Egri László

Hit és egészség

Hadd kezdjem egy példával. Egy reumatológiai osztály kis kórtermében két asszony fekszik. Orvosi állapotuk közel azonos, hasonló fájdalmaik, mozgási panaszaik vannak, egyformán duzzadtak, deformáltak az ízületeik. Egyikük a takarót magára húzva, tele haraggal néz rám az ágyból, a másik mosolyogva mutatja, milyen aranyos kis kezeslábast köt hamarosan születő unokájának. Orvosi szemmel, leleteik alapján mindketten egyformán betegek – mégis érezzük, hogy a második mintha „egészségesebb” volna. Aki már kísért betegeket Lourdes-ba, jól ismeri azt a „gyógyulást”, amikor nem történik fizikai csoda, mégis megbékélten, derűsen tér haza az, aki keresztjével indult a zarándoklatra. Pedig a fizikai állapota nem változott. Ezért a medikuskoromban tanult WHO-definícióhoz, miszerint az „egészség testi, lelki és szociális jóllét”, hozzátenném a spirituális szót. Az egészség testi, lelki, szociális és spirituális jóllét.

Hit és egészség

Az ember egészen különleges helyet foglal el a keresztény hit által elénk tárt világ rendjében. Egyfelől van a szellemvilág – Isten és az angyalok. A másik póluson az anyagvilág, mely körülvesz bennünket. A kettő metszéspontjában helyezkedik el az ember, aki mindkettőből hordoz valamit.

Többféle elképzelés született arról is, hogyan kapcsolódik egymáshoz test és lélek, s e gondolatok ma is élnek, még keresztény körökben is. Sokan vélik úgy, hogy a lélek örök „alkatrészünk”, mely a test börtönébe zárva várja, hogy kiszabaduljon onnan. Halálunk után majd lesz „valahol”, míg a test elporlad, és a feltámadással aztán új, végleges szállást kap. Úgy vélik, az Istenkapcsolat alapja, hordozója a lelkünk, a test inkább csak gátol bennünket ebben az egyesülésben.

Hit és egészség

Jézus nagyon sok gesztusa, mondata utal arra, hogy a beteg világ és a beteg ember gyógyítása is az Atya által reábízott küldetés egy része. Amikor Keresztelő János bizonytalanságában jelet kér, Jézus így válaszol: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttok és hallotok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,4–5). Vagyis a gyógyításokra hivatkozik, mint Isten jelenlétének látható jeleire. Ugyanakkor minden gyógyítása egyben Istenhez is vezet: valamilyen módon mind a hithez, a beteg megtéréséhez, megtisztulásához kapcsolódik. „Menj, hited meggyógyított téged…” (Lk 17,19; Mk 5,34).