Lovas Katalin

Manapság, amikor a művirágok elárasztják a piacot, létezik néhány olyan élő növény, amely megcsúfolja a fröccsöntőipart: annyira tökéletes, mintha porcelánból vagy viaszból öntötték volna.

A Kelet-Ázsiából származó viaszvirág (Hoya) vastaglevelű kúszónövény, amely tavasszal és nyár elején hozza rózsaszínűtől piros árnyalatig terjedő virágait. Ha megtaláljuk számára a megfelelő helyet a lakásban, hosszú évekig gyönyörködhetünk benne. Hová is tegyük? Kedveli a száraz a levegőt, a sok fényt, ám óvjuk a közvetlen napsugárzástól. Kiváló ámpolnanövény, ezért legjobb, ha ablak fölé akasztjuk, ahol a függönyön át szűrt fényt kap.

Régi hagyomány a virágvasárnapi barkaszentelés. Jézust Jeruzsálembe való bevonulása alkalmával pálmaágakkal köszöntötték – ezeket helyettesítik nálunk a barkák.
A fűzbokrok az Alföld és a Dunántúl lápos, mocsaras rétjein hívják fel magukra a figyelmet márciusban és áprilisban. Az ezüstös barkák az ágak teljes hosszában díszítik a bokrokat.

Néhány évvel ezelőtt Az év vadvirágának választották a tavaszi héricset – és méltán! Nemcsak kecses virágai, hanem kaporhoz hasonló fimon lombozata miatt is különlegességnek számít. A növényfajt a görög mitológia szépfiújáról, Adoniszról nevezték el (Adonis vernalis), akit egy vadkan széttépett. Szerelme, a szépséges Aphrodité az ifjú kifolyó véréből fakasztotta a héricset – így szól a legenda.

Eredetileg másról akartam cikket írni, ám amint kinéztem a dolgozószobám ablakán, megkapta a szememet valami élénksárga szín. Kimentem, és a sziklakerti növények közt az eddig szerényen megbúvó téltemető (Eranthis hiemalis) hívta fel magára a figyelmemet: Itt vagyok, meghoztam a tavaszt! – üzente napsárga, vidám virágaival.

Szeptember és október a betakarítás hónapja, ám sok dísznövény ekkor kezd virágba borulni, hogy a tél beállta előtt még utoljára fellobbantsa pompás színeit.

A leghálásabb nyár végi, őszi virágok közé tartoznak a margitvirágok és az őszirózsák, amelyek egészen a fagyokig virítanak.

A kertészetek és virágboltok leggyakrabban kínált dísznövénye az apró margitvirág (Chrysanthemum parthenium), amely olyan bőségben ontja virágait, hogy hamvaszöld, karéjos levelei ki sem látszanak alóluk. Általában félgömb alakúra metszik, ilyen módon ugyanis sűrű, elágazó hajtások keletkeznek.

Sziklakertünk ékessége lehet a színekben és formákban igen gazdag őszi kikerics. A tavasszal kihajtó, arasznyi hosszúságú, 2–5 centiméter széles levelek a nyár folyamán visszahúzódnak, illetve elszáradnak, hogy az évszak végétől átadják a főszerepet a gumókból kihajtó, 4–5 centiméter hosszú, lila szirmú virágoknak. Érdekességnek számít, hogy a növény magvai a levelekkel együtt tavasszal jelennek meg, és augusztusra érnek be, ezután kezdődik a virágzás.

Bár még melegen süt a szeptemberi nap, nem árt felkészülni a vitaminban szegény téli hónapokra. A természet ingyen adja a csipkebogyót, amely egy patikányi gyógyszert rejt magában.

A csipkebogyó népszerűségét és elterjedtségét rengeteg tájneve is jelzi. Hívják hecsedlinek, csitkenyének, bicskének, hecsempecsnek, hogy csak néhányat említsünk.

A növényvilág csodákra képes! Némelyik faj nemcsak a szemet-lelket gyönyörködteti, hanem testünk karbantartója is. Ezek egyikét szeretném most bemutatni az olvasóknak.

A bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) egy-másfél méter magasra növő, bokros, évelő növény. (Az évelő azt jelenti, hogy elegendő egyszer elültetni, és utána évről évre kihajt a tövéről, egyre dúsabban). A tavasszal földbe kerülő palántákból nyárra egy méter magas száron ülő, élénkbíbor szirmú, sötétvörös közepű virágok bomlanak ki. Mindezeket alul nagyobb, felül keskenyebb, középzöld levelek körítik. A virágzás hónapokig eltart, a növény olykor még mindenszentekkor is díszíti a kertet.