A „történelmi” jelző és a létszám

Ez a máig hatályos törvény alapvető igazságokat fogalmazott meg, kezdve attól az alapelvtől, hogy a vallásszabadság „mindenkit megillető alapvető emberi szabadságjog” (tehát nem „ajándék”, ahogyan a vértanúk miséjében a hívek könyörgése fogalmaz nálunk), de magán viseli az egyházak lejáratására vonatkozó tudatos törekvés nyomát is. Ennek jegyében először tíz főben akarták meghatározni az egyházalapításra jogosító létszámot, végül a még mindig nevetséges száz főben állapodtak meg. Ezzel segítették, hogy eredeti egyházaiktól elidegenedett fiatalok minél nagyobb számban csatlakozzanak például őket vonzó zenét játszó közösségekhez… Az sem szolgálta az egyházak tiszteletét, hogy az elmúlt húsz év során egyre több vállalkozás „egyház” címszóval él vissza bizonyos adókedvezményekkel.

Igazán eljött hát az ideje, hogy megszabaduljunk a szabad választások előtti korszak e hagyatékától. Mint tudjuk, a törvényjavaslat április végén, május elején kerül az Országgyűlés elé. Ám nem minden gond nélkül.

A készülő törvény egyik fogas kérdése: mit jelent az elmúlt húsz évben polgárjogot nyert „történelmi” jelző bizonyos egyházak állami megjelölésében? Aligha jelenthet létszámot, csak a nevezett egyháznak a magyar történelemben való megjelenésére vonatkozhat, és a magyar történelemben, kultúrában betöltött szerepét fejezheti ki, tehát időtartamot. Ez lehet a törvényben „minimum száz évtől” több száz év is. Különben nincs értelme a „történelmi” jelzőnek, nem is mérhető a történelmi szerep és hatás. Lehet egy vallási közösség nagy létszámú – gyorsan népszerűvé váló közösségek később elhalhatnak –, létezésük azonban nem nevezhető „történelminek”.