Pünkösdölés

Pünkösd a Szentlélek eljövetele, a természet megújulása – az öröm és az élet ünnepe. A régiek tudták, hogy mindennek megvan a maga ideje, így az örömnek is. Mielőtt a nehéz nyári munkák elkezdődnek, egy pillanatra meg kell állni, s ünnepelni – hálát adni Istennek a létezésért, és imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért; mindazért, ami igazán fontos számunkra. A pünkösdi rózsa szirmai a lángnyelvek, a szabadon bocsátott, szálló fehér galamb a Szentlélek jelképe. A hagyomány szerint piros pünkösd napját virággal illik köszönteni, s ilyenkor sok helyütt pünkösdi királyt és királynét választanak.

Nepomuki Szent János-kápolna

Fedezzük fel!

A Duna-parti kisvárosban kétszázötven esztendővel ezelőtt három út találkozásánál épült az a kis kápolna, melyet az úton lévők és a hajósok védőszentjéről, Nepomuki Szent Jánosról neveztek el. A félköríves szentélyű, íves kapujú kápolnát Magyar János építtette 1763-ban. Főhomlokzata az aranymetszés szabályai szerint készült. A műemlékeket számon tartó honlap információi szerint a szakrális építményt több mint harminc éve restaurálták, majd 2002-ben újították fel, a padló kőburkolatától a tetőn álló kis keresztig. Ekkor szerelték föl a Farkas Imre díszműkovács készítette míves kovácsoltvas ajtót, s ekkor került a kápolnába a nemrég elhunyt Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész Oltárkép című alkotása is.

„Adassék nekik gyönyörűség”

Anyák napja Dombóváron

Dombóvár felé autózva a hullámzó, dimbes-dombos tolnai tájakon, barátságos falvakon, kisvárosokon áthaladva azon töprengtem, vajon a harmadik évezredben megváltozott-e az anyaszerep. Másként viselkedik, cselekszik-e ma egy édesanya, mint mondjuk száz esztendővel ezelőtt? Hogyan befolyásolja egy nő családban betöltött helyét az, ha dolgozik is? S miként él a gyermekét, gyermekeit egyedül nevelő édesanya? Ha elvált, vagy ha özvegyen maradt.

„Adassék nekik gyönyörűség”

Anyák napja Dombóváron – családos közösségek a plébánián

Tolna megye második legnagyobb városa vasárnapi csenben fogadott. Az utcákon csak néhány kisgyereket láttam, autó sem sok közlekedett, a cukrászda is zárva volt. Az árnyas fák között megbúvó Szent Orsolya Iskolaközpont épületéből azonban fiatalok hangos kacagása szűrődött ki. Mint kiderült, a Boldog II. János Pál Antióchia zárónapja zajlott éppen, szerepjátékokat adtak elő a résztvevők. Kutas Attila atya bemutatta a helyi lelkiségi csoportok képviselőit, az antióchiát vezető két fiatalt és a nagyhétvégét koordináló „háttérszülőket”. Nem volt nehéz a bevezetőben már felvetett témát folytatva körüljárni, hogyan tud az egyházközség, a plébánia, a karitász bekapcsolódni a családok életébe, adott esetben átvenni az édesanya óvó, féltő, gondoskodó, olykor szeretettel irányító, terelgető szerepét. Napjainkban gyakran előfordul ugyanis, hogy a közösség kerül anyaszerepbe. Május első vasárnapja az édesanyák ünnepe, ám minden anya – így az anyaszentegyház is – csak közösségben teljesítheti ki önmagát. A dombóvári plébániához kötődő kis közösségekkel érdemes megismerkedni, mert tetteik, szolgálatuk példaértékű lehet mások számára is.

Ki vigyázzon a gyerekekre nyáron?

Kihívás a szülőknek a hosszú szünidő – egyházi közösségek is segíthetnének

Évről évre fejfájást okoz a dolgozó szülőknek a nyári szünet. Milyen programot szervezzenek a gyerekeknek, miből fedezzék egy-egy tábor költségét, kapnak-e szabadságot akkor, amikor kérik, és sikerül-e elérni, hogy együtt nyaraljon a család? A szünidő hosszú, amit a csemeték, persze, cseppet sem bánnak, ám az apai anyai aggodalom nem alaptalan. A gyerekek tán képesek lennének egész nap a tévét bámulni, vagy csavarogni a haverokkal, de a szabad idő értelmesen is eltölthető, csak legyen, aki megszervezi…

Nárciszok völgye

Ha kiskertünkben kinyílnak a nárciszok, akkor már biztosan itt a tavasz. Idén is ez történt, bár sokkal tovább vártunk a jó időre, mint az elmúlt években. A természet azonban csodálatos, és hamar behozza a lemaradását. Alig néhány napja süt simogatón az életadó nap, és a gyümölcsfák máris virágba borultak. Rózsaszín, fehér díszruhát öltöttek magukra, s szégyenlős kisasszonyként fogadják a dolgos méhek zümmögő bókjait. A jácintok, tulipánok, fehér vagy sárga nárciszok a hosszú téli tétlenséget követően boldogan nyújtózkodnak, olykor mintha hallanám is incselkedő kacagásukat.

A híd, amely összeköt

Az első híd, amelyen átkeltem, szülőfalum kis patakja fölött épült, egyszerű fadeszkákból. A templom mellett vezető keskeny út az egykori előszállási uradalmi intéző lakásáig, majd onnan tovább, a dimbes- dombos Túzokba vitt, a halastóhoz. A „macskahíd” az akkori kislány számára hatalmasnak és rettentőnek tűnt. Azóta persze láttam már jóval félelmetesebb építményeket is, amelyek széles folyókon íveltek át, völgyek, hegyek között könnyítették meg a közlekedést. A híd kapocs. Településeket, országokat, embereket köt össze.

Az ászári Szent György-templom

Fedezzük fel!

A Kisbérhez tartozó Ászár község leginkább az 1850-ben ott született kiváló színésznőről, Jászai Mariról nevezetes. Krippel József uradalmi ács és Keszey Julianna ötödik gyermekét a keresztelési anyakönyvbe Krippel Mária Anna néven jegyezték be. Jászai olyannyira nem szerette eredeti vezetéknevét – az ugyanis németül beteget jelent –, hogy állítólag még születési anyakönyvi kivonatából is kiégette a bejegyzést. Ászáron ma szobor és a szülőházában rendezett kiállítás őrzi emlékét, de az ő nevét viseli az általános iskola és a nyugdíjasklub is. A krónikák följegyezték, hogy a művész nagyon szerette szülőfaluját, s amikor az 1880-as évek végén az öreg iskola életveszélyes állapotba került, Hérics Márton plébános Jászaihoz fordult segítségért. A színésznő ekkor Kisbéren, a lovardában tartott előadást, s a bevételt az ászáriaknak adta.