Az embernek emberre van szüksége

Az alaptörténet szerint létezik egy Solaris nevű bolygó, amelyen újrateremtődnek meghalt személyek. Ezt azonban a tudósok nem hiszik el. Felküldik az űrállomásra Kris Kelvin (Donatas Banionis) pszichológust, hogy lépjen kapcsolatba az ott dolgozó három kutatóval. Kelvin megérkezése után találkozik a zavartan viselkedő doktor Snauttal és Sartoriusszal, s tudomást szerez barátja, doktor Gibarian öngyilkosságáról.
A pszichológushoz is hamarosan megérkezik a nem várt „vendég”, tíz éve meghalt felesége, Hari (Natalja Bondarcsuk). Kiderül, a Solaris „élő” óceánja alkotja újra e személyeket, az állomás látogatóinak emlékei alapján. Mégpedig olyanokat, akik iránt bűntudatot éreznek. Hari öngyilkos lett, s Kelvint emiatt gyötri a lelkiismeret. A „vendégeknek” hatalmas fizikai erejük van, elpusztíthatatlanok, de alig bírják elviselni, ha egyedül hagyják őket. Az állomáson élő két tudósnak szintén van ilyen látogatója. Gibariannak is volt. ő azért lett öngyilkos, mert nem tudott megbirkózni az alakot öltött lelkiismerettel.
A két tudós szégyellve rejtegeti vendégeit. Kelvin első ijedtségében egyenesen az űrbe lövi Harit, de hasztalan, mert visszatér. A pszichológus ezután dönt. Látni kezdi benne a hajdanvolt nőt, feleséget, embert. Szeretni kezdi. Sőt, feleségeként mutatja be a másik két tudósnak. Kelvin rádöbben, hogy az emberekkel való kapcsolatépítés hiánya, a lelkiismeret elnyomása hívja életre életük árnyait. ő képes lesz megbékélni önmagával és Harival. Így nyugszik meg a Solaris óceánja is.
Érdemes figyelnünk a film szimbólumaira. Főként a főhős „beszélő” nevére, amelyben összekapcsolódik hit és tudomány, mint egymást nem kizáró, hanem erősítő fogalmak. Gibarian egy pálcikaembert rajzolt szobája ajtajára, alatta ennyi áll: ember. A film egyik legfontosabb gondolata doktor Snaut szájából hangzik el: A mi helyzetünkben tehetetlen az átlagember is, a zseni is. Hiszen egyáltalán nem a kozmoszt akarjuk mi meghódítani. A Földet akarjuk kiterjeszteni a kozmosz határáig. Nem más világok kellenek nekünk, nem is tudunk mit kezdeni velük. Nekünk tükör kell. Kapcsolatokat keresünk, de nem találjuk. Az embernek emberre van szüksége.
Tarkovszkij Solarisa az emberi létezés legfontosabb kérdéseit járja körül az etika, a tudomány és az esztétika segítségével. A válaszok közt pedig ott van a filmtörténet egyik legszebb jelenete is: a levitáció a könyvtárszobában, Bach zenéjével, Bruegel festményével és Natalja Bondarcsuk arcával.
(Az Etalon Kiadó által kiadott DVD, illetve a Tarkovszkij-életműsorozat kapható és megrendelhető az Új Ember könyvesboltjában.)