A liturgia alapelemei
Mindennek megvan a maga órája a nap alatt” – olvassuk a Prédikátor könyvében (3,1). Így a liturgiának is megvan a maga ideje: ünnepléseinknek van időpontja, percre pontosan megvan az ideje, ameddig tart. Ám mindez fordítva is igaz: az időnek is megvan a maga liturgiája. Bevisszük az időbe az Úr adta üdvösséget, hiszen a liturgikus cselekményekben, kiváltképp a szentmisében, „üdvösségünk műve folytatódik”.
A liturgia alapelemei
Több héten át gondolkodtunk közösen a liturgiában használt anyagokról, különösen a szentségek anyagi valóságáról. E gondolatmenet végére egy személyesebb jellegű, mondjuk így: „elmélkedést” szeretnék tenni, mégpedig a szentségek között rangsorban „a legnagyobb”, az Oltáriszentség anyagi, fizikai mivolta kapcsán. Hogy még pontosabb legyek: az Oltáriszentség fizikai valóságához, materiális mibenlétéhez kötődő isteni jelenlétről szeretnék eszmélődni e sorokban.
A liturgia alapelemei
Jézus az utolsó vacsorán kenyeret és borral telt kelyhet vesz a kezébe, s ennek az eucharisztikus cselekménynek az idők végéig való folytatására kéri apostolait: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Keresztény liturgiánk már csak Jézus miatt sem nélkülözheti a különböző anyagok, tárgyi eszközök bevonását az ünneplésbe.
A liturgia alapelemei
A középkori skolasztikus filozófia Arisztotelész gondolkodásának kategóriáit felhasználva rendszerezte azokat az anyagi és formai szükségleteket, amelyek egységében jelenik meg a szentségi kegyelem. Minden szentségnek megvan tehát az ünneplésben a materiális megjelenése (ami adott esetben jelentheti cselekvések összességét is) és a formai megjelenése (a cselekmény „kísérő” imái). Vegyük sorra ezeket:
A keresztség anyaga a vízzel való leöntés, esetleg a vízbe való alámerítés (a víz itt természetesen nem pusztán az a víz, amely egy étel elkészítésénél a recept szerinti egyik „hozzávaló” lehet). A cselekmény formáját a leöntést vagy alámerítést kísérő szavak adják meg: „Én téged megkeresztellek…”
Az előző számokban felsorolt liturgikus könyvek mellett a római rítus fontos könyvei azok a kötetek is, amelyek közvetlenül nem vesznek ugyan részt a cselekmények kivitelezésében, de azok előkészítéséhez és a konkrét ünneplés általános ismeretéhez feltétlenül szükségesek. Ezek: a Direktórium, vagyis a liturgikus naptár és a Caeremoniale episcoporum, a püspöki ceremoniálé vagy rubrikagyűjtemény.
Az előző részben említett liturgikus szövegeknek kell egy azokat összegyűjtő kötet is: ezeket a liturgiában használatos könyveket hívjuk liturgikus könyveknek. Fontos tehát tisztán érteni ezt a megkülönböztetést: a liturgikus könyvek nem azok a könyvek, amelyek liturgikus témával foglalkoznak (például a Liturgikus lexikon), hanem a szertartásokhoz összeállított könyvek.
A szentmiséhez használatos könyvek közül a legelső a misekönyv. Magyarországon ennek két kötete van: az egyik a papi széknél használatos szédeszkönyv, a másik az oltárnál végzett cselekményekhez használt vastagabb oltárkönyv. Ez utóbbi a szédeszkönyv anyagát is tartalmazza, de praktikus okokból a papi székhez egy kisebb, kivonatos kötetet is készítettek belőle. A misekönyvön kívül fontos szerepe van még a szentmise ünneplésében az olvasmányoskönyvnek (lekcionárium) is, amely a szentmise igeliturgiájához szükséges szövegeket (olvasmányok, válaszos zsoltárok, evangéliumok, egyetemes könyörgések) tartalmazza.
Időnként vita támad arról, hogy az előző lapszámban említett liturgikus könyvek rövidített kiadásai liturgikus könyvnek minősülnek-e, vagyis lehetséges-e ezek használata a liturgiában. Magyar gyakorlatunkat tekintve három ilyen könyvtípus tartozik ide: a kis misekönyv, az egykötetes zsolozsmáskönyv (annak egy még kisebb rövidítése, az egyhetes zsolozsmáskönyv) és az Adoremus. A liturgikus könyvet az illetékes egyházi hatóság liturgikus használatra készíttette el, majd jóváhagyta, vagyis engedélyezte használatát.
Miért vetünk keresztet? A kereszt jele számunkra testhez kötött létünk sajátos hitvallása abban az életet adó és szerető Erőben, amely üdvözít, megszabadít, felemel, segít átkarolni a Megfeszítettet. Egy jel, amely által rádöbbenünk a nagy igazságra: „Benne (a Szentháromság szeretetében) élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28). Az egyes imaórák teológiájának átgondolása mellett most a zsolozsma imaóráinak alkotóelemeit is megvizsgáljuk. Kezdjük az elején, vagyis a keresztvetéssel, keresztrajzolással!
