Beszélgetés a Szent Erzsébet rózsája-díj idei kitüntetettjével
Nagy Lászlóné, vagy ahogy szűkebb pátriájában ismerik, Kati néni a pusztadobosi katolikus karitász vezetője. Ám bátran mondhatjuk azt is, ő a kis beregi falu szíve-lelke. Hiszen munkatársaival hol ételt oszt, hol ruhát gyűjt, hol pénzadományt kalapol össze a rászorulóknak. Telefonján mindig elérhető, szíve mindig nyitva áll azok számára, akik segítséget kérnek. Őt hallgatva, jótékony tetteit számba véve mindannyian meggyőződhetünk arról, hogy a tevékeny szeretet díja idén is jó helyre került.
– Hogyan lett a pusztadobosi karitász vezetője?
– Negyvenhárom évig voltam védőnő. Egy életen át dolgoztam a Magyar Vöröskeresztnél. A Magyar Katolikus Karitász helyi csoportját én alapítottam tíz évvel ezelőtt, a 2001-es árvíz idején. A súlyos problémák között én sem maradhattam tétlen. Felkutattam, kik azok, akikre a legkevesebb figyelem irányul. Azt tapasztaltam, hogy a gulácsi idősek szenvednek leginkább szükséget. Nekik kezdtünk gyűjteni takarót, tartós élelmiszert, pénzt. Ők pedig nagyon hálásak voltak azért, hogy végre rájuk is gondolt valaki.