Archív

Vendégünk a jeruzsálemi latin pátriárka

     Erdő Péter bíboros és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai mutatják be a hagyományos Szent István-napi ünnepi szentmisét a budapesti bazilika előtti téren augusztus 20-án, 17 órakor. A szertartáson jelen lesz Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka.

     A pátriárka latin mellékneve egyrészt a szertartásra utal, másrészt a Péter székéhez fűződő egységre. Római katolikusnak is nevezhetnénk.

    Jeruzsálem nemcsak a keresztények, hanem a zsidók és a muzulmánok számára is szent város. Történetét a birtoklásáért folytatott harcok jellemezték, vallási képét pedig a sokféle szertartású keresztény egyházak jelenléte színesíti.

A Szent Jobb-körmeneten is részt vesz Fouad Twal

    Jézus Krisztus halálának és feltámadásának városában az ősi egyházmegye 451 óta patriarchátus, a nagy keleti egyházszakadás után, a keresztes hadjáratok idején pedig az ortodox patriarchátustól való megkülönböztetésül latin patriarchátus lett.

    Miután a keresztes hadjáratok 1291-ben végleg kudarcot vallottak, a latin patriarchátus székhelye hat évszázadon át Rómában volt, míg a Szentföldön a ferencesek igyekeztek gondozni a szent helyeket, és a katolikusok lelkipásztori gondozását ellátni. A ferencesek azóta is a Szentföld „őrei".

    1847-ben sikerült a szultántól kieszközölni az engedélyt, hogy a latin pátriárka visszatérhessen Jeruzsálembe. Az első nem olasz pátriárka kinevezésére azonban csak 1987-ben került sor, az arab-palesztin Michel Sabbah személyében. Vendégünk az ő utódja 2008 márciusa óta.

    Az arab-palesztin nemzetiségű Fouad Twal 1940-ben született Jordániában. 1966-ban szentelték pappá. Lelkipásztori szolgálat után, 1972-től előbb Rómában tanult kánonjogot, majd a szentszéki diplomatákat képző Pápai Egyházi Akadémia hallgatója volt. Hondurasi, németországi és perui diplomáciai szolgálat után tizenöt évig a vatikáni államtitkárságon dolgozott.

    1992-ben Tunisz püspökévé, három év múlva érsekévé nevezte ki a pápa, és az észak-afrikai régió püspöki konferenciájának elnökévé választották. 2005-ben Michel Sabbah pátriárka koadjutora lett.

    A jeruzsálemi latin pátriárka tizenhat püspökével három ország: Izrael, Jordánia és Ciprus katolikus híveinek főpásztora. A mintegy nyolcvanezer katolikus lelkipásztori gondozása száznegyvenkét plébánián folyik. Számos szociális intézményt, iskolát és egyetemet tartanak fenn, amelyeket muzulmánok is igénybe vesznek.

    Twal pátriárka egyik legfontosabb személyisége az októberi közel-keleti szinódusnak. Ezért is fontos megismernünk, amit idén tavasszal a közel-keleti béke lehetőségéről mondott: „Palesztinok és izraeliek egész nemzedéke született és nőtt fel háborús mentalitással. Egyre nehezebb elképzelni a békés jövőt. Könnyebb a másik felet okolni, nehezebb megbocsátani. A keresztények azonban azt hangoztatják, hogy meg kell bocsátani, és újra kell kezdeni mindent. Mások hallani sem akarnak a megbocsátásról. Még akkor is, ha oktalannak tartanak bennünket, a mi üzenetünk ez marad: meg kell bocsátani."

     „Egy nap mindenki számára elérkezik a béke, zsidók, muzulmánok és keresztények számára egyszerre. Ezt a békét ugyanis soha senki nem élvezheti egyedül: vagy mindenkié lesz, vagy senkié." „Elsősorban a palesztin és az izraeli nép hibáztatható az állandó konfliktusért, de a nemzetközi közösség is, amelynek közbe kellene lépnie. A béke azt jelentené, hogy megoldják Jeruzsálem kérdését, a hárommillió menekült helyzetét, meghúzzák Izrael határait." „A palesztin keresztények problémája a fokozatos vérveszteség, amely a kivándorlás következménye."

Rosdy Pál  

Ötéves a Magyar Katolikus Rádió

    Hálaadással emlékeznek meg a Magyar Katolikus Rádió első megszólalásának ötödik évfordulójáról május 27-én, 12 órakor a budapesti Szent István-bazilikában. A szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatja be, a szertartás előtt 11 órakor a rádió munkatársai ünnepi műsorral köszöntik a vendégeket

    Miért csak a katolikus rádiót hallgatod – kérdeztem a minap gyermekgondozási szabadságon tartózkodó ismerősömtől. „Mert élni segít" – válaszolta. Meglepődtem: egyszer már egy szobrászművésztől hallottam ezt a mondatot, de őt a művészet értelméről faggattam. – Nemcsak én hallgatom – folytatta a harmadik gyermekét nevelő anyuka -, hanem a szomszédasszony is, aki se nem katolikus, se nem hívő…

    Mosolyogva helyesel Juhász Judit, a rádió vezérigazgatóhelyettese, amikor elmesélem neki a történetet. – Valóban, a hozzánk eljutó vélemények, de a hallgatottsági adatok is azt bizonyítják – mondja az ismert rádiós személyiség -, hogy az eddig talán szokatlan, bensőséges, családias, humánus hangvételű műsoraink a társadalom széles köreit képesek megszólítani.

    A rádió alapítójának, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának éppen ez volt a célja, amikor 2000 őszén elhatározta, hogy országos rádióadást indít, amelyben minél szélesebb körben szeretné bemutatni, megismertetni a kereszténység kétezer éves értékrendjét, a katolikus egyház tanítását.

Kaptak-e konkrét útmutatást arra nézve, hogyan tegyék mindezt?

    – A konferencia döntése értelmében nem egy liturgikus műsorfolyamra alapozó, specifikusan vallási, hanem a közjót szolgáló, az emberek mindennapi életét a maga teljességében bemutató rádió született. A kizárólag egyházi fenntartású közszolgálati rádió alapításáról szóló műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó szerződést az ORTT-vel 2004 elején írta alá Spányi Antal székesfehérvári püspök, a rádió vezérigazgatója. Az új katolikus rádió 2004. május 30-án szólalt meg először a középhullámú frekvencián.

(Folytatás a 11. oldalon.)  

Megnyílt a XVII. Szent István Könyvhét

(Folytatás az 1. oldalról.)

    Az irodalmi, lelkiségi, teológiai, történeti és filozófiai művek, összesen hétezer kiadvány, nyolcvanhat újdonság sorában a legkülönbözőbb témákban találhatnak maguknak szellemi táplálékot az olvasók. Farkas Olivér, a Szent István Társulat igazgatója a rendezvénnyel kapcsolatban külön kiemelte, hogy új résztvevőként megjelent kínálatával a könyvhéten két kolozsvári kiadó, a Verbum Kulturális Egyesület és a Koinonia is. Az elmúlt csaknem két évtized alatt a Szent István Könyvhét a magyar nyelvű könyvkiadás világi szakmai körökben is számon tartott eseményévé fejlődött.

    A tavaszi könyves seregszemle ünnepi megnyitóját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dísztermében tartották. Bemutatták a könyvhét újdonságait, majd átadták a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány közösen alapított kulturális díját. A Stephanus-díjat – az alapító okirat szerint – olyan szerzők kaphatják, akik magyar nyelven megjelent műveikben az egyetemes keresztény európai kultúra értékrendjét közvetítik a teológiai tudományok, illetve az irodalmi műfajok területén. A díjat napjainkig harmincöt személy nyerte el, köztük Franz König bíboros, Joseph Ratzinger bíboros, Nemeskürty István és Jókai Anna. A díjat Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a Szent István Társulat fővédője, valamint Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója adta át a kitüntetetteknek. Teológiai kategóriában idén Gánóczy Sándor, a würzburgi egyetem nyugalmazott dogmatikaprofesszora, irodalmi munkásságáért pedig Czakó Gábor író vehette át a rangos elismerést. A díjazottakat Puskás Attila dogmatikaprofesszor és Szörényi László irodalomtörténész méltatta. A megnyitón közreműködött a Budapesti Vonósok vonósnégyese.

Szöveg és kép:

Cser István

Mindszenty-zarándoklat Esztergomba

    Mindszenty József hercegprímás hamvainak 1991-es hazahozatala és esztergomi újratemetése óta minden év májusában hazai és külföldi tisztelőinek sokasága zarándokol a Duna menti királyi városba, hogy megemlékezzék a „modern kori vértanúról". A mártírsorsú főpap nem tekintette magát egyébnek, mint nemzete és népe szolgálattevőjének. 1946-ban elhangzott szavai ma is tanítanak és figyelmeztetnek. Tanítanak a jézusi példa örök értékeire, figyelmeztetnek az egymás iránti szolidaritás alázatára.

Fotó: Cser István

    Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatta be Juliusz Janusz apostoli nuncius, Paskai László nyugalmazott bíboros részvételével, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival és a főegyházmegye papságával.

    Szentbeszédében Erdő Péter nagy elődjének máig ható példáját méltatta: „Egyházát és hazáját szenvedélyesen, hűségesen szerette, és nemcsak nyilatkozataival, de tetteivel is bizonyította, hogy erre áldozza egész életét. Bárcsak ma élne mindannyiunkban ilyen szenvedélyes szeretet Krisztus igazsága, egyháza és hazánk iránt!" Erdő Péter cáfolta azokat az újabban felbukkanó „utalásokat", amelyek szerint Mindszenty bíboros megkérdőjelezte volna a pápa azon jogát, hogy üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. Hangsúlyozta, hogy a főpap tanúságtétele harmincnégy évvel halála után, ma is aktuális. „Mert a volt szocialista világban a vallás és az egyház üldözésének emlékét éppúgy nem dolgozta még föl a társadalom, mint sok más elhallgatott feszültséget és szenvedést. Azt pedig mindennap látjuk, hogy bizalomra, a közös érdekekért való együttműködésre égetően szükségünk van." Tiszteletet érdemelnek azok, akik a hitükért szenvedtek – folytatta a bíboros. Az üldözőikkel különféle formában együttműködők gyengeségére pedig a bűnbánat és Isten bocsánata a válasz. Ha hittel tekintünk vissza az elmúlt évtizedekre, akkor értékteremtő és tanúságtevő, egyházukért, a keresztény kultúráért önzetlenül dolgozó világi emberek, értelmiségiek, köztük papok sokaságát látjuk, akik 1990 után is képesek voltak előre nézni. Erejükön felül is vállalni tudták a keresztény oktatás, nevelés, szociális munka, teológia és igehirdetés számos feladatát. „Ezek a kihívások és egyházi életünk missziós megújulása jelentik a mai katolicizmus tanúságtételét." Homíliáját zárva Erdő Péter hitet tett a megbékélés és a szeretet mellett.

    A zarándokok fohászt mondtak azokért a vértanúkért, akik a hercegprímás társai voltak üldöztetése idején, valamint segédpüspökéért, Meszlényi Zoltánért, aki életét adta hitéért, hűségéért.

    (Folytatás a 7. oldalon.)