„Mi az a valóság?”

Az iskolai agresszió okairól

Mióta kislányom iskolás, sokféle hatás éri, s délután, amikor hazaér, változatos történeteket mesél. Az értelmetlen csúfolódás, a sok felesleges sértődés, a másik becsmérlése, ugratása nem lep meg, a gyerekek néha nagyon kegyetlenek egymással. Szavaikkal mélyebb sebeket ejtenek, mintha bokán rúgnák a másikat, vagy meghúznák a haját. Az agresszív gyerekek sokszor nemcsak a társaikat bántják, hanem esetleg önmagukat vagy az állatokat is.

A kultúra fõvárosa: Kassa

Ebben az évben Franciaország második legnagyobb városa, Marseille és az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, Kassa lesz Európa kulturális fővárosa. A döntéshozók minden bizonnyal figyelembe vették a felvidéki város multikulturális múltját, a magyar és a német örökség meghatározó szerepét is. Sajnos, egyelőre a helyi magyar intézmények produkcióit nem találjuk a hivatalos programfüzetben, pedig volna mit bemutatniuk. Még akkor is, ha a Hernád-parti városban az évek során jelentősen csökkent a magyarok száma (jelenleg a kétszáznegyvenezres népesség mindössze két és fél százaléka magyar).

Az életolajozó nevetésről

Könyvespolcra

A szerzőpáros az Isten ablakain kitekintőknek, az életöröm kivételes birtokosainak, a nevetni vágyóknak ajánlja e könyvet: elsősorban megerősítésül. De jó volna, ha a nevetni nem tudók, az élet súlyos terhei alatt görnyedezők is a kezükbe vennék, mert olvasni egyszerűbb és olcsóbb, mint bármilyen gyógyszeres terápia. A megértett világ sokkal elviselhetőbb – állítja Bagdy Emőke, a népszerű klinikai szakpszichológus, akinek örök vitalitása és derűs életszemlélete sokaknak ad erőt a hétköznapokhoz. Pap János más területen tevékenykedik: a Zeneakadémia docense, zenei akusztikus, a hangok szintézisre törekvő kutatója. Publikációi, előadásai a hangokról, a hangszerekről, a nevetésről, a pedagógiai és a zenei humorról szólnak, s Bagdy Emőkéhez hasonlóan ő is igen karizmatikus személyiség.

Vízkereszt ünnepén

Tavaly nyáron a Zakopane melletti Końcieliskóban töltöttünk egy éjszakát. Szállásadóink csak lengyelül tudtak, de azért megértettük egymást. A háziasszony megkínált kávéval, aprósüteménnyel, s ahogy a konyhában üldögéltünk, felfigyeltem az ajtófélfára írt jelekre, amelyek minden bizonnyal házszenteléskor kerülhettek oda.

A mese varázsereje

Benedek Elek születésnapján, a népmese ünnepén e hasábokon is szó esett már a mesemondás, a meseolvasás fontosságáról. Több országos meseíró-pályázatot is hirdettek ebből az alkalomból, ilyen volt például a Nagy mese vagy az Anyakanyar című internetes oldal felhívása. Gyakran hallani a televízióban, rádióban is pszichológusoktól, pedagógusoktól, hogy meséljünk mindennap gyermekünknek, mert a harmonikus személyiségfejlődéshez, a lelki egészséghez a mesék is hozzátartoznak.

Mézes élet

A jó süteményrecept úgy terjed, mint a népmese, szájról szájra, háztartásról háztartásra. Közben talán alakul is picit, kinek-kinek az ízlése szerint. Gimnáziumi magyartanáromtól, Irma nénitől már sok sós és édes tésztaféle elkészítésének módját megtanultam, ám a mézeskalács receptjét ő is mástól, a dunaföldvári Rabó anyukájától kapta, majd adta tovább nekem, hogy idén kislányommal együtt készítsük el ezt a karácsonyváró édességet. Ám mielőtt a hozzávalókról és az elkészítés módjáról szó esnék, nézzük meg, honnan is ered a mézeskalács.

Mélységek és magasságok fölött

Szent Borbálát a hajadon leányok Szent Katalinnal együtt védelmezőjüknek tekintették, ezért Borbála-napon több vidéken cseresznyeágat tettek vízbe, s ha karácsonyra kivirágzott, a leány fejére ráillett már a mirtusz, azaz férjhez mehetett. A borbálaág mint jelkép az új életciklust s az új esztendőt is jelezte. Régen ugyanis karácsony volt az új év első napja, s a virágzó ág Borbála példaadó életén keresztül arra is utal, hogy a mi szívünkben is kivirágzik a szeretet, ha Krisztus benne él.

Ajándék – nem csak karácsonyra

Könyvespolcra

A lányom még egészen kicsi volt, talán kétéves, amikor karácsonyra rajztáblát, krétákat és filctollakat kapott. Kis ideig maradt csak egyedül az ajándékokkal, de mire újra ránéztünk, már a frissen mázolt ajtón díszelgett néhány színes firkamirka s a falon egy nagy „Hetti-betű”. Azóta is őrizzük e különleges „festményeket”, hiszen gyermeki lelke talán ajándéknak szánta…