Marton Árpád
Aranylemez, aranytokban – A százéves Rév Lívia köszöntése
Úgy illenék, hogy aranyszínűek legyenek, és arannyal nyomott díszdoboz foglalja őket magában. A centenáriumi Rév Lívia-életműkiadás lemezeit. Amelyek csak a képzeletemben léteznek, és hogy szabadkoznom kell a nemlétük miatt, senki se tekintse ünneprontásnak. Rév Lívia százesztendős!
„Ügöncsak figurák, de inkább szentök”
Újjászületett középkori falképek Tápén – Gondviselésszerű, hogy középkori egyházi építészetünk fennmaradt emlékeinek legjavát jeles szakértőink még a trianoni országcsonkolást megelőzőleg felmérték és dokumentálták. A töröktől sújtott Alföldön alig-alig volt mit összeírniuk: a szeged-alsóvárosi ferences templom, az óföldeáki templom, majd az utóbb előkerült Dömötör-torony és a kiszombori körtemplom kivételével csak egy-egy romba dőlt hírmondó maradt meg a mának a déli országrész középkorából, mint az aracsi templomrom. Emiatt is említésre érdemes, hogy ritkaságszámba menő, de Kárpát-medencei összehasonlításban is jelentékeny értékű egyházművészeti alkotás újult meg Szeged-Tápén.
Gyarapítani a szigetet – Könyvtári víziók Somogyi Károly nyomdokaiban
Amint azt hírül adtuk: Magyar Örökség Díjat nyert el a szegedi Somogyi-könyvtár. Somogyi Károly esztergomi kanonok hagyatéka az örökhagyó szellemében szolgálja a közművelődést mind a mai napig: rangos helyet szerzett a város kultúrtörténetében, s egyúttal korszerű módszerekkel szolgálja a jövendőt. Palánkainé Sebők Zsuzsanna könyvtárigazgatóval beszélgettünk.
„A sorsom találkozott a vágyaimmal”
Ruszt örök Évája: Fekete Gizi – Minden esetben kockázat, valahányszor a köztelevízió megnyitja archívumát. Olykor nagy fölfedezésekre nyílik alkalmunk, máskor dédelgetett legendáink foszlanak szerte: az idő kikezdi egykor ünnepelt előadások érvényességét. Ruszt József rendezései ma is lenyűgöznek. Nemrég az ő zalaegerszegi Tragédiájával köszöntötte az m3 a magyar dráma napját. Aki szakrális színházról, szertartásjátékról beszél, legjobban teszi, ha eme harmincéves, vidéki előadást választja viszonyítási pontként. Ruszt örök Évája, Fekete Gizi ma sem lép színpadra anélkül, hogy mestere képe ott ne állna biztatásul öltözőasztalán. „Csodálatos színésznő” – vallotta meg róla őrzött személyes emlékeit nem is olyan rég a magyar kritikusok atyamestere, a pótolhatatlan Koltai Tamás, amikor a Fekete Gizi Öreg hölgyéről írott beszámolómra válaszolt.
A valóság hűsége: Márffy János portréja
Egy kép: ezer szó, tartja a közvélekedés. Ha így van, Márffy János a képbe sűrített szavak milliárdosa: munkássága felöleli a látható világ határait a legapróbb létezőktől egészen a kozmosz nagy egészéig.
A művészet az emberiség szolgálata
Tóth Sándor szobrászművész jubileumi tárlata
Fél évszázaddal bemutatkozó kiállítását követően az eredeti helyszínen, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban állítja ki életműve legjavát Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész. A mester, aki elsősorban éremművészeti alkotásaival vívott ki nemzetközi elismertséget, festő szakon kezdte tanulmányait, majd Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az 1956-os forradalom idején a forradalmi bizottmány elnöke volt. Szobrászi munkája mellett évtizedeken át szolgálta a művészképzést Szegeden és Egerben. Amint egy interjúban megfogalmazta, nem hisz a művészet fejlődésében. Szobrai is a klasszikus szépségeszmény és a maradandó emberi értékek hordozói. Egyházművészeti alkotásai közül kiemelkednek miskolci és egri templomkapui, valamint a szeged-tarjánvárosi Szent Gellért-templom kapuja, amely sajátos formában ötvözi a szobrász- és az éremművészetet, szegedi nagyságok portréival. Évfordulós tárlatán a pályakezdésének idejében született festmények és mintegy nyolcvan bravúros rajz képviseli Tóth Sándor kevésbé közismert arcát az életmű korszakait összekötő műfaj, a portrészobrászat mellett.
Gyönyörködtetni, nem csupán szórakoztatni
Beszélgetés a hatvanéves Kocsák Tiborral
Ünnep idején szabad egészen őszintének lennünk. És mert valakinek le kell ezt végre írnia, megragadom az alkalmat, hogy ünnepélyesen kijelentsem: ha a musical műfajának megvan a maga Kálmán Imréje, Kocsák Tibor az. Még azt is megkockáztatom: eredetibb, szerteágazóbb, újítóbb is az életműve az operettkirályénál. Az pedig, hogy sokszínűbb, vitathatatlan. Az operai Anna Karenina és Utazás, az örökifjú, melodikus A krónikás, az irodalmi levegőjét zenére váltó Légy jó mindhalálig, a vadromantikus Szegény gazdagok és a Kalkuttai Teréz anyát megéneklő, stílusteremtő Kiálts a szeretetért!, a sziporkázó Hófehérke, az operai módra sűrítő Abigél, a szimfonikus-enciklopédikus balett Az ember tragédiájából és a minden porcikájában színházérzékeny A vörös malom zeneszerzője olyan egyéni hangot alakított ki, amely nemzetközi viszonylatban is kivételes. Az utóbbi, nagylelkű „zenei tréfa” mutatja föl talán leginkább komponistánk mozarti vonásait: megrendítő elmélyültség és önfeledt játszadozás pazar elegyét. A kerek évszám alkalmat kínál a visszapillantásra és az előretekintésre.
