Járunk vagy belátogatunk?

Világ-nézet katolikus szemmel

Nem szeretném, ha a kedves olvasó álszentnek tekintene az alábbi írás miatt, így előre jelzem: magamat sem gondolom hibátlannak… Az azonban elgondolkodtató, ami a lakásomhoz közeli templomban történik hétről hétre. A körülbelül kétszáz-kétszázötven hívet befogadó helyet szinte mindig megtöltik a vasárnapi misékre érkező emberek – a szentbeszéd közepére… Bevonuláskor százan, százhúszan ha vannak, a többiek mindig elkésnek. Legutóbb hátul álltam meg. Imádság helyett számoltam. Kilencvenketten érkeztek késve, a beszéd közepéig.

Rómára figyel az egész világ

Róma városa február 11-én pontosan ugyanolyan napra ébredt, mint más hétköznapokon. Dugóban araszoltak az autók, a buszok szokás szerint zsúfolásig telve közlekedtek, esőtől átázott ruhájú emberek próbáltak ernyőjük alá bújva eljutni a munkahelyükre. Csak a Vatikán dolgozói nem siettek sehová, mert a lateráni egyezmény évfordulója számukra munkaszüneti nap volt.

Az egyház központjában azonban konzisztóriumra gyűltek a Rómában tartózkodó bíborosok, hiszen a pápa három szentté avatás időpontját akarta bejelenteni. Voltak ugyan, akik furcsállották, miért hívott össze ezért konzisztóriumot, ám a legnagyobb meglepetés akkor érte őket, amikor XVI. Benedek latin nyelven bejelentette, hogy február 28-án, este nyolc órától megüresedik a pápai szék, mert szabad akaratából megválik hivatalától.

Magyar nyelven imádkoztak a vatikáni televízióban

Miután XVI. Benedek pápa meghirdette a hit évét, a Rómában élők vagy tanulók, illetve az oda zarándokként érkezők civil kezdeményezésre minden hétköznap délután négy órakor részben latinul, részben saját anyanyelvükön mondják el a rózsafüzér imádságot a Szent Péter téren. Február 20-án a téren található Szent Péter-szobor alatt gyülekeztek az Örök Városban tanuló magyar papok, az itt szolgáló szerzetes nővérek és a hazánkból érkező zarándokok, hogy olaszul, latinul, illetve magyarul imádkozzanak. A félórás imádságot, mint minden alkalommal, most is egyenes adásban közvetítette a Telepace és a vatikáni televízió, a Centro Televisivo Vaticano is.

Utazás Rómába

Itthoni vendégszeretettel várják a zarándokokat

Aki turistaként vagy zarándokként járt már Olaszországban, az minden bizonnyal ismeri a vendégeket évtizedek óta fogadó római Szent István Házat, valamint az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek fenntartásában működő Villa Mater Redemptoris zarándokházat, vagy legalábbis hallott már róluk. Áruk a többi szálláshelyhez képest igen kedvező, és mindkét hely közös jellemzője a vendégek iránt megnyilvánuló szeretet, segítőkészség.

Húsvétkor mindig rengeteg zarándok érkezik Rómába. Most, hogy XVI. Benedek pápa lemondott, és az új pápa megválasztására összeül a püspökökből álló konklávé, a világ minden tájáról különösen sokan igyekeznek a katolikus egyház központjába. Az Örök Város szálláshelyeit márciusra már most lefoglalták, csupán a legdrágább szállodákban találni néhány üres szobát. Ezért mindenképpen érdemes röviden szólnunk a két magyar zarándokházról.

Reményt kell adnunk a fiataloknak

Erdő Péter bíboros az evangelizáció új útjairól

A Kultúra Pápai Tanácsának plenáris ülését február 6. és 9. között tartották Rómában. Gianfranco Ravasi bíboros, a tanács elnöke a fiatalok kultúráját, az újabb művészeti irányzatokat és a fiatalok nyelvezetét jelölte meg a tanácskozás témájául. Az ülésen részt vett Erdő Péter bíboros, a tanács tagja is, akit a rendezvény zárónapján kérdeztük a zárt ajtók mögött zajló megbeszélésekről.

Bíboros úr, miért tartotta fontosnak a tanács, hogy az idei plenáris ülés a fiatalok kultúrájával és nyelvezetével foglalkozzon?

– Az ifjúsághoz szólni az evangelizáció egyik legfontosabb feladata, már csak azért is, mert néhány évtized múlva a mai fiatalokból áll majd a föld lakosságának felnőtt népessége, s ők adják tovább mindazt, amit mi örökségül hagyunk rájuk. Sajátos aktualitást ad a témának az is, hogy a szentatya az idei évben Rio de Janeiróban világifjúsági találkozót rendez. Ahhoz, hogy szólni tudjunk a fiatalokhoz, meg kell ismernünk kommunikációjuk nyelvét, kulturális problémáikat. XVI. Benedek pápa egyik fő törekvése, hogy a katekézis tartalomorientált legyen. Felmerül hát a kérdés, hogyan tudjuk hitünket továbbadni egy olyan korban, amelyben a komoly szövegek tartalmára egyre kevésbé figyelnek az emberek…

Emlék és előítélet

Világ-nézet katolikus szemmel

A hetvenes évek végén cigány házaspár költözött a házfelügyelői lakásba belvárosi házunkban. Senkinek sem jutott eszébe miattuk tiltakozni. A hétvégi ebédre mindig összegyűlt náluk a tágabb család, hangos volt tőlük az udvar. A sötét földszinti lakásból vidámság terjedt szét az ötemeletes házban… Ők hangosabban ünnepelnek, mint sokszor elhangzik. Arról kevesebb szó esik, hogy sok „nem cigány” miként zavarja, esetleg keseríti meg a környezetében élők mindennapjait.
Ez az emlék azért jutott eszembe, mert a Mátra közelében, egy aprócska település cigánysorán készített riportom után az ott lakók többször felhívtak segítséget kérve.

A cél helyes

Budapest új vezetése – a választási kampányban tett ígéreteinek megfelelően – igyekszik rendet teremteni a városban. Például sok vitával kísérve igyekszik a hajléktalanokat kiszorítani a nagyobb aluljárókból. Ennek eredményeként valóban kevesebb ember lakik „életvitelszerűen” a némi védelmet nyújtó helyeken, ám a hideg napokon most sok közülük üzletek bejárataihoz, ablakzugaiba húzódva, emberhez így sem méltó módon tengődik. A vezetés döntött arról is, hogy az aluljárókban és a buszmegállókban tilos a dohányzás. Ezt annak ellenére támogatom, hogy sajnos magam is dohányos vagyok. Valahol el kell kezdeni a rendrakást.

Hitelesség, becsület

Világ-nézet katolilus szemmel

Írásomat kezdhetném úgy is, hogy „az utóbbi időben”… De nem volna igaz, ugyanis sokakból már régen kiveszett a becsület és a hitelesség. Szertenézve a világban számtalan esetben hitelességvesztést, becstelenséget tapasztalunk. Legyen szó politikusról, a médiában dolgozóról, bolti eladóról, taxisról vagy állami alkalmazottról…