Mészáros Ákos

László Fülöp, a világhírű portréfestő világa

Az ember egyszeri, megismételhetetlen, egyedi, már csak ezért is érdemes a megörökítésre. A festészetben sokféle műfaj megtalálható; életkép, csendélet, tájkép stb. Mégis, talán az egyik legfontosabb: a portré. Előfordult, hogy VIII. Henrik angol király a feleségéül kiválasztott leányt nem láthatta élőben, mert túl messze lakott. Ilyenkor udvari festőjét, Hans Holbeint küldte el, hogy fesse meg az arcképét. Dürer, Rembrandt, Frans Hals, Rubens vagy Tiziano műveinek nagy részét képmások teszik ki. A XIX. század fényképészei is nagyon hamar rátaláltak a portré műfajára. Julia Margaret Cameron az 1860-as években finom, lírai portrékat készített kortársairól, és újszerű látásmódjával messze megelőzte korát.

Száztíz éve született Breuer Marcell

Ha a modern építészet és lakásberendezés kerül szóba, általában a végletekig leegyszerűsített mértani formák, a négyzet, a téglalap, szűk belső terek jutnak eszünkbe. Álló vagy fektetett gyufaskatulyákra emlékeztető lakótelepi házakat a hatvanas évektől építettek Magyarországon a panelprogram keretében. Meglepő, hogy a mai középületeket és a társasházakat is gyakran jellemzi minimális élettér. Ez azonban nem volt mindig így.

Breuer Marcell magyar származású építész és formatervező azok közé tartozott, akik hihetetlen nagyvonalúsággal használták a korszerű anyagokat, a vasbetont, a fémet, és ha kellett, a fát épületeik és bútoraik megtervezésénél. A Szent János apátsági templom Minnesotában manapság is különlegességnek számít. A barnás színű létesítmény magával ragadja az érkezőt. A templomcsarnok előtt már messziről látszik egy hatalmas vasbeton harangláb. Az épületet nemcsak méretei teszik monumentálissá, hanem belső arányai is.

Rajzok Pieter Bruegel századában

Valóságos időutazásra invitálja a látogatót a budapesti Szépművészeti Múzeum. Aki veszi a fáradságot, és elmegy a kiállításra, hogy eredetiben láthassa a XVI. századi németalföldi rajzokat, nem fog csalódni. Szinte hallani lehet a mártogatós acéltoll sercegését az antik papíron. Mindenféle régi technikák elevenednek meg, barna tinta, szürke lavírozás, fedőfehér, vörös kréta, manapság egyre ritkábban használatos eszközök. Az ember nem győz csodálkozni: hogy maradtak meg ezek a sérülékeny műalkotások az évszázadok során? Németalföld nagyjából a mai Benelux államok területének felelt meg, de a kifejezést ma már inkább csak történelmi fogalomként használják. Az 1560-as években kirobbant és a feudális spanyol hatalom ellen vívott szabadságharc a század végére tartós sikereket hozott, és az északi holland tartományok megszerezték a függetlenségüket.

Mizerák István képei Ózdon

A XIV. Ózdi Napok keretében kiemelt rendezvényen vehettem részt. Május végén, az egykori MTI-s fotóriporterről, Mizerák Istvánról kiállítótermet neveztek el az Ózdi Művelődési Intézmények Olvasó nevű épületében. Élet/- művészet címmel nézhetünk meg képeiből egy igényes válogatást, amelyet már bemutatott az elmúlt év során a Magyar Nemzeti Múzeum. Mizerák István (1942–1998) Ózdon élt, az Ózdi Kohászati Művek mint fő témaforrás egész munkásságában fontos szerepet játszott. Az itt készült képei ipari tájak, de nem a korabeli szocialista sajtó felfogása szerint. Az ő vasmunkásai, kohászai, képeinek szinte állandó szereplői, az élet hétköznapjait élő húsvér emberek, minden pátosz, elragadtatás és felesleges optimizmus nélkül, ők csak teszik a dolgukat.

Csernus Tibor emlékműterme

A kiállításokon a nagyközönség általában csak az elkészült műveket láthatja. A múzeumok többnyire a befejezett alkotásokat, a már lelakkozott olajképeket gyűjtik, és ezeket mutatják be a tárlatok látogatóinak. Ritkán nyílik alkalmunk megismerni az előzményeket, az első vázlatokat, a műhelymunkát. Nemigen pillanthatunk bele az alkotás folyamatába, a művész titkaiba. Pedig nincs izgalmasabb, mint a gondolat megszületésétől az utolsó ecsetvonásig vezető út. Ezért jelent évtizedek óta olyan különleges élményt Kollányi Ágoston Szőnyi Istvánról, a XX. századi magyar festészet kiemelkedő alakjáról készült színes filmje, amely 1957-ben a festő saját környezetében, Zebegényben készült. Benne feltárul előttünk Szőnyi lakóháza, a környező Duna-parti táj, ahol a mester délelőttönként a szabadban vázlatozott, hogy aztán esténként a látottakat műtermében feldolgozva komponáljon új képeket sajátos temperatechnikájával. Szőnyi műterme napjainkban is látogatható, berendezett lakása megtekinthető Zebegényben.

Festői és modern fényképek a Szépművészeti Múzeumban

„A mai nappal a festészet meghalt!” – kiáltott fel az első dagerrotípiák láttán Paul Delaroche, a francia historizmus népszerű festője. Akkoriban sokan tényleg azt hitték, hogy a fotó leválthatja a táblaképfestészet műfaját. „A dagerrotípiák finom ábrázolásmódja minden elképzelést fölülmúló tökéletességet mutat. A vonalak pontos rajzát, a formák tisztaságát legteljesebben a fénykép tudja megvalósítani” – írta Delaroche. Az alkotóknak nem kell hosszú órákat tölteniük a műteremben portrék festésével, a hosszadalmas ülések helyett néhány perc alatt kész a fotó…