Karácsonyi forradalom

Világ-nézet katolikus szemmel

Mindössze egyetlen hét napjaiba sűrűsödött az az idő, amikor 1989 decemberében üldözöttből szabad emberré lettem.

Tizenöt éven át az államellenesség, az irredentizmus és a vallásosság vádja kísért, a megfélemlítés legkülönbözőbb eszközeivel: követés, kihallgatások és lehallgatás, valamint házkutatások voltak a Securitate megtorló intézkedései. Volt, hogy egy évre letiltottak a közlésről, 1988-ban egy időre felfüggesztettek egyetemi állásomból; nem volt családi vakáció, amikor ne lettek volna a nyomunkban.

Székely parainézis

Könyvespolcra

A parainézis ősi műfaj, Platón feljegyzései alapján Szókratész óta tartja számon az európai kultúra, és rendszerint meghatározott személyhez intézett levél, beszéd, tartalmát tekintve pedig szellemi-erkölcsi végrendelet. A műfajban talán a legértékesebbnek tartott magyar nyelvű alkotás Kölcsey Ferencé, amelyet unokaöccsének címzett.

Az a parainézis, amelyre most fel szeretném hívni a figyelmet, 2008 óta két utánnyomást ért meg, és nem véletlenül. Tánczos Vilmos néprajztudós, kolozsvári egyetemi docens Elejtett szavak címmel ezúttal olyan elbeszélést ad közre, amelynek hatása vetekedik legjobb mai prózaíróink alkotásaival. A könyv néprajzi munka is egyszersmind, alcíme: Egy csíki székely ember nyelve és világképe, és harmadik fejezetként olyan szótárt kínál, amely az elbeszélő „nyelvi képeiből és proverbiumaiból” áll össze. A néprajzban oral historynak nevezett élő műfaj e könyv esetében olyan narratívát teremt, amelynek értékrendszere, képekben is gazdag nyelvezete egyedi kincsként épülhet be lelki könyvtárunk darabjai közé.

Az önvizsgálat útján

Cseke Gábor Jelentések magamról című kötetéről – A könyv szerzője a romániai élcsapat, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, majd az egykori Párt egyik legaktívabb magyar tagjaként élte túl azt a lelki kárt, melyet e szervezetek lapjainak (Ifjúmunkás, Előre) főszerkesztőjeként, rovatvezetőjeként kellett (?) megszenvednie Bukarestben.