Nagy Enikő

Ravasi bíboros Erkölcs, gazdaság, szekularizált társadalom címmel február 6-án tartott előadást a Corvinuson. Mint mondta, a téma közel áll a zsidó-keresztény tapasztalat bibliai alapjaihoz, amelyben a nyugati kultúra is gyökerezik. Négy alapelvre építette beszédét. Először a perszonalizmusról beszélt, és az emberi személy fogalmát emelte ki. A Teremtés könyvére utalva az emberkép horizontális voltát hangsúlyozta: az ember nem önmagába forduló világ, hanem nyitott valóság; két arca a férfi és a nő. Majd a vertikális dimenzióról szólt: az ember képes megismerni magát, öntudattal, etikus tudattal rendelkezik, és a transzcendencia is jelen van benne.

Kérdezz! Felelek! – Ravasi bíboros február 6-án a Corvinuson válaszolt a két egyetem hallgatóinak kérdéseire. Ezekből szemezgettünk.

– Ma mindenféle válságról beszélnek. Ön szerint melyik ezek közül a legsúlyosabb? Melyiket kell előbb megoldani: az emberét vagy a gazdaságét?

– Reflektálnunk kell emberképünkre, csak így érthető, miért fontos a teológia, a filozófia és valamennyi humán tudomány. A közgazdaságtant is ezek közé kellene sorolnunk. Ebből látszik, milyen jellegű a válság. Manapság a jelenségek leírása helyett azok átalakítására törekszenek, beavatkoznak a jelenségekbe. Ott van például a plasztikai sebészet, melynek célja a külső átalakítása. Bizonyos helyeken a mellplasztika a nagykorúvá válás ajándéka lett. De beszélhetnénk akár a géntechnológiáról is. Ezeknek a jelenségeknek a fényében máris világos, miért fontos válaszolnunk a saját emberségünkre vonatkozó kérdésekre.

Ravasi bíboros és a Népek udvara párbeszédsorozat Budapesten

Budapesten szervezték meg február 5-én és 6-án a Népek udvara elnevezésű rendezvénysorozatot, melynek elsődleges célja a hívők és a magukat nem hívőnek vallók közötti párbeszéd előmozdítása. Erkölcsi rend a XXI. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban – ez volt a címe a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem rendezésében megvalósult tudományos konferenciának, amelyen Erdő Péter bíboros átadta a Stephanus-díjat Gianfranco Ravasinak, a programsorozatot koordináló Kultúra Pápai Tanácsa elnökének. Ebből az alkalomból beszélgettünk Ravasi bíborossal.

Szalézi püspök missziója a Salamon-szigeteken

Nem sokkal a 2007-es földrengés és szökőár után érkezett a Csendes-óceán déli részén fekvő Salamon-szigetekre, ahogy mondja, a világ legvégére. Földünk egyik legelzártabb egyházmegyéjének, Gizo városának püspöke lett. Azóta már újjáépítette a természeti katasztrófában romba dőlt katedrálist, iskolákat és kórházakat alapított, s hogy az elszigetelt közösségeket is elérje, pilótatanfolyamot végzett, szert tett egy kisrepülőgépre, s így járja a környéket, szárazföldön, vízen vagy levegőben, ahogy éppen lehet. Luciano Capelli szalézi püspök a messzi távolból mesélt lapunknak nem mindennapi hivatásáról.

Tíz óra az időeltolódás, nem könnyű megfelelő időt találni a beszélgetésre, de azért egészen jól megy. „Amikor gyerek voltam, pilóta akartam lenni” – kezdi. – „S most püspök vagyok, és pilóta. Hát kell ennél több?” Állítja, a hajó nem ugyanaz, mint a repülő, hiszen több száz méter magasból látni ezt a szigetvilágot, csodálatos. És persze nagy szükség is van rá, máskülönben lehetetlen megközelíteni egyes helyeket. Mivel a katasztrófa után igencsak megnövekedtek a szállítási költségek, Pápua Új-Guineából az egyházmegye is vásárolt egy használt gépet, amellyel teherárut és embereket szállítanak Gizo körül.