A reformáció egyházai három okból kifolyólag nem fogadják el, hogy az egyházban szükség van papokra. Arra hivatkoznak, hogy az Újszövetség egyedüli főpapja Jézus Krisztus, és a Szentírásban az egyházi tisztségviselőkre vonatkozólag sohasem szerepel a pap elnevezés, amely abban a korban a zsidóknál és a pogányoknál az áldozatot bemutató papság szokásos megnevezése volt.
A pap mint az Ige hirdetője – A diakónus- és papszentelési szertartás utolsó része a szolgálathoz szükséges eszközök átadása. A diakónusszenteléskor a püspök egyenként a felszenteltek kezébe adja az evangéliumos-könyvet, és ezt mondja: „Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél! Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd, amit hiszel, tanítsd, és amit tanítasz, kövesd is!”
Érthető módon ebben az évben többet írunk és beszélünk a Bibliáról. A tudományos konferenciákkal, a népszerűsítő előadásokkal, sőt még a bibliakiállításokkal is ugyanazt szeretnénk elérni: azt, hogy a kevésbé vallásos emberek is megismerjék és egyre jobban értékeljék a Bibliát.
Májusban és októberben különösen is megmutatkozik katolikus vallásosságunk egyik jellemzője, a Mária-tisztelet. A loretói litánia közös, templomi éneklése a magyar katolikus hitélet legszebb hagyományai közé tartozik.
Dokumentum a keresztség nélkül meghalt gyermekek üdvösségéről – Valószínű, hogy elég kevesen hallottak arról, hogy A keresztség nélkül meghalt gyermekek üdvösségének reménye című dokumentummal – melyet a Hittani Kongregáció mellett működő Nemzetközi Teológiai Bizottság készített és tavaly április 19-én XVI. Benedek pápa jóváhagyott – egyházunk tanítóhivatala kinyilvánította, hogy a keresztség nélkül meghalt gyermekek is üdvözülnek és a boldogító színelátásnak örülnek.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1986 szeptemberétől engedélyezte a kézbe áldoztatás gyakorlatát. Bevezetése előtt a püspökök körlevélben fordultak a papsághoz és a hívekhez, amelyben emlékez-tettek az Oltáriszentség iránti tisztelet fontosságára, „függetlenül a módtól, ahogyan a szentáldozáshoz járulunk”. Nyilvánvaló, hogy a kézbe áldoztatásnak is ki kell fejeznie – amiként a nyelvre történő áldozásnak is – a tiszteletet Krisztus valóságos jelenléte iránt az Oltáriszentségben.
