Kály-Kullai Károly

Felkészülő

Van-e remény ott, ahol még éretlennek tűnik a (szenvedélybeteg) kliens a változásra?
A kérdés kétfelé ágazik. A két kulcsszó a remény és a kliens.

Kezdjük a kliens szóval! „Nemszeretem” kifejezés. Távolságtartó, hivataloskodó, stigmatizáló. Mert hát mi a különbség közte és köztem? Tulajdonképpen semmi. „Mindannyian függők vagyunk.” Gerard May és Máté Gábor, elismert szakemberek tételmondatként használják e megállapítást. És én mit mondok erre? (Folyamatosan keresem a választ.) És Ön gondolkodott már ezen? (Ha nem, kérem tegye meg!)

Felkészülő

Hamarosan olvasható lesz a magyarországi kábítószerhelyzetről a 2001 óta évenként megjelenő új országjelentés. Sokan nem szeretik az évről évre megjelenő statisztikai adatokat és kutatási összesítő jelentéseket, pedig fontos információkat tartalmaznak – szakpolitikusok, segítők, laikusok számára egyaránt. Most ebből mazsolázgatunk, elsősorban a dizájner drogok fogyasztóival kapcsolatos információkból, majd a későbbiekben megjelenő jegyzetekben néhány jelenséget értelmezünk is.

Felkészülő

Néhány éve egy hajléktalan ember penderült elém a Moszkva téren, és a következőket mondta:
– Tudja, szőlőérzékeny vagyok, és kannás borra gyűjtök. Kisegítene néhány forinttal?

A szellemes szövegért kapott némi aprót, amelyet megköszönt, s már fordult is a következő járókelőhöz.
A kannás bor volt talán az első népszerű szer, amely a terjesztő szándéka és előállításának technológiája alapján már majdnem dizájner drognak nevezhető. Szőlőtőkét nem látott, az alkoholfoka révén kellően hatott, idézve a bor általi ősi mámort.

Felkészülő

Az utolsó tanítási napok egyikén kétségbeesetten hívja fel a segítőt az egyik gimnázium igazgatónője. Sürgősen időpontot kér. A konzultációra a gyermekvédelmis kollégájával jönne. A személyes találkozón kiderül, hogy egy jó előmenetelű, sikeres diákjuk alkalmanként füves cigarettát szív, s ezt nem titkolja szülei, tanárai, osztálytársai előtt sem. – Mi lesz ebből a következő tanévben? Drogos iskola lettünk…! – sóhajt fel a rövid esetismertetés után az igazgatónő. – Egy tanulójukról kiderült, hogy drogot használ – fogalmaz pontosabban a segítő.

Felkészülő

Nyáron a rádióban, a tévében és a sajtóban is gyakori téma a drogozás. A segítőintézmények is sűrűbben kapnak tanácsot kérő hívásokat, leveleket. A visszatérő szülői kérdés: Mit csináljak, hogy ne drogozzon a gyerekem?

Talán olykor cinikusnak tűnik a válasz, de fogalmunk sem lehet arról, mit tehetne a szülő, ha nem ismerjük sem őt, sem a gyerekét – aki évei számát tekintve talán már maga is felnőttnek számít –, ha nem ismerjük a családi viszonyokat, a védő és veszélyeztető tényezőket sem.

Felkészülő

Az ENSZ közgyűlésének határozata alapján 1988-tól június 26-a kábítószer-ellenes világnap. Alapvető célja, hogy felhívja a figyelmet a kábítószerek veszélyeire, valamint a drogkereskedelem elleni harc fontosságának napirenden tartása.

Magyarországon 1997-ben tartották meg először ezt az ünnepet. Ünneppé vált ugyanis e nap – az elnevezésében rejlő ellentmondásossága dacára. 2000-től ekkor kapnak kitüntetést mindazok, akik a kábítószer-probléma teljességét tekintve jó válaszokat adtak-adnak a folyamatosan gyarapodó kihívásokra. Helyi szinten a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok szintén megemlékeznek e napról. Akciókkal próbálnak emlékeztetni egy olyan problémára, amely egyszerre vált ki ellenérzést, szolidaritást és rokonszenvet a társadalomban.

Felkészülő

A segítőt egy gyermekjóléti szolgálat hívta fel. Van egy kliensük, tizenhat éves drogos fiú, a szakmunkásképzőből kirakták, rendőrségi ügye van folyamatban, négygyerekes család tagja. Fogalmuk sincs, mit csináljanak vele. Tehetetlennek érzik magukat, ezért fordulnak a segítőhöz, hátha…

A fiú édesanyjával érkezik a megbeszélt időpontra. Félszegen foglalnak helyet az otthonosan berendezett helyiség sarokgarnitúráján. Az édesanya dossziét vesz elő, mozdulatai begyakorlottak. Nyolc zárójelentést vesz ki, reszkető kézzel nyújtja át a segítőnek, aki, miután átlapozza, csak az utolsót kezdi el olvasni. Egy hónappal korábban készült.