„A szegénység terhére írom, ami történt”

 

 Galambos Ferenc plébános és Varga László irodaigazgató

„A jobb szemhéjam a könnycsatornával együtt leszakadt, de a szememnek semmi baja sem lett. Sőt mintha még javult is volna, mert a legapróbb számokat korábban nem tudtam elolvasni a szemésznél. Megműtöttek, és máris jól vagyok. Viccesen azt kérdezte az orvosom, hogy a Népsporttól voltak-e már nálam, mert hallotta, hogy több újságíró is felkeresett a kórházban. Szerencsére ott még nem tartunk, hogy sportot űzzenek a papverésből – válaszoltam.

A szegénység terhére írom, ami történt. Rengetegen vannak, akik számára nemigen akad munka. És olyanok is, akik már nem tudnak mást kitalálni a nyomor ellen, mint a bűnözést. Úgy tűnik, akik nálam jártak, ilyenek voltak. Nem haragszom rájuk, de ha találkoznánk, azt mondanám nekik: »Ilyet többé ne csináljatok, mert rohadtul fájt!«

Annyi látogatóm volt a kórházban, hogy szinte nem tudtam pihenni tőlük. Balás Béla püspök is eljött, és felajánlotta, hogy máshová helyez, nehogy a rossz emlékek agyonnyomjanak itthon. Egy olyan helyre kerülhettem volna, amely a mostanihoz képest szinte üdülőparadicsom, mert itt Mesztegnyőn kívül még öt falut kell ellátnom, míg ott nem lett volna fíliám. Mégsem megyek, mert nagy szükség van rám itt. Sok munkám ígérkezik a megnyert pályázattal, amelynek a pénzét el akarták rabolni. A torony és a fedélszék felújítását fogjuk elvégeztetni.” – számolt be állapotáról Galambos Ferenc.