Görögkatolikus lelkiség
„Nagy” nagyböjt
Ivancsó István
Görögkatolikus lelkiség – valóban közöttünk?
A pap köszöntő szavára: „Krisztus közöttünk”, miközben megkeni homlokunkat a megszentelt olajjal, és megáldott kenyérdarabkát kapunk, egyszerű természetességgel válaszoljuk: „Van és lesz.” Jó lenne, ha ezt nem puszta megszokásból tennénk, hanem tudatosítanánk magunkban: valóban itt van közöttünk Krisztus, és akarjuk, hogy ez így is maradjon. A Szentírás mellett ebben segít nekünk a liturgia is.
Görögkatolikus lelkiség: A szentek közbenjárása
A húsvéti időszak elmúlt. Sőt, már a pünkösdi ünnepkör is bezárult. Vége a nagy ünnepi időszaknak, amelyet a nagyböjttel alapoztunk meg, majd a feltámadás örömében élhettünk át, végül a Szentlélek megújító erejével élvezhettünk. Liturgikus naptára alapján görögkatolikus egyházunk elkezd egy csendesebb időszakot. Mielőtt azonban ezt tenné, közös ünneplésben gyűjti maga köré a szenteket.
Görögkatolikus lelkiség: Pünkösd
A pünkösdi ünnep lényegét liturgikus szövegeink nagyon világosan megfogalmazzák. Sok ember számára lehetne ez segítség. Hiszen egyre kevesebben tudják, mi történt pünkösdkor, mit ünnepel ilyenkor az egyház. (Még ha a karácsonyhoz valamelyest kötődik is a köztudatban Jézus születése, a húsvéthoz Jézus Krisztus feltámadása – sajnos – már nem olyan mértékben.) Pedig a Szentírás világosan bemutatja a pünkösdi eseményt (ApCsel 2,1–11) .
Görögkatolikus lelkiség: Mennybemenetel
Görögkatolikus egyházunkban ősi időktől fogva megőriztük azt a rendet, hogy a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepeljük az Úr Jézus mennybemenetelének ünnepét. Valóban ősi rendet őrzünk, mert Szent Lukács beszámolójára alapozunk: Jézus „negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról” (ApCsel 1,3), majd „a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől” (1,9). Egyházunk ebben az üdvtörténeti eseményben sem tud – sőt nem is akar – elszakadni az irgalmasság gondolatától. Az egyik liturgikus ének egyrészt irgalmasként köszönti Jézust, másrészt pedig dicsőíti a mennybemenetelét: „dicsőség, Irgalomteljes, a te mennybemenetelednek”.
Görögkatolikus lelkiség: Karácsonyi böjt
Görögkatolikus egyházunkban négy böjti időszakot is megélhetünk. A nagyböjt után a legjelentősebb a karácsonyi (vagy karácsony előtti) böjt, amelyben éppen vagyunk. Az egyházi év folyamán elérkezik majd az apostolok böjtje, amely a pünkösd utáni vasárnaptól az apostolfejedelmek ünnepéig tart, illetve a Nagyboldogasszony ünnepét megelőző kéthetes böjti időszak.
Az igazi Szent Miklós püspök
Az üzletekben már október végén feltűnnek a csokimikulások. Kisvártatva pedig plakátokon és képeken is megjelennek a rénszarvas húzta szánkón érkező, piros bundás, fehér prémes télapók. Néhány éve mikuláslányokkal is kápráztatják az embereket. Nem is beszélve a krampuszokról. A tengerentúlról pedig beáramlik Szent Miklós ünnepének (szándékolt) összekeverése a karácsonnyal. Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni ebben a kavalkádban!
Húsvéti irgalom
A húsvét és a pünkösd közötti ötven napnak csaknem a feléhez érkezünk az inaszakadtról elnevezett vasárnapon: szerda már az „ünnepfelezés” lesz. Ez a vasárnap is – mint húsvét után mindegyik – az evangéliumi szakaszról kapta a nevét, amely most az inaszakadt meggyógyításáról szól (Jn 5,1–15). Görögkatolikus egyházunk liturgikus szövegei ezt mutatják be, ezt értelmezik, ezt alkalmazzák ránk is. Érdekes – talán meglepő – módon a fő énekben, a kontákban nyíltan nincs szó Jézus Krisztus feltámadásáról. Ez csupán burkoltan jelenik meg a szövegben, amely előbb párhuzamot állít fel a mi állapotunk és a béna emberé között, majd ennek célját mutatja be.
