Elmer István

Szerzetesnek lenni ugyanolyan természetes életállapot, mint házasságban élni. Civilizációs kortünet, hogy sok ember nem tud mit kezdeni a házassággal, Isten helyett magát gondolja új teremtő erőnek, aki majd megreformálja az ember természetét. A szerzetességre is azért tekintenek különlegességként, gyakran értetlenül, mert saját életállapotuk zűrzavar-sokaságában nem ismerik föl a természetes, Isten-természetű valóságot – ami után ugyanakkor vágyakoznak. A nap világít, de behunyják szemüket, s azt hajtogatják: nincs fény, nincs fény!

Galbavy Jenő atya túl jár már hatvanadik életévén, de „még korainak” tartja, hogy odaálljon a festővászon elé, bár az állványt és egyéb kellékeket már vagy tíz éve beszerezte hozzá. „Még” nem fest, nincs ideje rá. „Valószínűleg hetvenéves korom után látok majd neki, amikor más, nehezebb fizikai munkát nem tudok már vállalni.” Mostanában fafaragással foglalkozik, hatvanéves korában kezdett neki, s azóta is készíti szerzetesi közösségük bútorait. „A faragó szerszámok húsz esztendőt vártak erre” – mondja nevetve. Odébb tekintélyes súlyú, a reneszánsz kort idéző ebédlőasztal lábai faragás közben. Az asztal, amelyet körbe lehet ülni, közösségteremtő eszköz. Művészi igényességben és hitelességben nincs hiány. Jenő atya elvégezte a Képzőművészeti Főiskolán (akkoriban így nevezték) a restaurátor szakot.

Beszélgetés Schönberger Jenő szatmárnémeti megyés püspökkel

Remete Szent Pál emléknapjának előestéjén, január 14-én Schönberger Jenő szatmárnémeti megyés püspök mutatott be szentmisét Budapesten, a pálosok Gellért-hegyi Sziklatemplomában. A szerzetesek – hagyományosan – ezen alkalommal újították meg fogadalmukat. Hasonló fogadalommegújításra került sor Schönberger püspök jelenlétében január 15-én a pécsi pálos templomban. A rendalapító Boldog Özséb atyára ugyancsak januárban emlékeznek az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrend tagjai és lelki támogatói.

– A pálosok ünnepei mellett január 25-éhez kötődik a naptárban Szent Pál megtérése. Püspök úr, hogyan gondolkodjunk a megtérésről?

– Magyarul pálfordulásnak is nevezzük ezt a napot. Lehet, hogy emiatt sokan félreértik Szent Pál magatartását. Ő ugyanis nem „fordult”. Nem arról van szó, mintha azelőtt Isten ellen dolgozott volna, attól kezdve meg Isten ügyéért. Korábban is Isten ügyéért dolgozott, csakhogy valami lényegeset nem ismert föl.

A szovjet munkatáborok áldozataira emlékeztek Kismaroson

„Ahol nincs béke, ott előbb-utóbb elkezdődnek a málenkij robotok is” – hangsúlyozta Beer Miklós váci megyés püspök a „málenkij robotra” elhurcoltak emlékére tartott szentmisén, Kismaroson, január 12-én.

 Az alkalom több tragikus történelmi eseményre, azok egymáshoz kapcsolódására emlékeztet. A magyar földre lépő szovjet hadsereg – a ma már ismert parancs szerint – elhurcolta a magyarországi német népcsoporthoz tartozókat. Ez egybefonódott a később málenkij robotnak nevezett erőszakos akcióval, melynek során a magyarországi polgári lakosság köréből szedték össze, majd vitték kényszermunkára a munkaképes felnőttkorú lakosságot – beleértve a nőket is. Romeltakarításra való hivatkozással fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és hurcoltak el magyar civileket, elsősorban német nevű, tizenhét és negyvenöt év közötti férfiakat, valamint tizennyolc–harminc éves nőket. Összesen több mint százharmincezer embert vittek el kemény fizikai munkára, szovjet iparvidékekre. Legalább egyharmaduk odaveszett.

Beszélgetés Hölvényi György egyházügyi államtitkárral

Az 1990. évi IV. törvény – hosszú évtizedek után – rendelkezett a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról. 2011-ben új törvény született, mely tavalyi módosítása után bevett egyházként nevezte meg a vallási közösségek egy részét. A kimaradt közösségek közül ezt néhányan nehezményezték.

Menjünk föl nagymamához – mondta a vegyészmérnök apa az Iskola utcai lakásban, amikor már egészen közelről hallatszottak az ágyúlövések; a torkolattüzeket is látni vélte – vagy látta is –, s a maga pontos gondolkodásával, amelyben a vegytani reakciók hűvös tárgyilagossága tükröződött, fölmérte: nincs tovább, a város nemsokára elesik.

A nagymama a Várban lakott, ahová visszaszorult a fővárost védő sereg. A németek lehettek vagy hetvenezren, a polgári lakosság semmi pontosat nem tudott a hadiadatokról, a lakók már jó ideje a remények és a rádiós hadijelentések bizonytalansági tételén hullámoztak; a tények és a remények cserebomlásos egyenletében.

Látogatóban Rieger Tibor szobrászművésznél

A műtermek különös hangulata. Színek, formák, illatok, a lélek és az alkotó szellem rendezetlenül rendezett világa. Térnyitogató. A mindennapok unalmába (vagy éppen izgalmába, nyűgébe) belevasalt egydimenziós emberrel szemben kitárulkozás. Az ember, az alkotó ember, elindul a lehetséges felé. Elindul, s színekkel, formákkal, anyagokkal mindinkább el kívánja érni. Megmutatja – éli – az élet lehetséges tágasságát. A művészet nem akarhat ennél többet. Rieger Tibor szobrászművész műtermében állok, jobbra kitekintve a távolban az óbudai lakótelep egyen kimértségében is embermeleg kockái, balra a péterhegyi oldal. Aranyhegy – valaha talán Árpád vezéri központja, s az egykori római amfiteátrum, melyet Kurszán várának tartanak egyesek, s melyet ma elfednek a házak, akkoriban látótávolságra esett. Majd a pillantás közelít.

Hatalmas trónus, forgatható állványon, a trónuson végigomló kárpit. Talán gipszből vagy másféle anyagból? „Régen dédelgetett tervem vázlata…” – magyarázza Rieger Tibor. – Korábban megmintáztam már a koronázási palástot bronzba, amely a budai Várban, a Mária Magdolna-templom romjának apszisában látható. Sokan megtekintik, de a külföldiek nem tudják, mit látnak. Hiányzik a tájékoztató tábla, s azt hiszem, a magyarok közül sem mindenki tudja, mi is az.”