Vád, alku – vádalku

Világ-nézet katolikus szemmel

Az utóbbi időben egyre többször lehet vádalkuról hallani a rádiók és televíziók bűncselekményekről szóló híradásaiban. Nem vagyok jogász, a vádalku pontos definícióját ezért nem ismerem, de körülbelül azt jelenti, hogy elismerem bűnösségemet a bíróság előtt, ám mivel terhelő vallomást teszek bűntársaimra, őket súlyosabb, engem viszont enyhébb ítélet sújthat.

Régi tudás, új eszközök

A XIX. szá­zad­ban szü­le­tett em­be­rek még nem gon­dol­ták, hogy ha­ma­ro­san el­jön az idő, ami­kor a hang­ju­kat vagy ked­venc ze­ne­ka­ruk elő­adá­sát akár több száz ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ban is hall­hat­ják má­sok – hi­szen fel­ta­lál­ják a rá­di­ót. A film­szí­né­szek pe­dig még jó ide­ig nem is sejt­het­ték, hogy ha­ma­ro­san „be­köl­töz­het­nek” a csa­lá­dok ott­ho­na­i­ba, mert fel­ta­lál­ják a te­le­ví­zi­ót.
Né­hány év­ti­zed­del ké­sőbb vi­szont már szte­reó rá­dió­adás­ok vol­tak, szí­nes te­le­ví­zi­ó­kat áru­sí­tot­tak a bol­tok­ban, majd LCD- és plaz­ma­té­vék ké­szül­tek, újab­ban pe­dig már a LED-tévék kez­dik ural­ni a pi­a­cot. Lé­zer se­gít­sé­gé­vel tér­ha­tá­sú han­got ad­nak a kom­pakt­le­me­zek (az­az a CD-k), a fil­mek front­ján (a több­nyi­re il­le­gá­lis le­töl­té­sek után) ve­zet­nek a DVD-k, a mo­zik­ban pe­dig ma már há­rom­di­men­zi­ós elő­adá­sok bű­vö­lik a né­ző­ket. A tech­ni­kai fej­lő­dés a mű­so­rok su­gár­zá­sát is meg­vál­toz­tat­ta. Az adó­tor­nyok­ból az éter hul­lá­ma­in, mű­hold se­gít­sé­gé­vel a vi­lág­űr­ből, eset­leg te­le­fon­ve­ze­té­ken, más­kor op­ti­kai ká­be­len – ana­lóg és di­gi­tá­lis jel­ként – öm­lik fe­lénk az in­for­má­ció, a hír és az ál­hír, a mű­vé­szet és a po­csék szap­pan­ope­ra.
Rö­vid idő, és már ru­ti­no­san hasz­nál­juk a leg­újabb cso­dá­kat is, de a leg­több­ször fo­gal­munk sincs ró­la, mi­ként mű­köd­nek, és mi­lyen tech­ni­kai vív­má­nyok te­szik le­he­tő­vé, hogy a vi­lág ré­sze le­gyen az ott­ho­nunk­nak – jó és rossz ér­te­lem­ben egy­aránt.
Már év­ez­re­dek óta is­mer­te az em­ber azok­nak a fi­zi­kai je­len­sé­gek­nek egy ré­szét, ame­lyek mind­ezt le­he­tő­vé tet­ték, ám csak a XX. és a XXI. szá­zad­ban érett meg az em­be­ri­ség ar­ra, hogy az egyes ele­me­ket ösz­­sze­rak­va – újabb fel­fe­de­zé­se­ket hasz­no­sít­va – rá­di­ót, te­le­ví­zi­ót, vi­de­o­ka­me­rát, DVD-t, mo­bil­te­le­font vagy szá­mí­tó­gé­pet al­kos­son. Most in­du­ló so­ro­za­tunk­ban a ré­gi je­len­sé­gek mo­dern fel­hasz­ná­lá­sát, az új fel­fe­de­zé­sek min­den­na­pi hasz­no­sí­tá­sát mu­tat­juk be ol­va­só­ink­nak.

Számlára vagy számla nélkül

Világ-nézet katolikus szemmel

Kertünk utcai részén fák vannak, no meg egy villanyoszlop. Az ELMŰ szerint az oszlop a mi tulajdonunk, ezért a mi kötelességünk vigyázni rá. A mellette álló fa azonban egyre nő, rá a vezetékre. A nyolc-tíz méter magasan lévő ágakat csak szakképzett kertész tudja visszavágni. Körülbelül kétévente kell a munkát elvégeztetni. Idén tizenkétezer forintot fizettem – számla nélkül.

Zsidó–keresztény párbeszéd

Idősebb és fiatalabb testvérek imanapja

Az ökumenikus imahét zárónapján, január 22-én az Avilai Szent Teréz-plébániatemplomban Erdő Péter bíboros vezetésével keresztény–zsidó imanapot tartottak, melyen részt vett Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi is. A találkozón ezenkívül az evangélikus egyház, a konstantinápolyi ortodox patriarchátus, a baptista egyház, a hetednapi adventista egyház és a metodista egyház képviselői vettek részt.

Az összeírás hitelességéért

Népszámlálás 2011

Hazánkban október 1-je és 31-e között össze kell írni a Magyarország területén élő személyeket. Minden magyar állampolgárt, aki az ország területén életvitelszerűen él, vagy egy esztendőnél rövidebb ideig külföldön tartózkodik.