Koncz Veronika

Magyar-filozófia szakos diplomával kerültem az Új Emberhez 2003-ban. Ez idő alatt egy kisebbfajta szamárlétrát jártam be. Sokat tanultam a korban és tapasztalatban előttem járó munkatársaktól, sokat bizonyos helyzetekből, de talán a legtöbbet az interjúalanyaimtól és az olvasóktól. Márai Sándor szerint: „Az élet irtózatos zűrzavarában nincs más menekvés, csak a jól fogalmazott mondat: minden más csak esküszegés vagy halandzsa.” A jól fogalmazott mondatért viszont mindennap meg kell küzdeni. Igyekszem…

Tanítani a megváltozott világban

Szerző:

Pedagógusnapi beszélgetés Lénárd Andrással

Pedagógusok – ők azok, akikre rábízzuk a gyerekeinket, akikről pátosz nélkül elmondhatjuk, kezükbe tesszük a jövőt. Csendben, szorgalmasan végzik munkájukat. S tudjuk róluk, sokkal több megbecsülést érdemelnének, mint amennyit kapnak. Egy nap az övék a naptárban. Éppen az, amikor bizonyítványt írnak, érettségiztetnek, s eszükbe sem jut ünnepelni. Egy nap az övék, miközben szeptembertől júniusig alig van megállás az életükben. S tudjuk, az a bizonyos három hónap nyári szünet is inkább csak másfél. Lénárd András az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán tanít, a Neveléstudományi Tanszék adjunktusa, s emellett az ELTE Gyakorló Általános Iskola és Középiskola tanítója. Vele beszélgettem pályáról, gyerekekről és a megváltozott világ kihívásairól.

– Miért választotta a tanítói pályát?

– Korán elhatároztam, hogy tanítani szeretnék. A humán és a reáltárgyak egyformán érdekeltek, viszont a főiskolán nem választhattam vegyes szakpárt. Rájöttem, hogy a tanítói képzés színes palettáján mindent megtalálok, ami engem érdekel.

A Hópárduc a hegyen maradt

Szerző:

Sokan még reménykedtek akkor is, amikor a szakemberek azt mondták, már nincs esély. Vártuk, hogy leereszkednek, felbukkannak, megtalálják őket a serpák. Élve. De ma, amikor e sorokat írom már biztos: Erőss Zsolt és társa, Kiss Péter soha többé nem érkeznek vissza arról a hegyről, amelyet úgy hívnak: Himalája.

Van, aki szerint az efféle expedíciók nem mások, mint költséges és meglehetősen öncélú kedvtelések. A hegymászók ráérő és felelőtlen emberek. Mások szerint az ilyen, határokat feszegető vállalkozások viszik előbbre az emberiséget, ezek mutatják meg, ki és mi az ember. Azok pedig, akik vállalják a kockázatot, akár az életük árán is: hősök. Az igazság, mint oly sok esetben, itt is jóval összetettebb. Az, aki nyolcezres csúcsokat hódít hóban, fagyban, légszomjban, sosem fogja megérteni a tévé előtt gubbasztó, kényelmes városlakót. S az, akinek egy létrán is tériszonya van, valószínűleg soha nem fogja érezni azt a szenvedélyt, amely vonzza, hívja a hegymászókat.

Édes élet

Szerző:

Végre itt a jó idő, amely nemcsak a természetbe csalogatja az embereket, de az úgynevezett kiülős helyekre is. Válogathatunk a sörözők, éttermek, cukrászdák, illetve fagylaltozók között. Ez utóbbiak azok, ahonnan egy család összes tagja biztosan megelégedéssel távozik.

Az édesség szeretete egyidős az emberiséggel. Már az ősemberek is fogyasztottak vadon termő gyümölcsöket. Az ókori kultúrákban már ismerték a mézet is. Rómában az édességkészítő rabszolgákat igencsak megbecsülték, sokszor elismerésként fel is szabadították őket. A nép között értékesíthették édességeiket, így ők voltak az első „árutermelő cukrászok”.

„Mentünk, tekertünk és bíztunk…

Szerző:

Közeleg a nyár, amely a zarándoklatok ideje is. Leginkább busszal vagy repülővel, gyorsan és kényelmesen érkezünk a szent helyekre. Általában ott kezdjük a zarándoklatot, ahol az a hagyományos értelemben véget ér. „Megspóroljuk” a küzdelmes kilométereket, s utunkat nemritkán össze is kötjük egy kellemes turisztikai élménnyel. Nem bűn ez. A szent helyek így is megszólítják az embert. De a hagyományos értelemben vett (s ma újra felelevenedő) zarándokút mást jelent. Nagyon mást. Három bencés szerzetes, Halmos Ábel, Vincze Iván és Gergely Gellért tavaly ősszel kerékpárral indult el a Szentföldre. Közülük most két testvér osztja meg velünk élményeit.

– Honnan jött az ötlet, hogy biciklivel induljanak el Jeruzsálembe?

Halmos Ábel: A közösségem, a bakonybéli Szent Mauriciusz- monostor 2010 karácsonyán, az ötvenedik születésnapomon megajándékozott egy szentföldi úttal, amelyre akkor már be is fizettek. Nagy meglepetés volt ez nekem, és igen örültem, mert régóta szerettem volna elzarándokolni Jeruzsálembe. Ugyanakkor csoportos buszos vagy repülős utazásra nem vágytam. A testvérek ezt készséggel megértették. A gyalogos zarándoklat, mivel sok időt és energiát vett volna igénybe, nem jöhetett szóba, de a biciklis igen. Hálás vagyok a testvéreknek, hogy a két hónapot igénylő útra engem mint perjelt „elengedtek”. Egyedül nem mertem nekivágni. Elsőként Iván testvér csatlakozott hozzám. Ő lett az út gyakorlati és technikai megtervezője.

Vincze Iván: Én pedig azt mondtam Ábelnek, hogy két testvér törékeny, biztosabb a három. Így megkértük Gellért atyát, hogy tartson velünk.

Legyen idő rájuk

Szerző:

A nemzetközi gyermeknap a legtöbb országban június 1-jén van. Hazánkban május utolsó vasárnapján ünnepeljük. Célja, hogy felhívja a figyelmet a világ gyermekeinek testvériségére és arra a küzdelemre, amelyet az ENSZ folytat a gyermekek jólétéért.

„Men­tünk, te­ker­tünk és bíz­tunk…”

Szerző:

Kö­ze­leg a nyár, amely a za­rán­dok­la­tok ide­je is. Leg­in­kább bus­­szal vagy re­pü­lő­vel, gyor­san és ké­nyel­me­sen ér­ke­zünk a szent he­lyek­re. Ál­ta­lá­ban ott kezd­jük a za­rán­dok­la­tot, ahol az a ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vé­get ér. „Meg­spó­rol­juk” a küz­del­mes ki­lo­mé­te­re­ket, s utun­kat nem­rit­kán össze is köt­jük egy kel­le­mes tu­risz­ti­kai él­ménnyel. Nem bűn ez. A szent he­lyek így is meg­szó­lít­ják az em­bert. De a ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett (s ma új­ra fel­ele­ve­ne­dő) za­rán­dok­út mást je­lent. Na­gyon mást. Há­rom ben­cés szer­ze­tes, Hal­mos Ábel, Vincze Iván és Ger­gely Gel­lért ta­valy ősszel ke­rék­pár­ral in­dult el a Szent­föld­re. Kö­zü­lük most két test­vér oszt­ja meg ve­lünk él­mé­nye­it. 

Mosolyfakasztó

Szerző:

Néhány hete beúszott Hongkong kikötőjébe egy óriási, hatemeletnyi magas sárga gumikacsa. Több száz nézelődő üdvözölte a befutó tizenhat és fél méteres jószágot. Kissé „pihent”, de jó szándékú alkotója Florentijn Hofman holland művész.

Mária titkai

Szerző:

A fatimai jelenések emléknapján

A fatimai Szűzanya-jelenések 1917-ben történtek a portugáliai Fatima kisváros külterületén. Három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia és unokatestvérei, Ferenc és Jácinta a nyájat őrizték a Cova da Iria nevű helyen 1917. május 13-án. Sugárzó fényt láttak, majd megpillantottak egy nőalakot, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál, és kezében rózsafüzért tartott. A jelenés azt mondta nekik, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy öt egymást követő hónap tizenharmadik napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el a találkozás színhelyére.