Zsidó–keresztény párbeszéd

A keresztény egység hetének zárásaként külföldön már hagyománya van annak, hogy az „idősebb testvért”, a zsidó vallás egy-egy képviselőjét is meghívják a közös imádságra, hazánkban azonban ez első alkalommal fordult elő.

Erdő Péter a rendezvényen a többi közt arról beszélt, hogy a különböző keresztény felekezetek a tisztelet és a közösség érzése jegyében keresik a párbeszédet az „idősebb testvérrel”. Kiemelte, hogy a II. vatikáni zsinat kezdetének ötvenedik évfordulóját ünneplő egyházunk a Nostra aetate kezdetű zsinati nyilatkozatra hivatkozva szilárd alapot és iránymutatást ad számunkra, amikor a szeretet és a közösség párbeszédét keressük. Hozzátette: számos dokumentum született az utóbbi időben a katolikus egyház és a zsidó közösség hivatalos találkozói során. 2003. december 3-án, azaz 5764. kiszlév 8-án – mert így, kettős formában keltezték a dokumentumot – a Zsidó–Katolikus Dialógusbizottság közös nyilatkozatában megállapítja, hogy a vallásos hit előmozdításának feladata a mai társadalomban azt kívánja részünkről, hogy mutassuk meg az igazságosság, a szeretetteljes emberiesség, a türelem és az alázat élő példáit. Ebben a szellemben jelentette ki II. János Pál pápa a római zsinagógában mondott beszédében (1986. április 13.), hogy a zsidó vallás számunkra nem „kívülálló” dolog, hanem vallásunk belső kérdése. Olyan kapcsolat fűz minket hozzá, amely semmilyen más valláshoz sem. „Különösen szeretett testvéreink vagytok, és valamiképpen azt mondhatjuk: idősebb testvéreink.”
Ezt a testvériséget hatványozottan átérezzük, amikor mindannyiunk Ura és Teremtője színe előtt állunk, amikor felismerjük feltétlen hatalmát, kifürkészhetetlen bölcsességét, a történelemben is megnyilvánuló, de számunkra felfoghatatlan módon működő erejét, amikor a Biblia szavainak mélységéből kihalljuk hangját.
Ha ilyen közös útmutatást kapunk, ha az ő színe előtt folyik az életünk, akkor az igazságosság és az irgalmasság közös feladatait megtaláljuk hétköznapi életünkben is. Ehhez kérjünk tőle szeretetet, erőt és józanságot mindannyiunk számára.
Schweitzer József nyugalmazott főrabbi beszédében szólt arról, hogy az imanap a párbeszéd, a közeledés, az istengyermekség átélésének lehetőségét adja, hiszen mindannyiunk Atyja egy. Tudjuk és hisszük, hogy Isten az öröklét, mi pedig az imanap alkalmával együtt emeljük fel szívünket hozzá. A főrabbi beszéde végén kiemelte: cselekednünk kell a szeretet törvényét – meg kell becsülnünk egymást, és alázattal kell járnunk Isten előtt, hiszen Istennek alázat, embernek emberi méltóság jár.
Fotó: Bókay László