Kezdetben volt a venyige.
Abból fakadt a bor patakja,
vér folyama. A tenger kín
fölött billegő sirályok,
a fényesség hazája.
Ha iszom egy korsó sört,
választhatok egy sorsjegyet,
amin újabb korsó sört lehet nyerni.
Sorsom ez: annyi korsó sört iszom,
ahánynál eggyel többet ihatok jegyre.
Értékes már maga a szándék is,
nyugalmat hoznak otthonos szavak,
a félig alva eldarált szöveg,
gyógyíthat a csapongó gondolat,
az akadozó, hangtalan beszéd,
tagmondatok ha cserebomlanak,
erőt adnak szégyenlős szólamok,
dallam röpíti messze hangodat –
Ha egyszer éppen elég tiszta lesz hozzá az elméd,
és veszed a bátorságot, hogy megkérdezd tőlem,
miért bántottalak annyit,
ha dühömben, mért voltam dühös,
s ha azért, mert félreneveltek,
miért hagytam, hogy főleg az neveljen
a legdöntőbb éveidben,
Van olyan nap, amikor érzed is,
hogy működik.
Időben kelsz,
nem késel el,
átlátod, mit kell tenned,
és teszed,
de nem veszel el a részletekben,
rejteken;
A hátizsák nem szép
és nem szeretetre méltó önmagában.
Az utak teszik azzá hátunkon vele,
a veríték, az erőfeszítések.
Barikádozd el magad,
a létrát, ami fölvezet,
hogy tisztán találja majd,
ha rálel, aki fölvezet.
Negyvenöt, néhány óra híján
negyvenhat nap alkohol nélkül.
Máris csaltam. Fiam névnapi
köszöntése miatt negyvennégy
teljes marad, Mátyás ugrása
után negyven egyhuzamban, és
ott van még a feleségemé,
a másik próbáló kivétel.
Legyetek tanúim, hegyek,
s főképp te, Szent Györgyről nevezett,
úgy jártam útjaidat,
mintha még ifjú lennék,
