Pallós Tamás

Bitskey Tibor, a Nemzet Színésze most is bemutatóra készült

Szeptemberben ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját… – és szeptember végén a Nemzet Színészei közé választották. Bitskey Tibor most is egy bemutatóra készült. A Szolnoki Szigligeti Színházban, Csehov Cseresznyéskertjében karakterszerepet játszik: az idős inast, Firszet, akit „ottfelejtenek” a birtokon, az elhagyott házban. Őt viszont nem felejtette el sem a szakma, sem a közönség. Legújabb – „magától értetődő” – címe is erről tanúskodik. Szóba hozom, bár tudom, nem kérdés, hogy van most. Azonnal rövidre is zárjuk az udvariassági kört…

Történelmi kirándulás Marcellus Mihály íróval

Ha nem is túl gyakori téma, azért a hazai irodalomban is fel-feltűntek az ókori Egyiptomban játszódó regények: többek között Hegedüs Géza, Dáné Tibor, a közelmúltban Bene Zoltán kalandozott el a régmúltban, képzelettel kiegészítve a – részben ismert – valót. Marcellus Mihály az utóbbi években elsősorban a Római Birodalomban zajló történeteket ír. Úttörő jelentőségű Pannonia Romanum sorozatában helyszíne szűkebb-tágabb pátriánk, Pannónia, Aquincum, Dunántúl és a „végtelen” limes. Marcellus Mihálytól eredendően nem áll távol a misztika, elbeszéléseiben gyakran jelennek meg talányos elemek. Egyiptom pedig adja magát…

Nagy Péter írói idegenvezetése

Különleges szenvedélye kapcsán hallhattunk róla korábban, amikor 2012-ben az ország legfanatikusabb gyűjtőit keresték. Nagy Péter idegenvezető A kis hercegkollekciójával nevezett, és ötödik lett az online aukciós portál által meghirdetett versenyen. Utazásai során, a világ különböző pontjairól szerezte be Antoine de Saint-Exupéry művének fordításait. Az akkor hatvanhárom kötetet számláló együttes azóta bővült… Nagy Péter pedig időközben írásba fogott. Tavaly adták ki Kiúton című novelláskötetét, amely a napokban angolul is megjelent. A figyelmes olvasó e bátorító kortárs történetekben felfedezheti a szelíd kalandor, Saint-Exupéry hatását; a lelki rokonságot. Az egyéni – ha úgy tetszik, evangéliumi – látásmódot és érzékenységet, amely a kis herceget, a gyermekfelnőtt, a felnőtt-gyermek írót az emberi titok tudójává tette…

Schreiber Gábor ásatási naplófejezeteiből

Megszakításokkal ugyan, de immár több mint száz éve folynak magyar ásatások Egyiptomban. 1909-ben megjelent Mahler Ede Ókori Egyiptom című munkája, amelyben a kiváló magyar orientalista nemzetközi színvonalon foglalta össze mindazt, amit a művelt világ akkor tudott e nagy civilizációról. Mahler követői, Dobrovits Aladár és Wessetzky Vilmos megalapozták a budapesti Szépművészeti Múzeum jelentős egyiptomi gyűjteményét. Régészek és egyiptológusok több kinti helyszínen gyakorolták mindazt, amit egyetemi hallgatóként Budapesten sajátítottak el. Schreiber Gábor, Kákosy László egykori tanítványa majd húsz éve jár vissza egy kiemelten fontos lelőhelyre, Théba hét dombjának egyikére. Az ELTE adjunktusával múltról és az aktuális kutatásokról beszélgettünk.

Solymosi Tamás az új operaházi évadról

Szeptemberrel elkezdődött a kőszínházi szezon. A Magyar Nemzeti Balett 2014/2015-ös évada a tavalyi bemutatódömping sikerdarabjaival indul, a felújítások és újrajátszások mellett a nemzetközi (rangú) társulatnak két nagy bemutatója lesz az Operaházban: a Manon és A hattyúk tava. Solymosi Tamást, az együttes igazgatóját rövid vissza- és előretekintésre kértük.

– Az első félévben több olyan darabot játszunk, amelynek a közelmúltban volt a premierje; gondolok itt az Etűdökre, a Trójai játékokra, A Szilfidre és A víg özvegyre. A szezon elején is lesz azonban egy „svédcsavar”, ugyanis a koreográfus, Robert North engedélyével szeptemberben bemutatjuk a Trójai játékok című – férfi táncosokra kitalált – balettparódia női változatát, nyolc kiváló szólistánk előadásában, Európában először.

Véget ért a diósgyőri vár felújítása. Vagy annak „első üteme” – hiszen még az is lehet, hogy a nagyszabású munkálatok idővel folytatódnak. Mára kiteltek a csonka oldalfalak; visszaépítették az erődítmény emeleti teremsorát, a lovagok csarnokát, a kétszintes várkápolnát és a késő gótikus csillagboltozatú királynéi szentélyt is. Pártázatok, boltívek, konzolok, korlátok, lépcsősorok, kőcsipkék, cserépkályhák… A hazai műemlékvédelemben szinte példa nélküli, ám remélhetően mindinkább elterjedő rekonstrukciós szemlélet meggyőző eredményeként mára nagyrészt visszakaptunk egy olyan gótikus-reneszánsz palotát, amelyhez hasonlót ezidáig csak határainkon kívül láthattunk.

Major Balázs a Szent Vid-kápolnáról

Péntek reggel Esztergomban. Az ősi Macskaút lépcsőin haladva azonnal feltűnnek a fiatal régészcsoport tagjai; néhányan a várhegy lábánál, mások fent, a falak tövében dolgoznak. A barbakán alatt kivillan a nejlonnal fedett ideiglenes tető, amely Szent Vid kápolnájának feltárt romjait védi. A várba vezető emelkedő korlátja alatt átbújva, teli műanyag zsákokkal szegélyezett kopár, poros ösvényen már csak néhány lépés a „tetthely”. Major Balázs a dokumentálást félbehagyva, nyakában fényképezőgéppel kapaszkodik fel a meghasadt templomocska deszkákkal kerített verméből. Most viszonylag nyugalom van, mondja, egy héttel korábban, július végén még hatvanfős nemzetközi csoportot gardírozott itt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem általa vezetett Régészeti Tanszéke ugyanis a hazai hallgatókon és önkénteseken túl immár külföldi diákokat is fogad; idén nyáron brit, jordániai, libanoni, bolgár, lengyel egyetemekről-partnerintézményekből érkeztek fiatalok – de akad egy állandó munkatársnak számító szír „kolléga” is, akivel – a polgárháború kitörése előtt – éveken át együtt dolgoztak a margati keresztes lovagvár feltárásán… Piliscsaba az elméleti oktatás bázisa marad, Esztergom a gyakorlatié lett. Főhadiszállásnak a Vitéz János Tanítóképző közeli épületegyüttesében kaptak önálló épületeket és termeket, így szinte korlátlan hely áll a tanszék rendelkezésére. A nagy és világos egykori ebédlőt restaurátor- műhellyé alakították; jelenleg a térinformatikai labor fejlesztése zajlik…

Fedeles Tamás történész, teológus Pécs évszázadairól

Sopianae: a Római Birodalom Pannónia provinciájának fontos városa – ókeresztény sírkamrákkal. Pécs: középkori eredetű templomokkal, egyetemmel és oszmán emlékekkel. Angster orgonagyár, Zsolnay Vilmos és az érett szecesszió; messzire tekintő, haladó „kulturális főváros”… Fogalmak, tények, izgalmas valóságok. A más magyar településhez nem hasonló (és nem hasonlítható) „mediterrán” Pécs kimeríthetetlen. Majd kétezer esztendős múltjával csupa ígéret és lehetőség. Fedeles Tamással, a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézetének tanárával hivatása tükrében beszélgettünk szűkebb pátriájáról.

– Amikor egy település sajátosságairól esik szó, érdemes más városokkal összevetve a hasonlóságokat és a különbözőségeket is megnézni. Itt különösen a római előzményekre utalnék, amelyek nyilvánvalóan determinálták Pécs középkori kialakulását. De e vonatkozásban is egyedi, hiszen a római, illetve a középkori város területe nem (vagy alig) fedi egymást. A ma már a világörökség részét képező ókeresztény temetőegyüttes a római halottkultusznak megfelelően a lakott rész peremén, az egykori Sopianae külterületén helyezkedett el. A katolikus egyház megjelenésével Pécs első középkori városmagja viszont – a mai püspökvárral és a dómmal – éppen itt, a római kori temető helyén alakult ki. A kutatásokban számos nehézséget is okoz e „kettős központ”. A római polgári település a középkori belvároson kívül, a mai Rákóczi úttól délre eső részen volt. Tóth Zsolt régészkollégám néhány éve itt tárta fel Sopianae bazilikáját, az ókori település világi közigazgatási központját. A római fürdő (a mai Kereskedők Háza helyén) a déli városfaltól még lejjebb állt. A római és középkori város területe valahol a Citrom és a Jókai utca vonalán, a Postapalota tájékán érintkezett egymással.