyig
A sokoldalú – gyermek- és felnőttprózát író, (de kell-e mindig, minden áron skatulyákba gyömöszölni, kanonizálni a szerzőket? Gondoljunk bele, ha nem volna párbeszéd, jótékony áthallás a generációk világa között, akkor kopár és néma lenne az életünk!), s szép ráadásként költő és kiadói munkatárs, kiváló sportoló és amatőr zoológus – Finy Petra második „női” regényét olvasva számtalan gondolat fellebbenhet az olvasóban. Ebben segítenek bennünket Földi Andrea gyönyörű címlaptervének madarai is.
Emlékiratok egy sötét korból
Rudolf Höss auschwitzi táborparancsnok, a hírhedt tömeggyilkos Lengyelországban papírra vetett emlékiratait, hátborzongató „közgyónását” nem könnyű végigolvasni.
