Baranyai Béla

Bár eredetileg a távközléshez köt a szakmám, mindig is szerettem volna egyszer teológiát tanulni. Végül erre is sor került, harmincévesen ültem be újra az iskolapadba. Az egyetem elvégzése után sok évig keresgéltem, míg végül sikerült olyan munkahelyet találnom, ahol ismereteimet kamatoztatni tudom. A hit kérdésein kívül érdekel a történelem – leginkább a közelmúlt – és a filmművészet. Mivel a család is fontos az életemben – nős vagyok, és három gyermekem van –, e témával is szívesen foglalkozom.

Hová lettek a férfiak?

Szerző:

A szociológus szemével

 

Magyarországon a születéskor várható élettartam a nők esetében több mint hetvennyolc év, míg ugyanez a mutató a férfiaknál hetvenegy év. Annak az esélye, hogy egy férfi megéri a hatvanötödik életévét, nálunk hatvannégy százalék, Ausztriában nyolcvankét százalék. Vajon miért van ez így? Szabó-Tóth Kinga egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének munkatársa az okok feltárása mellett arról is beszélt lapunknak, hogy mi jellemzi a magyar társadalom férfiképét, és mi lehet kedvező hatással a férfiak életkilátásaira.

Hagyomány és tapasztalat

Szerző:

Beszélgetés Nacsinák Gergely András ortodox pappal

 

„A keleti keresztény hagyomány magával hozza az Úr Jézusban való hit befogadásának, megértésének és megélésének sajátos módját. Ilyen értelemben egészen közel áll a Nyugat keresztény hagyományához, amely ugyanabból a hitből él és táplálkozik. Mégis különbözik attól, jogosan és csodálatraméltóan, mert a keleti keresztény a maga módján érzi és érti, és ezért eredeti módon éli meg a Megváltóhoz való viszonyát.” E szavakat II. János Pál pápa Orientale lumen című apostoli levelében olvashatjuk. Erről a „sajátos módról” Nacsinák Gergely András ortodox pappal beszélgettünk.

 

– Ha valaki Magyarországon a kereszténység mellett dönt, akkor inkább a katolikus vagy esetleg a református vallást választja. Ön miért lett ortodox?

 

– Bár a családom egyáltalán nem vallásos, engem mindig is érdekelt a vallástörténet. Ezért kezdtem el vallásbölcselettel és filozófiatörténettel foglalkozni a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Itt az egyik szemináriumon egy keresztény ikonográfiával kapcsolatos feladatot kaptam. Miközben az ikonokkal foglalkoztam, rájöttem, hogy azok teljesebb megértéséhez ismernem kell a keleti keresztény egyház- és művészettörténetet, liturgiát és teológiát. De azt is beláttam egy idő után, hogy az ikonok világának mélyebb megismeréséhez nincs más út, mint az élő ortodox tapasztalat. Pavel Florenszkij orosz újvértanú mondta, hogy az élő vallási tapasztalat a dogmák megismerésének egyetlen törvényes módja. (Pavel Flo rensz kijt a kommunisták végezték ki 1937-ben.) Ez érvényes az ikonográfiára is, hiszen az ikonok nem a múzeumi gyűjteményekben, hanem azokban a terekben vannak otthon, ahová szánták őket. Ez pedig az ortodox egyház liturgikus tere.

 

Ezzel a sajátos térrel Görögországban kezdtem el megismerkedni. Emlékszem, egy forró júliusi estén a párommal beléptem Parga, egy görög üdülőfalu templomába. Odakint nyár volt, odabent pedig – karácsony. Égtek a mécsesek, érzékeltem a szentség jelenlétét, éreztem, hogy itt otthon vagyok…

Meddig tart?

Szerző:

Nem kell komolyabb pszichológiai képzettség annak belátásához, hogy egy háborúnak sohasem akkor van vége, amikor elhallgatnak a fegyverek. Akár katonaként, akár az erőszakot elszenvedő civilként érintett valaki, biztos, hogy soha nem tudja elfelejteni mindazt, amit átélt. De az a pillanat vajon eljön-e, amikor már csak valahol legbelül él bennünk minden borzalom, és legalább fizikai valójában nincs jelen körülöttünk?

Elköteleződésből fakad a szabadság

Szerző:

Könyvespolcra

 

Egy „államosítás, beszolgáltatás és egyházüldözés által feldúlt világba” született, 1950-ben. A szekszárdi Alsó utcából indult, sváb és magyar hagyományokat ápoló családból. Bíró László tábori püspöknek, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökének életével a Szent István Társulatnál megjelent Rendelkezésre állok című kötet lapjain ismerkedhetünk meg.

Az irodalomnak súlya van

Szerző:

Beszélgetés Tóth Krisztina költővel

 

Versei, tárcanovellái nélkül ma már elképzelhetetlen a kortárs magyar irodalom. Bár prózái már megjelentek összegyűjtve is – Vonalkód, Hazaviszlek, jó? és Pixel címmel –, önálló regénnyel csak ebben az évben jelentkezett. Tóth Krisztinával az Akvárium című kötet különös és mégis annyira ismerős világa mellett az alkotás folyamatáról és a várakozásról beszélgettünk.

 

– Hogyan vezetett az út a szobrászattól a versekig, majd az ólomüveg ablakokig?

 

– A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász szakán végeztem, de már ebben az időszakban jelentek meg verseim. Mivel az irodalom közelebb állt hozzám, az ELTE bölcsészkarára jelentkeztem. Ennek elvégzése után öt évig a Budapesti Francia Intézetben szerveztem kiállításokat. Közben rendszeresen publikáltam és fordítottam, de a manuális tevékenység is nagyon hiányzott, ezért kezdtem el ólomüveg ablakokat készíteni. Olyannyira megtanultam ezt a szakmát, hogy sokáig ez volt a kenyérkereső tevékenységem. Az irodalomból csak az elmúlt tíz évben élek.

Az emlékezet kapujában

Szerző:

„Ha emlékezetem nem csal…” Így szoktuk kezdeni, ha nem vagyunk egészen biztosak abban, amit mondunk. Az emlékezet kutatói azonban számtalan kísérlettel bizonyították már, hogy bármennyire biztosak vagyunk is egy-egy állításunkban, a memóriánk legtöbbször megtévesztő és pontatlan. (Ezért is érdekes, hogy a bírósági gyakorlatban a tanúvallomásnak indokolatlanul nagy szerepe van.) Mindez azért van így, mert az eltelt idővel egyenesen arányosan úgy változtatjuk meg emlékeinket, hogy közben az önmagunkról kialakított képünk ne sérüljön. Ezért meséljük el úgy a velünk történteket, hogy a saját szerepünk, magatartásunk mások előtt minél jobb színben tűnjön fel. Általában. Akutagava Rjúnoszuke A bozótmélyben című novellájában – legalábbis első ránézésre – a nyugati olvasó valami egészen mással találkozhat. Itt ugyanis mindenki magára vállal egy gyilkosságot. A történet alapján Kuroszava Akira készített filmet A vihar kapujában címmel 1950-ben.

A valódi átalakulásról

Szerző:

Könyvespolcra

 

Napjainkban – legalábbis katolikus körökben – a legtöbbet idézett kijelentések közé tartoznak Karl Rahner szavai: ,,A holnap jámbor embere vagy misztikus lesz, aki megismert és megtapasztalt valamit Istenből, vagy egyáltalán nem lesz.” Arról viszont már kevesebbet hallunk, mit is jelent valójában az, hogy misztikus. S hogy miként kellene eljutni idáig, az pedig szinte sohasem kerül szóba. Richard Rohr ferences szerzetes Most – Tanuljunk meg látni a misztikusok szemével című könyve mindkét kérdésre megpróbál választ adni.

Te magad légy Isten mosolya

Szerző:

Szinte egész Európában, így Magyarországon is nagy gondot jelent a paphiány. Évről évre egyre kevesebben gondolják úgy, hogy a lelkipásztori szolgálatot szeretnék választani hivatásukként. Éppen ezért fontos, hogy ne csupán arról adjunk hírt, ha valahol egyetlen plébánosnak kell ellátnia egy nagyobb térséget. Szóljunk a pozitív példákról is, hiszen ilyenek is akadnak. Celldömölknek harminc éve nem volt szentelendő papja, most azonban hárman is erre a pályára készülnek.