A misztérium labirintusa

Daniel Kehlmann F című regénye az emberi létezés legsúlyosabb kérdéseivel néz szembe zavarba ejtő határozottsággal, letudottnak állított válaszokkal, néhol pedig fájdalmasan ható cinizmussal. Válaszainak egy része szenvtelen, pökhendi, kíméletlen, a káröröm pedig, amellyel hőseit több helyen gúnyolja, a legélesebb ellentétben áll a mély együttérzéssel, emberismerettel és aggodalommal, amelyek írói világának amúgy az építőkövei.

„A fiatalok ajtaján megyünk be”

A Páterrock együttes zenés igehirdetése

 

Nagy erő van a jelenlétükben, és abban, ahogyan a színpadról megszólalnak. Nem azok a fajta zenészek, akik egyetlen szó, minden magyarázat nélkül egyik számot játsszák a másik után. Érezni, hogy ők együtt akarnak lenni a közönségükkel, és mindent ennek, a találkozás vágyának, reményének rendelnek alá. A Páterrock-hatásról gitáros-énekesüket, Galó Gábort kérdeztem.

A tündérek a szívekben laknak

Tündérkert és gazdaudvar avatása Rákoscsaba-Újtelepen

 

Rákosmente, szeptember 29-e. Itt nyílik meg ma Budapest második tündérkertje és első iskolai gazdaudvara, amely birkák, tyúkok és nyulak otthona lett. A mintegy hatvanöt értelmi sérült gyermeket oktató Gyurkovics Tibor Általános Iskola udvarán nagy a sürgés-forgás. Kenyérlángos sül, a két napja éjjel-nappal a nagy eseményre készülő Ibi néni rétest oszt, a gyerekek egy csoportja pedig népviseletbe öltözve felsorakozik, mert műsorral készültek a nagy alkalomra. A legnagyobb nyüzsgés azonban a gazdaudvar körül és a mellette levő füves térségen van, ahol lovagolni lehet. A legnépszerűbb program a bárányok és a nyuszik simogatása, de a tyúkokat is mindenki szívesen eteti.

„Ölelő karokba esel”

Egy közösség, amelyben Jézus lépteit hallani

 

Antióchia – több ezer olyan ember van ma Magyarországon, akiben öröm támad, meghatározó emlékek tolulnak fel e szó hallatán, vagy a legjobb barátaira és arra gondol, milyen fontos szolgálatok, lelki programok várnak rá a héten. Antióchia: egy mozgalom neve, amely sokak számára a közösségi élet lelkesítő modelljével egyenlő.

A végzetes múlt és a remélt jövő

Paulus tábornok 1942-ben autóbalesetet szenved, helyére Erich von Manstein kerül, a németek pedig legyőzik a Szovjetuniót. Így indul Horváth László Imre regénye, a Lett este és lett reggel. A fiatal író alternatív történelmet boncolgató műve egy fiktív náci ideológus, Klaus Arme 1942 és 2013 között írt naplórészleteiből áll. Egyszerre lehetünk tanúi Arme felemelkedésének és annak, hogyan alakul át a világ a nemzetiszocialisták uralma alatt. A regény vezérfonala a nácik és a kereszténység viszonya, Arme ugyanis az utóbbinak lesz a „szakértője”.

„A külső és a belső építkezés összefügg”

A pestújhelyi egyházközség nagy családja

 

– Andrást én kereszteltem – mondja a plébános egy padon ülve, háta mögött csúszdázó, homokozó gyerekek. A mesebeli nyugalmú Pestújhelyi téren, Budapest XV. kerületében vagyunk. Tőlünk tíz méterre még földmunkákat végeznek, valamivel odébb ácsok sétálnak az épülő zenepavilon tetején. A kis Andrást pedig apukája pár percre Béla atya ölébe ülteti.

Gyermekkoromban gyakran fociztunk az iskola, a plébánia és a templom közötti „senki földjén”, és egyszer, amikor a berúgott labdáért bemásztam a templomkertbe, az arra járó káplán szigorúan rám szólt. „Betolakodónak” tekintett, és joggal, mert vásott kölyök voltam, miséről nem lehettem neki ismerős. A kerítés éles határvonalnak számított a kinti és a benti, a profán és a szent világ között. Ott bizonyára egészen más törvények uralkodnak, gondoltam, sőt még azt is: én a kerítésen belülre lépni talán nem is vagyok méltó.

Ökumenikus konferencia Budapesten

Az 1978-ban alakult Európai Ökumenikus Társaság augusztus 21-e és 26-a között Budapesten rendezte meg konferenciáját. A társaság titkára is magyar: Szentpétery Péter evangélikus professzor. A tizennyolcadik konferencia témája az egyetemesség kérdése volt az egyházak közötti párbeszédben és gyakorlatban.

„Mert jövevény voltam”

Zugligeti kerekasztal-beszélgetés huszonöt év múltán

Az NDK menekültek egykori táborának területén augusztus 15-én rendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői a múltidézés kivételesen nehéz feladatára vállalkoztak. A nehézség egyrészt abból adódott, hogy nagyon régi, huszonöt évvel korábbi eseményekre kellett visszatekinteniük. Az emlékek ennyi idő után már gyakran megfakulnak, és a sok-sok azóta eltelt év során módosulhattak is, hiszen amikor újra meg újra felidézzük őket, mindig új szempontokat kapunk az értelmezésükhöz. A másik nehézség szemmel láthatóan, megható módon az volt, hogy ami történt, az valamennyi résztvevő számára egyszerre volt nagyon személyes és történelmi jelentőségű.