„A rajz a lelke és forrása a festés minden fajtájának”

Németalföld művészeti élete – a négy évtizedes háborúskodás, a nemesi-polgári, valamint katolikus-protestáns ellentétek közepette is – rendkívüli mértékben gazdagodott, sokrétűvé vált. A táblakép-festészet elvesztette uralkodó szerepét, felzárkózott mögé a sokszorosító grafika és az iparművészet. A korszak legkiválóbb mesterei készítettek terveket a könyv- és metszetkiadók, a szőnyegkészítő és üvegablak-festő műhelyek számára. Így aztán az előző századokhoz képest megnövekedett a rajzművészet, a rajzvázlat szerepe.


A XVI. században a rajz vált a különféle művészi feladatok tervezésének és megoldásának alapjává. A németalföldi mesterek a hagyományos műhelygyakorlatra támaszkodó, gótikus naturalizmust kezdték felváltani a természet utáni rajzolással. Akárcsak a korabeli itáliai mesterek, ők is behatóan tanulmányozták az ember anatómiáját, mozgás- és színtanulmányokat folytattak. Meglepő, hogy a kiállításon alig néhány rajzot látni az id. Pieter Bruegeltől, sokkal inkább a kortársai jelennek meg a lapokon. Barend van Orley A vad szétosztása című rajza rendkívül mozgalmas, sokfigurás, térhatású mű. Jól érzékelhető rajta az előtér, a középtér és a háttér. A rajz, amely a párizsi Louvre egyik falikárpitjához készült vázlat, egy vadászlakomát ábrázol. Figyelemre méltó Michiel Coxcie öt allegorikus kompozícióból álló lapja, amely a szerelem, a szüzesség, a halál, a hírnév és az istenség (illetve az elmúlás vagy idő) diadalát szimbolizálja. Coxcie az élet nagy kérdéseit teszi fel, s rajzaiból kiderül, hogy a nyugvópontot csak az örökkévalóság diadala jelentheti számunkra.

Maarten van Heemskerck volt az első németalföldi mester, akinek hatalmas rajzanyaga ránk maradt. Eleinte útirajzokat készített, majd később Rómában könnyed, vékony vonalakkal tárgyilagosan rajzolt meg antik épületeket, szobrokat, alak- és állattanulmányokat. Hemmskerck Utolsó ítélet című metszet-előkészítő tollrajzán erő és dinamizmus érződik. Az alakok aránya, plaszticitása, az izmok mozgását érzékeltető testfelület Luca Signorelli Az utolsó ítélet című, orvietói freskóciklusának hatására enged következtetni.

Id. Pieter Bruegel Táj fákkal és templommal című rajzán az igazi, hamisítatlan németalföldi táj elevenedik meg. A folyó közepén feltűnik egy jellegzetes, nádfedeles vízimalom. Bruegel jelentősége már életében is messze túlnőtt Németalföld határain. Alkotásai a valóságot, az élő természetet idézik fel annak atmoszférájával és fényviszonyaival. A mester felismerte, hogy a természet organikus egység, és ezt elsősorban nagyvonalú, koncentrált kompozíciók formájában juttatta kifejezésre.

Paulus van Vianen Folyóparti táj tutajosokkal című rajzán, amely a művész vázlatkönyvéből származik, a természetélmény frissességét és közvetlenségét figyelhetjük meg. Leheletfinomságú ecsetvonások, az akvarell lazúrossága, atmoszférateremtő ereje teszi varázslatossá-látomásossá ezt a rendkívüli grafikát.
Frederik Sustris Az Ószövetség áldozata és a Szentháromság című műve az Ó- és Újszövetség kapcsolatát szimbolizálja. Középen az áldozati oltárt az Ótestamentum legjelentősebb képviselői fogják körül: Ábrahám, Mózes, Noé stb. A középpontban a tudás fája látható Ábel és Káin alakjával. Az ótestamentumi figurák felfelé tekintenek, mintha égi jelenésként látnák az Újszövetséget szimbolizáló Szentháromságot. Sustris e vázlata alapján Antonio Maria Viani olasz mester festett képet 1588-ban a müncheni Szent Mihály-templom egyik oltára számára.

Hendrick Goltzius Ezekiel próféta című képén az ábrázolt alak testtartásából is jól érzékelhető a próféta belső feszültsége. Valamennyi gesztusa, még a ruhája is mozgást fejez ki. Elképzelhető, hogy ez a rajz is egy rézmetszetsorozathoz készült vázlat. Figyelemre méltóak a kiállításon a vázlatkönyvek lapjai is. Az egyszerű krokiktól a városlátképekig jellegzetes XVI. századi fackwerk-hausok és egyéb finom részletek mutatják be számunkra a korabeli életkörülményeket.
Michelangelo írja: „A rajz, melyet másképpen a vázlat művészetének is neveznek, lényege a festészetnek, szobrászatnak és építészetnek. A rajz a lelke és forrása a festés minden fajtájának, és gyökere az összes tudományoknak.”

(A Szépművészeti Múzeum XVI. századi rajzai szeptember 16-áig tekinthetők meg.)