Tardy László, a Mátyás-templom kántor-karnagya július 22-én ünnepli hetvenedik születésnapját. Negyvenöt éve tölti be hivatalát, mégsem mutatja a fáradtság, fásultság semmilyen jelét. Frissen, lelkesen beszél mindenről, ami a munkájával kapcsolatos.
A július 30-án kilencvenedik születésnapját ünneplő Örsy László a dobogókői rendházban fogad. Hétköznapi természetességgel osztja meg velem szellemi kincseit, és minden kérdésnek örül. Jókedvű, könnyed, élvezettel társalog. A súlyos és fogas kérdésekről is.
Régen (és nem is volt az olyan régen) kincseink voltak, ma szemetünk. Dédelgetett, szeretgetett kincseink korábban évtizedekre, sőt egész életünkre szóltak, vagy legalábbis mi úgy szerettük volna. Hittünk benne. Hittünk nekik. Elhittük, hogy velünk maradnak és megtartanak. Általuk, miattuk is tudtuk, kik vagyunk.
Mik vagy még inkább kik voltak ők? Emberek: szülők, testvérek, társak, barátok, költők, írók, tévések, színészek, de utcák, boltok, kertek, játszóterek, iskolák, hitek, közösségek, filmek, könyvek, műsorok, hagyományok és szokások is.
Néhány éve megkezdődött az 1975-ös (1990-ben revideált) protestáns bibliafordítás revíziója, az új változat elkészülte 2013-ra várható. A munkáról Pecsuk Ottó bibliatudóst, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkárát, református lelkészt kérdeztük.
A bibliafordítással, az isteni üzenet hű átadásával kapcsolatos nehézségekről tűnődve Roark Bradford Ádám apánk gyermekei című, bibliai parafrázisokat tartalmazó könyvét hozom szóba vendéglátómnak. A XIX. század második felében az USA déli államainak ültetvényein dolgozó fekete munkások számára átköltött történetekről van szó, amelyek gyűjteményét „néger Bibliának” is nevezik.
Galambos atya már a húsvéti előkészületre koncentrál
Lapzártánkkor, április 11-én telefonon utolértük a rablótámadást elszenvedett Galambos Ferenc atyát, akit aznap szállítottak haza a kórházból. Nagy meglepetés ért: nemhogy nem tűnt letörtnek, hanem még mi kaptunk tőle energiát. Már aznap is dolgozott: kérésre Balatonszentgyörgyön és környékén gyóntat, segíti a húsvéti felkészülést. „A kórházban is azért rimánkodtam, hogy engedjenek már dolgozni, számomra az a legjobb felüdülés, ágyban fekve csak még jobban megbetegszem. A történteken már öt perccel a rablók távozása után túl voltam. Ezt részben Eleanor H. Porter Az élet játéka című könyvének köszönhetem, amely nagy hatással volt rám. Annyira, hogy a benne leírtak szellemében is igyekszem élni. Ön még nem olvasta? Nagyon ajánlom. Arra tanított meg, hogy mindenben meg tudjam találni az örömet.
„Felszólítom, hogy álljon meg!” A kiáltás visszhangot ver a Ferenciek terei aluljáróban. Hetven év körüli néni menekül néhány csokor virággal. „Álljon meg, nem érti? Ez hatósági felszólítás!” A rendőr, mintha egy amerikai akciófilmben lennénk, a tettes után iramodik, már-már villanni látom kezében a magnumot. Többeknek feltűnik a jelenet, megjegyzések röpködnek: „Hű, de bátor vagy!”, „Le is lövöd?”, „A maffiózókkal nem keménykedsz ennyire, ugye?” A néni eközben egérutat nyer, a hajsza hirtelen véget ér. A rend őre bosszúsan legyint, a bűn megtorlatlan marad.
„Budapesten mindennap lesz biciklisrazzia”, „Levadásszák a szabálytalan bringásokat” – olvasom április 4-én. Alaposan a körmükre néznek a hónap folyamán, mivel tavaly száznegyvennyolc balesetet okoztak a fővárosban (az autósok vajon hány ezret?).
Újabb „szakrális séta” Esztergomban
Az előző számunkban közölt esztergomi körkép folytatásaként most egyszerre tekintünk kissé messzebbről és gyakorlatiasabb szempontból az egykori főváros műemlékeire, egyházi épületeire. Kalauzunkul Meggyes Tamás polgármester szegődik, hogy a város történelméről, szellemiségéről és értékei megóvásának- gondozásának mindennapjairól egyaránt szót ejtsen.
Esztergomnak szinte a levegőjében van a történelem, a dicső múlt, az egykori fővárosi státus emléke. Az esztergomiak büszkék műemlékeikre, a rengeteg szakrális kincsre, amelyek körülveszik őket, az önkormányzat pedig a katolikus egyházzal együttműködve mindent megtesz, hogy a gyönyörű örökséggel jó gazda módjára bánjon. A múltnak azonban nemcsak dicső fejezetei voltak. Az ötvenes évektől a fekete klerikális reakció székhelyeként kezelték a várost, az épületekkel nem törődtek, és a polgári gondolkodást, mentalitást is igyekeztek kiirtani: annak idején például a dorogi pártbizottság döntött arról, hogy ki költözhetett a vasútállomás melletti lakótelepre, vagyis betelepítéssel próbálták gyengíteni a polgárságot, a polgári mentalitást.
XVI. Benedek pápa szeptember 24-én a Nagy Szent Gergely Rend nagykeresztjének civil fokozatát adományozta Roska Tamás akadémikusnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar alapítójának hetvenedik születésnapja alkalmából. A kitüntetést Juliusz Janusz apostoli nuncius adta át.
A Vatikán legmagasabb, nem egyházi személyeknek adható kitüntetését 2004-ben Orbán Viktor vehette át.