Út a gyökerekhez

Egy füzetet kaptunk ajándékba, amely lépésről lépésre kísért bennünket zarándoklatunk során, gazdagította tudásunkat és vezette lelki utunkat. A naponta bemutatott szentmisék és a vallásos énekek segítettek befelé figyelni, és elmélyülni nemcsak a körülöttünk levő szépségben, hanem Isten csodálatában is.
„Őseink hite, a jövő reménye!” Ez volt utunk mottója. Veszprém, a királynék városa, majd a Zirci Ciszterci Apátság magasztos tornyai köszöntöttek, s Balatonfüred sétányai és fényei elvarázsoltak bennünket. Pannonhalma ősi és mindig élő lelkisége is megérintett, Tihany, a Balaton koronája elbűvölt, a hajó elringatott, a zirci arborétum ősi fái pedig megannyi legendát meséltek. A múlt színei és visszhangjai tárulkoztak fel előttünk.
A jövőt jelenünk táplálja, amely a múltban gyökerezik. Ha megismerjük múltunkat, önmagunkat is jobban megértjük, és ez az, ami életünk céljának megtalálásához, létünk értelmének megértéséhez és a valóság felismeréséhez vezethet. A közösség egy kinyújtott segítő kéz, váll, amelyre támaszkodhatsz, bátorítás, meleg ölelés. A közösség a megosztás helye, kimondott szó, amely segít növekedni, tökéletesebbé válni a szeretetben, az elfogadásban, a megbocsátásban, értelmet ad az életünknek és válaszokat kínál a kérdéseinkre.
„Nem hal meg, aki bízik.” Minden utazás újabb kihívásokat és lehetőségeket teremt, főleg ha Isten keresését tűzzük ki célul magunk elé. Az isteni és az emberi kéz által teremtett szépség sokféle lehet, attól függően, hogyan közeledünk hozzá, mit keresünk, és mire vagyunk nyitottak. Utazásunk állomásai minden igényt kielégítettek, emellett nem volt könnyű megélni, átérezni és befogadni mindazt a rengeteg értéket, aminek részesei lettünk. Hálásak vagyunk mindezért Istennek, a Szűzanyának és minden áldott szívnek és kéznek, amely segített bennünket abban, hogy mindezt megélhessük.
Utunkat a pestszentlőrinci főplébánia közreműködésével a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Ügyekért Felelős Államtitkársága támogatta. Köszönjük Tampu-Ababei József pestszentlőrinci főplébá­nos­nak, hogy segítő kezet nyújtott nekünk, és emellett lehetőséget teremtett a két közösség örömteli találkozására, ami a hosszú távú kapcsolatok, a jövőbeli közös tervek alapja lehet.
Talán a legértékesebb ajándék, amit megtapasztalhattunk, a megosztás. Ezt az útravalót kaptuk Marchut Rékától, aki úti zarándokfüzetünket összeállította, és aki ennek a kirándulásnak az ötletgazdája és motorja volt.
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.” (Hamvas Béla: A láthatatlan történet)

Fekete Klára
a bukaresti Barátok temploma kórusának vezetője

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..