Ókor és középkor metszéspontján

Ha jól tudom, a város múltjával kapcsolatos kutatásait egyháztörténeti vonatkozásokkal kezdte. A „korai” pécsi püspökségről több könyve, tanulmánya és cikke jelent meg…

– Személy szerint nagyon motivált az a tény, hogy Pécs az egyetlen olyan magyar egyházi központ, amelynek az alapítási dátumát napra pontosan (!) ismerjük. Az alapítólevél 1404-es interpolált átirata szerint erre 1009. augusztus 23-án került sor… A magyar középkori okleveles anyag mennyiségét tekintve „kedvezőnek” mondható. Nyugat-Európához, mondjuk Franciaországhoz hasonlítva persze kevés. A magyar levéltárakban pár százezer iratot őriznek, ami a feldolgozás szempontjából áttekinthető mennyiség. Kelet-Európa viszont annyira információszegény, hogy már annak is örülnek, ha egy elbeszélő forrás például Moszkva alapítását megemlíti… Vagyis a mi helyzetünk optimálisnak tűnik e téren. Ugyanakkor ha Pécs történetével kapcsolatban megnézzük az országos, a püspöki vagy a Baranyai Megyei Levéltárat, jó esetben tíz olyan oklevelet találunk csak, amelyet a város adott ki. (Bécsben és Firenzében fellelhető még néhány vonatkozó okirat.) Ezekkel nem jutnánk sokra. Elbeszélő forrásokból, egyéb „mozaikkockákból” tudjuk bővíteni a tudásunkat. Pécs múltjának megismeréséhez tehát alapvető szükségünk van a régészeti feltárások, megfigyelések eredményeire is. Többek között ebben rejlik a kutatás igazi szépsége, ami egyúttal persze kihívást is jelent…

Az elmúlt huszonöt évben nagyobb lendületet kaptak a múltfeltárás különböző ágai?

– A helytörténettel kapcsolatos munkákat a rendszerváltozás előtt sem gátolták. Már akkor is igen komoly kutatások folytak. Példaként említhetem egy kiváló pap egyháztörténész, Petrovich Ede nevét, vagy irodalomtörténész jó barátomat, Boda Miklóst, aki a középkori pécsi egyetemről írt kitűnő tanulmányokat. A régészet területéről mindenképp ki kell emelnem a középkoros Sándor Máriát, illetve férje, a néhai Gerő Győző oszmán kultúrával és a török hódoltság időszakával foglalkozó munkásságát, valamint Kárpáti Gábor középkort érintő feltárásait. A Sándor–Gerő házaspárnak köszönhető, hogy régészeti kutatások folyhattak a püspökvárban. És Cserháti József megyés püspök úr támogatásáról sem szabad megfeledkezni…

A Pécs Története Alapítvány égisze alatt aztán a kilencvenes évek elejétől Vonyó József és Ujvári Jenő szerveztek konferenciákat. Ezek folyományaként jött létre a Tanulmányok Pécs történetéből sorozat, amelynek azóta már több mint húsz kötete jelent meg – köztük az én első könyvem is. Pécs középkorának részletes, monografikus feldolgozása eddig váratott magára. Két szegedi kollégám, Koszta László és Petrovics István hatalmas munkája várhatóan év végén jelenik meg. Magam a késő középkori rész lektoraként közreműködöm benne. Egyébként a 2011-ben kiadott, „Eztán Pécs tűnik szemünkbe” – A város középkori históriája című kötetem is már ebben a szellemben, ismeretterjesztő jelleggel, a hiánypótlás igényével született. A visszajelzések azt mutatják, hogy sikerült teljesíteni ezt a missziót.

Pécshez különösen sok legendás esemény és személy kötődik. Néhány éve a Széchenyi téren kiásott középkori pince kapcsán Vlad Tepes neve is szóba került… Az ő pécsi tartózkodásáról mit tudunk?

– III. Vlad Tepes vajdáról (alias Draculeáról) feltételezzük, hogy megfordult Pécsett, hiszen a kortárs közbeszédben egy ingatlan viselte a nevét. A Drakula-sztori kapcsán számos mendemonda fölmerült, amelyet a folyó kutatások azért árnyaltak. Nem Hunyadi Mátyás börtönében sínylődve kínozta a galambokat és gyilkolászta az egereket – komoly politikai tényezőként viszonylag szabadon élhetett Magyarországon. Miután Mátyás elengedte és hazaküldte, a családon belüli viszályok áldozata lett; nemsokára meggyilkolták. Visegrádi, illetve budai rabságát említik ugyan a források, de ha a király hozzáadta unokahúgát, akivel Pécsett házat vásárolt (amint egy oklevélből ismert), akkor mégsem lehetett ez szigorú fogság. A korban nagy „horrorigény” mutatkozott, így nem véletlen, hogy a XV. század második felében német nyelvű röplapok és brosúrák sora tárgyalta a véres Drakula-történeteket.


Hirtelenjében ki jut még eszébe a város híres (vagy hírhedt) „vendégei” közül?

– Akit érdekel ez a téma, figyelmébe ajánlom Bezerédy Győző Németnek Bécs, magyarnak Pécs című könyvét, amelyben számos érdekességet érint; többek között, hogy ki mindenki járt itt, uralkodóktól a művészekig. A XVIII. század végén például hosszabb időt Pécsen töltött a jeles német utazó és természetbúvár, Hoffmannsegg gróf. A flórát és a faunát tanulmányozta, de helyi élményeiről, a korabeli szokásokról is beszámolt útinaplójában. Pécs mindig is vonzó, érdekes, mediterrán jellegű város volt, kedvező klímájával, utcácskáival, a Mecsekre felnyúló szőlőskertekkel…

Újabban szinte minden évben hallani-olvasni jelentős pécsi ásatásokról, megtalált, bemutatásra váró ókori, középkori vagy török emlékekről, felújításokról és helyreállításokról. Aktuális munkáit is érintik ezek az eredmények?

– Negyedik éve folyik a Magyarország várostörténeti atlasza sorozat vonatkozó projektje, amely Pécs topográfiai átalakulását hivatott bemutatni angol és magyar nyelven. E nemzetközi dimenziókba illeszkedő, Európában már évtizedek óta zajló munkának az a célja, hogy összehasonlíthatók legyenek a városok: láthatóvá tegyék az egyezéseket, különbözőségeket, az adott település fejlődési periódusait… A magyar teamet Szende Katalin vezeti, én pedig a Pécs topográfiai, morfológiai változásait vizsgáló kis csapatot irányítom. Az elmúlt évben jelent meg addigi munkánk összefoglalásaként a Pécs város topográfiája a kezdetektől a 20. század elejéig című tanulmánykötet. Végső soron folyamatában szeretnénk bemutatni a város területének, kiterjedésének alakulását: a mai belváros legkorábbi településnyomától az I. világháború végéig, 1918-ig. Az európai városok összehasonlításánál Pécs 1865-ös kataszteri térképét tekintjük alapnak, ezen mutatjuk majd be – különböző időmetszetekben – a város formálódását. Érdekes lesz például térképre vetítve látni, hogy a törökök után mi módon népesült be a városfalon túli terület… A XIX. század végén, a XX. század elején pedig óriási fejlődésnek lehetünk tanúi; az ipar fellendülésével többszörösére emelkedett Pécs lélekszáma… Megpróbáljuk Pécs változó arculatát is rekonstruálni a különböző városábrázolások összegyűjtésével. A projekt az év végén zárul. Abszolút újdonságról van szó, hiszen – az említett ókori és középkori településforma összehasonlításán túl – ilyen szempontból Pécs még nem volt terítéken.

Újabban vatikáni levéltári kutatásokban is részt vesz. Ezek összefüggnek Péccsel?

– Természetesen a Vatikáni Titkos Levéltárban is találhatók Pécs történetéhez kapcsolódó források. 2011-ben futottam bele például egy olyan dokumentumba, amely egyértelművé tette a korábbi sejtést, miszerint a főtéren, a mai Széchenyi téren volt a város gazdasági központja. Az eredeti szövegében megismert kérvényben egy kereskedő emeletes házairól esik szó, amelyek között apotékák – nem gyógyszertárak, hanem boltok – helyezkedtek el… Jelenleg egy másik, nem Pécsre fókuszáló projektben is részt veszek. Tusor Péter kollégámmal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével és másokkal egy XX. század eleje óta dédelgetett tervet valósítunk meg: Lukcsics József gyűjtését, a Camera Apostolica valamennyi magyar vonatkozású anyagát rendeztük sajtó alá, egy nagyobb lélegzetű bevezető tanulmánnyal ellátva. A napokban küldjük nyomdába a nemzetközi kutatásokhoz szervesen illeszkedő, és reményeink szerint érdeklődésre számot tartó, mintegy ezeroldalas, kétkötetes okmánytárat.

Elkötelezett pécsiként, egyetemi oktatóként mit vár a közeljövőtől? Nyílnak „új(abb) dimenziók”?

– Az említett készülő várostörténeti atlasz bizonyára még jobban Pécsre irányítja majd a figyelmet. Tudományos szempontból mindenképp. Lokálpatrióta történészként legalábbis erre számítok. A város nagymonográfiájának (főszerkesztő: Vonyó József) elkészítése – amelynek Visy Zsolt által szerkesztett első kötete a honfoglalásig tárta fel Sopianae múltját (2013) – még hosszú évekre feladatot ad a kutatóknak. Ha kész lesz, minden érdeklődő egzakt módon tanulmányozhatja Pécs történetét – akár más európai városokkal is összehasonlítva. Teljesen lezárt kutatás persze nincs. Az „elkerülhetetlen” leletmentő bel- és külvárosi régészeti feltárások folyamatosan új információkkal bővítik a Pécs históriájával kapcsolatos ismereteinket. És minden friss lelet kiköveteli az addigiak újraértelmezését…

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .