Frankó András

A szenvedélynek sok arca van – a megelőzésnek is!

A függőség megelőzésének vajmi kevés köze van a drogokhoz. A megelőzés kifejezés helyett érdemesebb egészségfejlesztésről, egészségmegőrzésről beszélnünk. A fejlődés pozitív irányú megközelítés: valami jobbá, egészségesebbé válhat. A megelőzés pedig valami rossznak az elkerülését célozza, tehát nem a pozitív változásból, hanem valami negatívból indul ki. A „ne legyen függő, ne legyen szenvedélybeteg” megközelítés helyett célravezetőbb hozzáállás a „legyen képes egészséges egyensúlyt találni az életben”. Az egészségmegőrzésnek az a célja, hogy minél erősebbé tegye az emberi személyiséget annak érdekében, hogy kevésbé váljon érzékennyé a függőség számos formája iránt. Ám ehhez támogató környezetre van szükség.

Minden a családban kezdődik. A szenvedélybetegség, a megelőzés, a gyógyulás is.

Ma Magyarországon körülbelül négyszázezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg. A szomorú statisztikák szerint közülük minden harmadik maga is függővé válik. Ki törődik ezzel a súlyos problémával?

A szenvedélybetegség többnyire a sokszor ismételt, szokássá váló problémaelkerülésekkel kezdődik.

Fogyasztás és élvezet. Hogyan fejleszthetjük élvezetre való készségünket? Végezze el gyermekével közösen a következő élvezeti kísérletet. Vegyen elő egy kis szelet csokoládét. Szagolja meg alaposan, szemlélje meg a színét, a formáját, és határozza el, hogy ezt a darabka csokoládét különös élvezettel fogja megkóstolni. Mielőtt a szájába venné, egy kicsit érintse meg a nyelvével, érzékelje jellegzetes ízét. Ezután tegye a szájába, és engedje lassan szétolvadni. Figyelje meg, hogy szájának melyik részével érzi leginkább az ízt.

Felkészülő

Ahhoz, hogy szülőként segíthessünk gyermekeinknek a szenvedélybetegség elkerülésében, érdemes megismernünk, hogy mitől válhat az élet nélkülözhetetlen velejárója, a szenvedély kóros állapottá. Közelebb kerülhetnek a szenvedélyprobléma megértéséhez, ha családi, baráti, rokoni körben megosztják egymással véleményüket, elképzeléseiket arról, vajon miért nyúlnak az emberek rendszeresen a cigaretta és a pohár után, miért van az, hogy néhányan szenvedélybeteggé válnak, míg sokan mások nem. Miért használhatnak sokan rekreációs vagy egyéb drogokat? Mi lehet az oka annak, hogy a rendszeres, tudományosan igazolt felmérések eredményeinek ellenére hazánkban is rendkívüli mértékben eltúlzott az illegális szerek problémaként való kezelése az annál sokkal súlyosabb alkoholproblémához képest. (Egy nemzetközi felmérés – ESPAD 2011 – magyar adatai szerint a 15–16 éves korosztály 97 százaléka ivott már alkoholt, 57 százaléka kipróbálta már a dohányzást, és mindössze 20 százaléka fogyasztott illegális drogokat.)

Felkészülő

Szülőként jól tudjuk, hogy a gyermeknevelés naponta újabb és újabb, olykor megoldhatatlannak látszó kihívások elé állít bennünket. Sokszor szembesülünk olyan feladatokkal, amelyekhez mintha még mi sem nőttünk volna fel. Félünk, hogy hibázunk. És persze nemritkán valóban hibázunk is. Minél kevésbé ismerünk valamit, annál inkább félünk tőle. A szenvedély is meglehetősen ismeretlen és bonyolult része az életünknek, még akkor is, ha a média egyik kedvenc témájává lett. Hogyan lehet a szenvedélyből szenvedélybetegség? Hogyan előzhető meg? Veszélyeztetett az én gyermekem is? Hogyan nevelhetem a gyermekemet egészségesen a szenvedélyek szempontjából is? Hogyan védhetem meg ettől a veszélytől?

Társadalmunk az alkoholfogyasztást nem csupán elfogadja, de a felnőtt élet velejárójának is tekinti.

Aki fiatalként a többiek közé akar tartozni, annak muszáj együtt innia a többiekkel. Többnyire gyorsan kiközösítik azt, aki absztinens, antialkoholista szeretne maradni. Az alkoholreklámok a fiatalokat is elérik és fogyasztásra ösztönzik: „Egy korty lélekmelegítő.” Miközben: „Alkoholtartalmú ital reklámja nem szólhat gyermekekhez és fiatalkorúakhoz, nem kapcsolható össze fizikai és társadalmi sikerrel.” És mi van a lélekkel?

Felkészülő

Magyarországon minden évben több tízezer fiatal iszik életében először alkoholt. Nagyjából tíz százalékuk kezdi meg ezzel kétes alkoholkarrierjét. A fiatalkori alkoholizmusról nem készül statisztika – a fiatalok drogfüggősége sokkal inkább előtérben van –, annak ellenére, hogy a legtöbb illegális drogot használó első tapasztalatait az alkohollal szerezte.

A gyerekek viszonylag korán megismerik az alkohol ízét, több sütemény, édesség is tartalmaz alkoholt. Legtöbben szívesen nyalnak bele szüleik alkoholos poharaiba is, annak ellenére, hogy a maró ízeket különben általában elutasítják. Alkohollal kapcsolatos tapasztalatokat szereznek akkor is, amikor valamilyen családi ünnep alkalmával szabad egy korty pezsgőt vagy más szeszes italt fogyasztaniuk. A gyerekek számára ez a felnőttvilágba tett első lépésnek számít. Hiszen mi magunk mondjuk: Az alkohol a felnőtteké!

Van, akinek rendben van, és akad, akinek nincs. Tetszik, nem tetszik, a felnőtté válásban az alkoholfogyasztásnak is helye van. Olyannyira, hogy az első pohár alkohol felnőtté avatási rituálé is volt, lehetne. A törvény és az élet ellentmondásos. Valószínűleg nagyon kevés az olyan fiatal, aki kivárná a tizennyolcadik születésnapját azért, hogy az első korty alkoholt legálisan ihassa meg. (Nálunk csak a vásárlás tiltott, a fogyasztás nem.) Németországban és Ausztriában tizenhat éves kortól szabad bort és sört vásárolni (röviditalt csak tizennyolc éves kor után), de az Európai Unió azt tervezi, hogy valamennyi alkoholos italra vonatkozóan felemeli a korhatárt tizennyolc évre. Az Egyesült Államok legtöbb államában huszonegy éves kor alatt tilos a fogyasztás is. (Katona lehetsz, embert ölhetsz, de alkoholt nem ihatsz!)