Kápolna a hegyen, ahol a szent pápa is járt

1993-ban három alkalommal is járt a félsziget közepén magasodó Gran Sasso hegyvidékén. Két alkalommal magánúton, egyszer pedig hivatalosan – pápaként. Első két útja a pihenést, a kikapcsolódást szolgálta, míg a harmadik alkalommal a Gran Sasso hegycsúcsa alatti fennsíkon egy kápolnát áldott meg, amelybe az 1930-as évektől kezdődően egy-egy fohászra, imára az ott sportolók térhettek be. A Campo Imperatore fennsíkon 1935–36-ban építették fel ezt az aprócska kápolnát, melyet Havasboldogasszony tiszteletére szenteltek. A történelem viharai aztán romlásra, pusztulásra ítélték az épületet, de 1993-ra a környék és a téli sportok szerelmesei felújíttatták, s ezt áldotta meg II. János Pál pápa június 20-án. Addigra a síterepeket, illetve az innen induló turistautakat már két irányból lehetett megközelíteni. A Tirrén-tenger felől érkezők kötélpályán tudtak feljutni a csúcs közelébe, az Adriai-tenger felől érkezők pedig a régi, kacskaringós szerpentinen.


 

II. János Pál pápa az Úrangyala elimádkozása után az újraszenteléskor többek közt arról beszélt, hogy a fenséges táj, a tiszta, fehér hó, a csend mindig megragadja, s az ég felé fordítja tekintetét. Kiemelte azt is, hogy rohanó világunkban szüksége van az embernek ezekre a pillanatokra, amikor felfigyelhetnek a Teremtő kezének nyomára – a természet szépségére, a kozmosz végtelenjére, az éjszakai égboltot szemlélve. Mint mondta, mindez megnyitja szívünket Isten és embertársaink iránt. E kápolna ezeknek az érzéseknek, pillanatoknak lehetőségét segíti azzal, hogy betérve egy-egy imára, hallgatva benne a szentmisét az ember párbeszédet tud folytatni Istennel.

 

A pápa szólt arról is, hogy a hegyre feljutva, a fennsíkról elindulva akár gyalogosan, akár síléccel a talpunkon – fizikai teljesítményre is szüksége van az embernek. Ez pedig áldozatvállalásra, bátorságra készteti az embert. Hozzátette: a völgyből felmenni egy hegyre olyan, mint a hétköznapokban egy-egy kiemelkedő ünnepre készülni. A napi ritmusból, a fásultságból fáradtság, de jóleső fáradtság vezet az ünnephez – mely tudjuk, másoknak is örömet okoz.

 

II. János Pál hosszú pápasága alatt „utazó pápaként” bejárta a világot. Itália földjén is sokfelé járt. Nagyvárosokban, tartományokban őrzik emlékét. Márványtáblák vésett betűi, mozaikok apró kockái örökítik meg ezeket. A Gran Sasso csúcsának közelében lévő apró kápolnácska bejárati ajtaján is réztábla emlékezteteti az arra járót a júniusi pillanatokra, s a kápolna belsejében oldalt fotó örökíti meg a környéken járó, mosolygó egyházfőt. A szent pápa is fehér ruhájában áll a képen, háttérben a havas hegycsúcsok mely a kápolnába betérő gondolatait is az ég felé irányítják.