Vadászidény

 

                                                                                             Szűcs Édua rajza

 – Végre, végre – gondolom. – Végre megtalálták a főváros életének mételyezőit, végre eljött a pillanat, amikor szorulnak. Eddig azt hitték, büntetlenül furikázhatnak, élvezhetik a felelőtlen száguldozást, balesetokozást. Csendesen surrannak, mint a halál, és nem köhögnek füstöt, ahogyan ez egy tisztességes nagyváros közlekedőitől elvárható lenne. Alternatívkodnak, önérzeteskednek, jogaikat hangoztatják. Most majd megtanulják, mihez van joguk! A szondát megfújni, ahhoz. A bírságot befizetni, ahhoz. Aztán leszegett fejjel, szégyenkezve hazatolni a bringát, ahhoz.  

„Gyalogosokra vadászik a rendőrség” – ez már április 5-i hír. Az úgynevezett gyalogosakciók során lesben állva figyelik a szabálytalankodókat, majd lecsapnak rájuk. Vita esetén a rejtekhelyről készített fényképpel bizonyítják a közlekedési szabálysértést. Az FBI is megirigyelhetné! – Egyre jobb – töprengek el –, egyre jobban szorul a hurok,  és egyre megfelelőbb személyek: az igazi bűnösök nyaka körül. Nem könnyű a leleplezésük: ez a bűnözőtípus a legrafináltabb fajzat, amilyen csak létezik. Sétál ide-oda, mintha ez lenne a legtermészetesebb, mintha övé lenne a világ: átmegy az úttesten, felszáll, leszáll, és az egész várost ellepi, mint egy feltartóztathatatlan hangyahorda. Borzasztó népség. Addig kell őket levadászni, amíg egészen el nem bízzák magukat! Tudniuk kell, hol a helyük! Kénytelenek lesznek alaposan összehúzni magukat, ha el akarnak férni az autók tengerében: egy városban, amely  valójában és eredendően az autóké, amelyben úgy igazán kizárólag az autók jogosultak közlekedni, dugót csinálni, levegőt szennyezni, száguldani, szabálytalankodni, összeütközni, totálkárosra törni, faágakon fennakadni.

Hollandiában, ha egy autós és egy biciklis között közlekedési konfliktus alakul ki, minden vizsgálat mellőzésével az autóst, az erősebbet marasztalják el. Ugyanez történik, ha biciklis és gyalogos ütközik: a gyalogosnak, a gyengébbnek adnak igazat. Nálunk viszont mostanában mintha a fordított logika lenne egyre divatosabb, amely a gyengébbek üldözését tekinti helyesnek. Szegények, hajléktalanok, öregek és betegek: széles körből lehet még bűnbakokat gyűjteni. Egy-két tippet én is adhatok: büntessék a bottal közlekedőket, a nehezen járókat, akik a lehetetlenül beállított közlekedési lámpák miatt képtelenek átkelni az utakon, „vadásszák le” a labdájukért szaladó gyerekeket, a babakocsival ügyetlenkedő kismamákat – és persze minden virágárus nénit. Mindenkit, akinek nincsen ereje megvédeni magát. A kicsinyeket és gyámoltalanokat, akiket Jézus a legjobban szeretett.