Bókay László

Védenek és fociznak

Szerző:

A magyar cigány válogatott és a Svájci Gárda barátságos mérkőzése

Rövid, háromnapos látogatáson Rómában járt a magyar cigány futballválogatott. A focistákat elkísérte a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) kisebbségi bizottságának elnöke, Amrein Károly is. A programot úgy alakították, hogy részt vehessenek Ferenc pápa szerdai audienciáján, de alkalmazkodniuk kellett a svájci gárdisták elfoglaltságaihoz is, hiszen immár harmadik alkalommal az ő focicsapatukkal játszottak barátságos mérkőzést a Vatikánhoz közeli sportpályán. Németh László olaszországi magyar főlelkész szervezte meg a csapat és a kísérők római programját, melynek során Mezei István, a cigány válogatott menedzsere Ferenc pápa elé járulhatott gyűrűcsókra.

Umbria Gyöngye – a nehéz helyzetekben segítő szent

Szerző:

Szent Ritát a lehetetlen kérések segítő szentjeként tartják számon. Reménytelen helyzetekben évszázadok óta hozzá fordulnak közbenjárásért a katolikusok. Szülőfaluja, Roccapore na Rómától északra fekszik, 1381 körül látta meg itt a napvilágot Rita. A korabeli feljegyzések szerint szülei anyagi okokból nagyon fiatalon férjhez adták egy helybeli fiatalemberhez, pedig ő apáca szeretett volna lenni. Elfogadta szülei akaratát, és engedelmes maradt rendkívül erőszakos, durva férje iránt is. Két gyermeket szült, s kedvességével és szeretetével elérte, hogy a férfi halála előtt békés emberré vált, szerette, sőt tisztelte is feleségét. A múltja azonban kísértett: egy ellensége ölte meg. Rita, bár megbocsátott férje gyilkosának, félt, hogy gyermekei a kor szellemének megfelelően vérbosszút állnak majd apjuk haláláért. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert egy éven belül fiai is meghaltak.

Szívtől szívig pápa volt

Szerző:

Beszélgetés Somorjai Ádám bencés szerzetessel

 

– Ön két évtizede Rómában él a bencések Szent Anzelm-kollégiumában. 1997 óta a Vatikánban dolgozik, és közelről ismerhette Boldog II. János Pál pápát. Milyen emlékekkel gondol vissza rá most, hogy Ferenc pápa a szentek közé emeli őt?

 

– Még fiatalemberként, egy szerdai audiencián találkoztam először II. János Pállal. Ez 1985-ben történt. Tanulmányúton jártam Rómában, az Aventinuson laktam. Csupán néhány méterre voltam tőle. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer majd a munkatársa is leszek. Egy alkalommal elődeit követve meglátogatta a kollégiumunkat. Részt vett a vesperáson, együtt vacsorázott velünk. Hamvazószerdán pedig – a hagyományoknak megfelelően – a Szent Anzelm kollégiumból indult szentmisét bemutatni a közelünkben lévő stációs templomba, a Santa Sabina-bazilikába. A pápák egyik ősi hagyománya ez, melyet XXIII. János elevenített fel. Idén Ferenc pápa is itt járt a nagyböjt kezdetén.

Megújította az egyházat – szavak nélkül is tanított

Szerző:

Húsvét vasárnapja volt. Friss, tavaszi szél fújt, sütött a nap. A Szent Péter téren összegyűlt tömeg arra várt, vajon megjelenik-e az apostoli palota ablakában a nagybeteg pápa, II. János Pál. Elhangzott az Úrangyala imádság. Minden szem a pápai lakosztály ablakára szegeződött. Hosszú percek teltek el. Aztán egyszer csak meglibbent az ablak mögötti függöny, és ott állt a pápa. A várakozás néma csendjét a megkönnyebbülés és az örömujjongás zaja váltotta fel. Tehát él, és köszönt minket! Mindenki tudta, a legkisebbtől a legnagyobbig, a zarándoktól a diplomatáig, az afrikaitól a zajos, római polgárig, hogy a szentatya haldoklik, hazafelé készül. Éreztük, ez szinte az utolsó pillanatok egyike, hogy láthatjuk. Olajágat fogott reszkető kezében, szólni nem tudott, orvosai is megtiltották neki. A kezével üzent. Békét, feltámadást, túlvilágot, szeretetet. „Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom” dobolt fülemben Pilinszky verse. Akkor, tőlünk távoztában is úgy állt ott, betegségtől és fájdalomtól gyötörten, a béke szimbólumával a kezében, hogy mi, ott a téren és a világon mindenhol, szavak nélkül is érthettük: a béke és a helytállás emberét látjuk, aki a szavakon túl még mindig tanít példájával.

Kápolna a hegyen, ahol a szent pápa is járt

Szerző:

Itália földje tele van csodákkal. Épített szépségei mellett csodálatos természeti kincsekkel is rendelkezik. Hosszú tengerpartjai tavasztól késő őszig fürdőzőkkel, télen havas hegyei északon és az Appennin-félsziget magasabb csúcsainál síelőkkel, szánkózókkal telnek meg. Tudjuk – számtalan fotó is megörökítette –, Karol Wojtyła II. János Pál pápaként is szeretett síelni, idősebb korában is gyakran magas hegyek között töltötte szabadságának egy részét.

Magyar bencés segítette

Szerző:

Békés Gellért atyára emlékezett a volt olasz miniszter is

 

A hagyományos hó végi magyar szentmise végén, február 23-án, Rómában Somorjai Ádám bencés szerzetes elevenítette fel a tizenöt esztendővel ezelőtt meghalt egykori rendtársa, Békés Gellért emlékét.

Hitről, rítusról, családról

Szerző:

Interjú Erdő Péter bíborossal

 

Február második felében Erdő Péter bíboros Rómában tartózkodott, ahol több fontos egyházi eseményen vett részt. Hazautazása előtt kérdeztük arról, mik voltak ezek a programok, és kértük, tájékoztassa lapunk olvasóit az ott történtekről. Február 12. és 14. között a Katolikus Nevelési Kongregáció plenáris ülésén vett részt. Miről szóltak az idei előadások?

 

– Elhangzott például, hogy világszerte növekszik a katolikus oktatási intézmények száma és a hallgatói létszám. Jelenleg több mint kétszázkilencezer intézményünkbe több mint ötvennyolcmillióan járnak. Felsőoktatási intézményeink jelentős része természetesen nem az úgynevezett szent tudományokat – teológiát, kánonjogot, filozófiát – tanítja, hanem a profán tudományokat. Intézményeinkben komoly modernizációs folyamat indult el. A szent tudományok felsőoktatását a Szentszék eddig is ellenőrizte. Részben a bolognai folyamat hatására azonban létrehoztak egy akkreditációs ügynökséget is, amely a Szentszék mellett, de nem a kongregáció részeként működik. Ebben olyan szaktekintélyek dolgoznak a világ minden részéről, akik esetleg nem is katolikusok, nem is hívők, de szakmai szempontból kiválóak. Nem az egyes fakultások elismerése, elismertetése a feladatuk, de nagyon komoly vizsgálati módszerrel átvilágítják intézményeinket. Működésük azért fontos, mert e bizottság megállapításait is figyelembe véve dönt a kongregáció, hogy egy egyházi fakultást vagy egyetemet elismer-e, illetve hogy továbbra is fenntartja annak elismerését.

„Nyomozó” a Vatikáni Könyvtárban

Szerző:

Németh András tudományos kutató a görög kéziratokról

 

Több mint egy éve egy honfitársunk dolgozik a Vatikáni Apostoli Könyvtárban, ahol nyolcvanezer kéziratot, másfél milliónál is több nyomtatott kötetet és több mint százezer levéltári anyagot őriznek. Németh Andrást, a görög kéziratok egyik kurátorát arról kérdeztem, miként lehet munkatársa ennek a rangos gyűjteménynek.

 

– Ha valaki a Vatikáni Könyvtár munkatársa lesz, az már kisgyerekként is erről álmodott?

 

– Zalaegerszegen születtem, 1978-ban. Középiskolai tanulmányaimat is ott végeztem. Tizenhét-tizennyolc éves koromra határoztam el, hogy kéziratokkal szeretnék foglalkozni. Mindez elég korai döntésnek tűnik, de még furcsább, hogy miként jutottam el idáig. Általános iskolás koromban a biológia iránt érdeklődtem, ezért természettudományi osztályba jelentkeztem. Az itt tanuló diákok többsége orvosnak készült, így a latin nyelv kötelező tárgy volt. Tanárom olyan érdekes órákat tartott, hogy megkedveltem a latint, amely így háttérbe szorította a természettudományok iránti érdeklődésemet. Nem volt nehéz a döntés: érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin–történelem és levéltár szakára jelentkeztem. Mindhárom szakra felvettek, de az akkori szabályok szerint csak kettőt kezdhettem el. Latinból nem is kellett felvételiznem, mert második lettem az országos középiskolai tanulmányi versenyen.