Baranyai Béla

A hét kérdése

Ha valakinek mostanában a Gellérthegy mellett vezetett el az útja, egy különös képet vehetett észre a hegy oldalában. Ott, ahol korábban sokféle falfirka csúfította el a falat, most egy oltárt és előtte imádkozó embereket ábrázoló festményt láthatunk. De vajon hogyan jut valakinek eszébe egy ilyen kép megfestése és kihelyezése? Erről kérdeztük László Dániel festőművészt, a kép alkotóját.

– Minden vasárnap a Sziklatemplomba járok a családommal. Ezért is figyeltem fel arra, hogy egy graffitis rendszeresen összefirkálja ott a falat, ráadásul mindig valamilyen ördögi figurát fest rá. Ez a hely olyan, mintha a templom lábazata volna. A graffitit én rendszeresen átfestettem szürkére, de legközelebb újabb rajz éktelenkedett az előző helyén.

Könyvespolcra

A hit évében szinte magától értetődik egy olyan könyv megjelentetése, amely a hit mellett szóló észérveket sorakoztatja fel. André Léonard brüsszeli érsek Miért hiszünk? című kötetét – melyet az apologetika, azaz a hitvédelem műfajába sorolhatunk –, azzal a szándékkal írta, hogy bemutassa az emberi értelem számára: a hit ésszerű.

A könyv első részében magára a hit aktusára összpontosít a szerző. Lehetséges-e, hogy ugyanarról a dologról egyszerre állítsuk: tudjuk is, és hisszük is? Nem arról van szó, hogy ahol az ész érvei csődöt mondanak, ott kezdődik a hit? A teológus válasza erre az, hogy beszélhetünk értelem feletti, de értelmes hitről is. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a katolikus hit – melyet a barátok között meglévő bizalomhoz hasonlít – könnyen a racionalizmus és a fideizmus prédájává válhat. Az előbbi csak azt fogadja el, amit az ész fényénél igazolni tud, az utóbbi pedig eleve kizárja, hogy a hit dolgaiból bármit is bizonyítani lehetne.

Romániában évtizedek óta húzódik a kommunista diktatúra által elkobzott egyházi ingatlanok visszaadása (restitúció). Az állam által elvett nyolcezer egyházi ingatlan közül több mint kétezer a történelmi magyar felekezetek tulajdona volt. Az amerikai képviselőház sürgető határozata és az Emberi Jogok Európai Bíróságán indított perek hatására április 17-én a román parlament végül elfogadta a restitúciós törvényt. A bürokratikus akadályok és a hosszú határidők miatt azonban, úgy tűnik, a katolikus egyháznak is elhúzódó folyamattal kell számolnia. Böcskei László nagyváradi megyés püspököt az ügy részleteiről kérdeztük.

– Hány ingatlant kapott vissza a katolikus egyház, és mennyire tart még igényt?

– A kérdésre lehet ugyan számokban válaszolni, ez azonban nem meríti ki a probléma lényegét. Ezért szoktam kiemelni inkább azt, hogy az eddigi restitúciós törvény és az ezt megelőző határozatok és sürgősségi kormányrendeletek alapján – a kommunista rendszer bukása után majd negyed századdal – sem sikerült még megoldani Romániában ezt a nehéz ügyet. Az igénylők sokszor hangoztatták, hogy hiányzik a politikai akarat. Ez így is van, hiszen többször volt alkalmunk megtapasztalni, hogy az érvényben lévő törvények alkalmazását is számtalan módszerrel és kifogással próbálták egyesek megakadályozni.

Az utóbbi hetekben félelmekkel teli várakozással figyelünk a Koreai-félszigetre. Az 1953-ban fegyverszünettel véget ért koreai háború után két egymástól gyökeresen különböző állam alakult ki. Délen piacgazdaságot és demokráciát hoztak létre, míg északon a föld – talán Kubát kivéve – egyetlen kommunista diktatúráját találjuk. Az ország jelenlegi vezetője, Kim Dzsong Ün érvénytelenítette a tűzszüneti megállapodást, és atomháborúval fenyegette meg az Egyesült Államokat, Japánt és Dél-Koreát. A helyzet hétről hétre változik, így nehéz előre látni, mi is fog történni. Csoma Mózest, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Koreai Tanszékének docensét a konfliktus részleteiről kérdeztük.

Nem­zet­kö­zi ta­nács­ko­zást szer­ve­zett a KETEG köz­gaz­dász­műhely

A Sapientia Szer­ze­te­si Hit­tu­do­má­nyi Fő­is­ko­la és a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­tem együtt­műkö­dé­sé­ben jött lét­re a Ke­resz­tény Tár­sa­dal­mi El­vek a Gaz­da­ság­ban kép­zés. A KETEG mun­ka­tár­sai szer­vez­ték azt a kon­fe­ren­ci­át, mely­nek ven­dé­gei Helen Alford és Francesco Compagnoni, a ró­mai Pá­pai Szent Ta­más Egye­tem pro­fes­­szo­rai, va­la­mint Stefano Zamagni, a Bo­lo­gnai Egye­tem köz­gaz­dász­pro­fes­­szo­ra vol­tak. Elő­adá­sa­ik­ban idő­sze­rű gaz­da­sá­gi prob­lé­mák­ra ke­res­tek meg­ol­dást a ka­to­li­kus tár­sa­dal­mi ta­ní­tás és a ci­vil gaz­da­ság el­vei alap­ján.

Pasztorációs konferenciát tartottak az egyetemi lelkészek

A felsőoktatási intézmények képzik a jövő értelmiségét. Azok a fiatalok, akik ma egyetemeken és főiskolákon tanulnak, holnap majd egy-egy terület magasan képzett szakemberei lesznek. Ők fogják tanítani gyermekeinket, ők irányítják majd az országot. Ezért is különleges területe a lelkipásztori munkának az egyetemi és főiskolai ifjúság lelkigondozása. Az Egyetemi Lelkészek Pasztorációs Konferenciája, melynek idén a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémia adott otthont, alkalmat nyújtott arra, hogy megoszthassák egymással tapasztalataikat azok, akik az egyetemi lelkészségeken foglalkoznak az értelmiség soron következő nemzedékével.