Vád, alku – vádalku

Ám a vádalku intézményét a magyar jogrend nem ismeri. A nyomozási alkuét viszont igen. Ennek esetén a nyomozás menetét segíti elő valaki információkkal, enyhébb büntetés reményében. Gyakran élnek ezzel a lehetőséggel a drogot árusítók, hiszen ők vezethetik el a rendőrséget, ügyészséget a drogot szétosztó, az országba behozó nagyobb bűnözőkhöz.
   
Mostanában azonban nem nyomozási, hanem vádalkukról esik szó állami, nagyvállalati, politikusokat érintő ügyekben. X-ről vagy Y-ról kiderül, hogy a gyanú szerint lopott, csalt – tettével jelentős mértékben megkárosította az államot, a közösséget, netán kémkedési ügybe keveredett –, s az alku reményében terhelő vallomást tesz egykori főnökére, felettesére, egy miniszterre, esetleg az egykori miniszterelnökre nézve.
   
Jogos, hogy minden bűnös legyen elszámoltatva. Ha az aluljáróban dolgozó utcaseprő követett el valamit, az éppúgy, mint az ország egykori vezetője. Ám úgy vélem, mások besározásával saját irhámat menteni nem túl erkölcsös. Felmerül a kérdés: miért nem akkor szólt X vagy Y, amikor felettese, a hatalom gyakorlója becstelenségre késztette? Féltette az állását? A pénzét? Ezek többet értek számára, mint a becsülete? Vagy azt gondolta, hogy a hatalom gyakorlói mindent megtehetnek? Miért nem bandukolt el annak idején a nyomozó hatósághoz azzal, hogy törvénybe ütköző, anyagi hátrányt okozó cselekedetre akarják kényszeríteni? Úgy gondolta, mindent megúszhat? Jó volna, ha a közeljövőben a bűncselekményeket elkövető „nagy emberek” vád és nyomozási alku nélkül is elnyernék büntetésüket.
   
E lapszámunk egyik cikkében az önkormányzati iskolák egy részének egyházi tulajdonba adásáról van szó. Ebben elhangzik az a vád is, hogy az egyházak erőszakosan akarnak téríteni, kötelezővé kívánják tenni a hitoktatást. Balgaság lenne azt állítanom, hogy aki hittant tanult, esetleg „többször is bérmálkozott”, egyházi esküvőt kötött, az egész életében becsületes lesz. Sajnos nem így van. De az esély a becsületes, erkölcsösebb életre, a tisztességre növekszik, ha kétezer éves mérce szerint próbálják a fiatalságot jóra, becsületre nevelni. Ez sem egyértelmű biztosíték a feddhetetlen életre, de növeli az esélyét.