Gajdó Ágnes

Séta a martonvásári kastélyparkban

Szerző:

Óvodatörténet és Beethoven-koncertek

Martonvásárt 1268-ban „Forum Martini”-ként említették, a középkori vásároshely a XVIII. században lett a Brunszvik-család tulajdona. A Fejér megyei város országszerte ismert nevezetessége a kastély és a körülötte lévő csodaszép angolpark. Martonvásár múltjának meghatározó személyiségei közül kiemelkedik Brunszvik Antal gróf (1709–1780), akit a település XVIII. századi „honalapítójaként” tisztelnek, de nála sokkal többen ismerik a művészetpártoló Brunszvik Ferencet és testvérét, az óvodaalapító Terézt. Utóbbi írta emlékirataiban: „Nagyapám, amikor Martonvásárt megvette, csak határtalan mocsarat talált itt. Egyetlen ház, néhány putri a juhászok számára, és itt-ott egykét fa volt látható mindössze a 8000 holdas birokon.”

Később a fejlesztéseknek köszönhetően alakult ki a város legszebb részének mai arculata. A kastély-együttes legrégebbi tagja az 1775 körül épült Szent Anna-plébániatemplom, freskóját Johann Ignatz Cymbal készítette. A kastélyt 1875-ben az angol gótika stílusában átépítették, bővítették, ma a Beethoven Emlékmúzeum működik benne.

Isten tánca

Szerző:

Könyvespolcra

Hogyan hihetnénk valamiben, ami láthatatlan? Ha van Isten, vajon miért engedi a szenvedést? Miért követett el az egyház oly sok igazságtalanságot? Hogyhogy csak egy igaz vallás létezik? Ezek és hasonló kérdések merülnek föl a kételkedőkben, s könyvében Timothy Keller New York-i lelkész igyekszik választ adni, meggyőző érveket felsorakoztatva Isten mellett. A szerző megemlíti, hogy olykor a hívő lelkekben is felmerül a kétely, ezért már a bevezetőben felhívja a hívő és szkeptikus olvasók figyelmét, hogy célszerű mindig az őszinteségre törekedni, akkor tán könnyebb megérteni saját kételyeink természetét.

Gólya, gólya, gilice

Szerző:

Gyerekkoromban kaptam egyszer egy könyvet, amelynek Gólya, gólya, hazaszállj! volt a címe. A fülszövegben már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy Európa-szerte egyre kevesebb gólya él. E nemes madarak régi barátaink. Néha ugyan bosszúságot okoznak, mégis „szent állatok”; ahogyan a jeles madarász, polihisztor Herman Ottó írja: „Azután pedig befogadtuk ősi soron szeretetünkbe – bajos ám azt onnan kizavarni!” Nem véletlen, hogy oly sok magyar versben, mondókában szerepelnek. Nagyanyám gyakran idézte Tompa Mihály szomorkásbúsongó, A gólyához című versének néhány szakaszát: „Repülj, repülj! és délen valahol / A bujdosókkal ha találkozol: / Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!”

Hetedhét határon túl

Szerző:

A mesékből jól ismert fordulat első elemét kapta a keresztségben a nemrég megnyílt székesfehérvári játékmúzeum. Megálmodói azt remélik, hetedhét határon túl is híres lesz a Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet által több évtizeden keresztül gyűjtött, jelenleg mintegy ötezer darabból álló kollekció, amelyet korábban a Megyeház utcában tekinthettek meg az érdeklődők.

Minden felnőtt volt egyszer gyerek

Szerző:

Nemrég a veszprémi állatkertben jártunk, ahol kislányunk legyőzve a félelmét, először végigment a hídként kifeszített imbolygó kötélhágcsón, majd a kölyökdzsungelben is teljesítette a próbát, lecsúszott a nagy csőcsúszdán. Ahogy a furfangos és izgalmas építmény alól figyeltem, hogyan mászik föl, majd araszol a gyerekek között a köteleken, hogyan bújik át a faládákból kialakított akadályokon, s tűnik el a csőben, talán először éreztem azt, hogy nem állhatok örökké a gyermekem mellett.

Megtagadott múlt?

Szerző:

Könyvajánló

Marton Boldizsár fiatalkori önéletrajzi regénye az első világháborúban, az albán fronton játszódik, s nemcsak az izgalmas és borzongató kalandok miatt érdekes, hanem azért is, mert írója megtérése után korábbi irodalmi tevékenységét teljes egészében megtagadta. Marcell atya, a későbbi kármelita szerzetes ezt a regényt elégette. Talán azért, mert más nézőpontból tekintett múltjára s annak minden egyes darabkájára. Megtalálta Istent, s úgy vélte, ő maga elég.

Égboltszínház nyílt Pécsen

Szerző:


Juhász Gyuláról mesélik, hogy egy alkalommal kis társasággal bandukolt a szegedi éjszakában. Egyszer csak lefeküdt a földre, és nem akart továbbmenni. Barátai hiába nógatták: „Gyere már, Gyula, kelj fel”, a költő nem mozdult. Ábrándos hangon csak annyit felelt: „Nem eresztenek a csillagok.” E villódzó, sziporkázóan fényes égitestek szinte minden poétát rabul ejtenek, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen ki ne szemlélte volna már elmélázva, vágyakozva vagy épp reménytelenül a csillagos égboltot, megválaszolhatatlan kérdésekre keresve feleletet.

Májusi zöld ág

Szerző:

Május a legszebb tavaszi hónap. Számomra többszörösen is, hiszen édesanyám e hónap elején született, s volt már olyan év, amikor anyák napja éppen május hetedikére, az ő születésnapjára esett… Pünkösd havát a költők is kedvelik, gyakran hallani Kosztolányi Dezső, József Attila vagy Tóth Árpád Május című költeményét, de talán Radnóti Miklósé a legismertebb: „Szirom borzong a fán, lehull; / fehérlő illatokkal alkonyul. / A hegyről hűvös éj csorog, / lépkednek benne lombos fasorok. / Megbú a fázós kis meleg, / vadgesztenyék gyertyái fénylenek.”