Barsi Balázs OFM

Az 50. zsoltárban, az egész Biblia talán legszebb és legmélyebb bűnbánati imádságában kiáltunk így Istenhez, aki Dávid király bűnbánata és imádsága által minket is igaz bűnbánatra és valódi lelki gyümölcsöket termő böjtölésre akar vezetni. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a megtört és alázatos szív nem szép költői kép, hanem teológiai valóság, amely mélységesen összefügg azzal, amit Szent Dávid – a sugalmazó Szentlélek által vezetve – így fogalmaz meg: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, / és az igaz lelket újítsd meg bensőmben!” Ezzel Dávid öntudatlanul is a bűnöket elvevő, új jövőt nyitó Krisztus után kiált, s arról az újjáteremtésről beszél, amely a szent keresztség által mindnyájunkban megvalósult. Hiszen amikor megkeresztelkedtünk, nem csupán egy vallásba léptünk be, hanem mint új teremtmény, titokzatos módon beleszülettünk Krisztusba. Ez olyan, mérhetetlen jelentőségű esemény, amely nem írható le egyszerű változásként, hanem a teremtés szintjén van: önazonosságunk megtartásával egy új világmindenségbe, a megtestesült Ige istenségébe emeltettünk. Innentől fogva semmi sem számít, csak az új teremtmény (vö. Gal 6,15).

Katolikus és protestáns körökben egyaránt nagy visszhangot keltett idén májusban, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinatának ülésén, melyen a reformátusok alapvető hittételeit tartalmazó Heidelbergi Káté új fordításának elfogadásáról szavaztak, nagy többséggel elvetették azt a beterjesztést, amely arra vonatkozott, hogy (az erdélyi reformátusokhoz hasonlóan) hagyják el vagy legalább lássák el lábjegyzettel a 80. pontot, amely a katolikus misét elítéli, mivel az „alapját tekintve megtagadja Jézus Krisztus egyszeri áldozatát és szenvedését, és ezért kárhozatos bálványimádás”. Ez az ítélet a káté első kiadásában egyébként még nem szerepelt, a katolikusok és reformátusok közti, nemegyszer kölcsönösen kíméletlen és éles hangú hitviták eredményeként került csak bele, s a hazai hitújítók e második kiadást vették át hajdanán. E szövegrésszel kapcsolatban így hangzott az eredeti határozati javaslat: a zsinat elfogadja, hogy a Heidelbergi Káté 80. kérdésére adott válaszban az „és ezért kárhozatos bálványimádás” kitétel zárójelben, valamint a lábjegyzetben így jelenjen meg: „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben.