Gajdó Ágnes

A farsangi időszakban egymást érik a különböző bálok, zenés-táncos mulatságok. Napjainkban nagyon sokféle szervezet létezik, s mindegyik más „címen” tart bált a vízkereszt és hamvazószerda közötti időszakban. Mert ennyi még megmaradt a hagyományos „időbeosztásból”, vagyis abból az íratlan szabályok szerint is jól működő korszakból, amikor még valóban megvolt mindennek a maga ideje. Ma már sokan hajlamosak jóváhagyni az icipici csúszásokat, s akár a böjti időben is kirúgni a hámból.

Amikor kislányommal együtt pörölünk a küszöbbel, mert megbotlottunk benne, vagy esténként megdicsérjük a cserépkályhát, mert finom meleget áraszt magából, Móra Ferenc egyik novellája jut eszembe, amelyben gyerekkori emlékeit idézi fel: „(…) akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel csak úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörővel. Nekem a világon minden élt, és én mindig egészen tisztán megértettem még azt is, mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az az oroszlán, aki rá volt festve az óra számlapjára.”

Tavaly a betegek világnapjához kapcsolódva, az Új Ember 2013. február 10-i számában jelent meg az Adél története című írás. Talán többen figyelemmel kísérik azóta Adél (képünkön) blogját ¬(novozanszkiadel.blog.xfree.hu), bár az utóbbi időben ritkábban születik új bejegyzés. Ám akik olvassák, azok minden alkalommal eltöprenghetnek azon, hogy az életet úgy is meg lehet élni, hogy a szépet keressük és látjuk bármiben, még a rosszban is. Ahogyan Adél.

Perenye, Sárszentágota

Magyarországon mindössze két templomot szenteltek fel a cataniai születésű szűz vértanú tiszteletére. Az egyik a Fejér megyei Sárszentágota községben épült, a másik Vas megyében, Szombathelytől hét kilométerre, a mintegy nyolcszáz lelkes Perenyén található. Az előkelő családból származó Ágota Szent Ágneshez hasonlóan egészen fiatalon szüzességi fogadalmat tett. A keresztényüldözések idején nyíltan megvallotta hitét, s vállalta a szenvedést. Kínzói ostorozták, égették, éles cseréptörmeléken, parázson forgatták testét, majd megcsúfolásként levágták a mellét. A középkorban a tizennégy segítő szent egyike volt, a mellbetegek, a szoptatós dajkák fordultak hozzá imáikban.

Az első televíziókészüléket nyolcvannyolc esztendővel ezelőtt, 1926. január 26-án Londonban mutatta be John Logie Baird skót mérnök és feltaláló. A későbbiekben magyar tudósok is részt vettek a készülék tökéletesítésében. Tihanyi Kálmán (1897–1947) találta fel a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziós rendszert, amely lehetővé tette a több száz soros képfelbontást és képvisszaadást. Ugyanő a katódsugaras képleképzést katonai célú felhasználásra is alkalmazta, kidolgozta a különleges, infravörös sugarakra is érzékeny kameráját, melynek prototípusát robotrepülők céljára az angol légügyi minisztériumnak készítette el.

Születésekor Simon Vince jellegzetes sírással ölelte magához édesanyját, édesapját, a szobatársként közelében levő másik újszülöttet és annak édesanyját, de az egész kórházat is, orvosostul, nővérestül. Vince úr – ahogyan azon a nyolc évvel ezelőtti novemberi napon elneveztem – életrevaló gyermekként érkezett a világra, bár kisebb-nagyobb nehézségek már a születéskor megedzették lelkét, testét.