Elmer István

Nemrégiben Kalocsára siettünk, a közelmúltban azonosított Asztrik érsek sírjához, most pedig Veszprémbe vezet utunk, hogy a Gizella-napok megnyitásakor, május 7-én – a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiállításán – eltűnődjünk Veszprém, a köztudatban a királynék városa és a magyar királyok hitveseinek kapcsolatán. A tárlat ugyanis erről nyújt áttekintést. Ha magyar királynékról esik szó, mindenképpen gondolunk Erzsébet királynéra, aki a magyar uralkodófeleségek közül talán a legközelebb áll érzelmeinkhez. Nyilván ez magyarázza, hogy az érseki palotában állandó kiállítás emlékeztet megnyerő személyiségére. A veszprémi tárlat különtermet szentel Vetési Albert püspök, Mátyás király jeles diplomatája életútjának. Isten és a haza szolgálatában az Esterházyak címmel ugyancsak érdekes betekintést nyerhetünk az arisztokrata család sorsába. Közülük került ki Veszprém egyik püspöke, Esterházy Imre. A kiállítás gazdag anyagának összeállítása Zsoldos Attila, Pálffy Géza és Tóth Endre történészek munkáját dicséri.

A királyokat – néhány kivétellel, sok-sok trónhatalmi bonyodalmat okozva ezzel – az esztergomi érsek koronázta. De ki koronázta a királynét? (S nem a királynőt, mint például Mária Teréziát – a magyar nyelv az egyetlen magánhangzónyi különbség miatt könnyen összetéveszti a két kifejezést, pedig a hatalom gyakorlásában mekkora különbség mutatkozik!)

Szolnok, belvárosi templom. A toronyóra mind a négy oldalon kivilágítva, műholdas irányítással jelzi a pontos időt. Távolról is jól látható. Szolnokon valóban irányjelzőnek számít. Méltán mutatja büszkén Máthé György esperes-plébános, vagy ahogyan a helybéliek közül sokan köszöntik: Gyuri atya. Ám a toronyóra másféle jelet is hordoz, tűnődöm, amikor Beer Miklós püspök megáldja a plébánia egyik tehetős hívének anyagi segítségével megújult óraszerkezetet. Az idő, a pontos idő mintha az élet idejét is jelezné, hiszen Beer Miklós püspök és Szalay Ferenc polgármester most a rendkívül elegáns vonalvezetésű, már első ránézésre is befogadó hangulatú épület bejárata felé fordul, hogy megnyissa az ajtaját, s elsőként a „legilletékesebbek”, az óvodások lépjenek be rajta. Jó látni ezeket a szép, tiszta arcú gyerekeket. Az ünnepség kezdete előtt a templomtéren fiatal párral találkoztam, s az ifjú szerelmesek boldog, huncut örömével mondták: „Majd a mi gyerekeink is ide fognak járni.”

Gondolatok három „rendhagyó” könyvről

Két kötetet tartok a kezemben, a harmadik a közeljövőben jelenik meg. Szerzője Deák András muzeológus. Az első kötet Kopernikusz leányához a hitről címmel jelent meg. Beer Miklós püspök a kötet előszavában így ír: „Egyházunk bölcs tanítómesterként őrködik az örök isteni igazságok felett, de bátorít az új formák keresésére. Deák András is erre vállalkozott, hogy hitünk csodálatos világát új kifejezésekkel, új látásmódban fogalmazza át. Teszi ezt azzal a nagy szívvel és rajongó szeretettel, amellyel Isten titkai felé fordul, és amellyel a rábízottakért felelősnek érzi és tudja magát… Szívből-szeretettel ajánlom ezt az írást mindazoknak, akikben van bátorság és kellő alázat, hogy a titkok útján járjanak.” A további kötetek a Kopernikusz leányához az emberről és a Kopernikusz leányához az Istenről címet viselik. Levélformában írt könyvek ezek, s címzettjük Borca, a szerző leánya. De miért Kopernikusz? Miféle kopernikuszi fordulatra utal a szerző?

Borca mosolygós, huszonnégy éves lány, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vallástörténeti szakára jár. Korábban németből szerzett alapszakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Érdekli a keleti világ, annak kultúrája, vallása. Ez persze nem jelent szembefordulást a nyugati kultúrával, a kereszténységgel. Megkérdem tőle, tudja-e, mi indította édesapját néhány évvel ezelőtt a levélkönyvek megírására?

„Tizennyolc éves koromban sclerosis multiplex betegséget diagnosztizáltak nálam. Édesapámat nyilván már korábban foglalkoztatták leírt gondolatai, de amikor kiderült a betegségem, nagyot fordult vele a világ – nagyobbat, mint velem.”

Pályafutása hasonló nemzedéke tagjaiéhoz. Az Egerben született, ma harminckilenc éves fiatalember az észak-magyarországi városban érettségizett, majd a győri főiskolán folytatta tanulmányait, közlekedésmérnök szeretett volna lenni, de két félév után abbahagyta. Egy kecskeméti nyomdában dolgozott fél évig, majd az Axel-Springer újságkiadóhoz került gyakornoknak. Németországban ismerkedett új szakmájával, majd munka mellett – távoktatási módszerrel – elvégezte egy angol egyetem MBA szakát, s nemsokára hirdetési és marketing igazgatóhelyettes lett. 1998-ban ismerkedett meg feleségével, majd 2002-ben összeházasodtak. Felesége marketinget és logisztikát tanult, majd három gyermekük születése után ők kötötték le idejét és figyelmét. Eddig azt mondhatnánk, megszokott történet.

Sajnos a továbbiakra is elmondhatjuk ezt: „Később, valószínűleg azért, mert sok volt a munka, kevesebbet figyeltünk egymásra, kapcsolatunk megromlott, s 2011-ben úgy döntöttünk, elválunk” – mondja Gazsó Viktor. – „A kényelmes családapa szerepet vállaltam, aki sokat dolgozik, keveset sportol, meghíztam, s a mozgásszegény életmód és az elhízás következtében sérvem alakult ki, meg kellett műteni. Közölték velem, ha nem változtatok az életformámon, kiújulhat. Akkor vártuk harmadik gyermekünket, s elhatároztam, jobban figyelek magamra.”

Beszélgetés Ternyák Csaba egri érsekkel

– Lassan egy esztendeje, hogy – kormányzati kezdeményezésre – megindult a kötelezően választható hitoktatás az állami iskolákban. Milyen tapasztalatokat szerzett mostanáig?

– A kezdeti nehézségek után számos kérdés menet közben megoldódott, ma már egyre gördülékenyebben folyik az oktatás, s reményeink szerint hosszú távon meghozza majd a várt eredményeket. Ennek a rendszernek kétségtelen előnye, hogy olyan gyerekek és fiatalok is hitoktatásban részesülnek, akik korábban valamilyen oknál fogva kimaradtak belőle, most azonban a szüleik kérték ezt. Fontos szempont még, hogy most senki nem kényszerül arra, hogy a játék, a sport vagy a hitoktatás közül kelljen választania, tehát a hittan visszakapta rangját az iskolában. Még van azért néhány megoldásra váró feladat a rendszer teljes kiépítéséig, de az oktatási szakemberek dolgoznak ezen.