Vajon miért rossz a híre ennek a kecses, sőt bájosnak is mondható virágnak? Az ókori görögök egyenesen a méregkeverőkről elhíresült Kolhisz városállamról nevezték el (Colchicum autumnale).
Arról van szó, hogy e hagymás növény minden része súlyosan mérgező. A levelek, a virágok és a föld alatti gumó egy colchicin nevű vegyületet tartalmaz. Magvaiban – a növény rossz híre ellenére – a gyógyszeripar mostanában egy kiváló, sejtosztódást gátló alapanyagot vélt felfedezni.
Az őszi kikerics nyirkos legelőkön, kaszálókon tömegesen virít augusztustól októberig, de nagy számban megtalálható a Mátrában is. E vadvirágnak számtalan nevesített változata létezik. Sziklakertbe való a nagyvirágú kikerics (C. speciosum). Ennek rózsaszínű virágai vannak, fehéres torokkal. Nemesítői bravúr a C. bornuellerii fajta, amelynek még a nagyvirágúnál is nagyobb (arasznyi méretet elérő) virágai tömegesen jelennek meg már augusztus derekán, és napsütéses időben kiterülnek a csúcsban végződő szirmai. Ugyancsak a sziklakert ékessége lehet a képünkön látható bizánci kikerics (C. bysantinum), amelynek egyetlen gumójából egyszerre tizenkét virág is nyílhat!
A növény hagymagumóit ősszel vagy tavasszal ültessük el tíz centiméter mélyre, nyirkos, félárnyékos helyre.
Bár nem ősszel virágzik, említésre érdemes a magyar kikerics, amely Colchicum hungaricum néven vonult be a botanikába. A Villányihegység és a Harsányi-hegy füves lejtőin tenyészik, és olykor már februárban, de tömegesen márciusban halványlilára festi a mezőt. A magyar kikerics védett növény.
