Sebhellyel az arcunkon, mégis szerethetően
Fotó: Merényi Zita

 

A 2015-ben létrejött gyermek- és ifjúságvédelmi munkacsoport célja, hogy valamennyi katolikus köznevelési intézmény ismerje és felhasználja a gyermekvédelem területén rendelkezésre álló módszereket. Számos egyházi iskolában már évek óta komoly munka zajlik e téren. A konferencia célja az volt, hogy bemutassák a szakembereknek ezt a sokszínűséget, különösen a megelőzés lehetőségeit. A rendezvényen, amelyet a Renovabis, a német püspöki konferencia közép- és kelet-európai szolidaritási segélyszervezete támogatott, csaknem kétszáz pedagógus, intézményvezető és -fenntartó, szociális, mentálhigiénés és gyermekvédelmi szakember vett részt.
A konferencián előadást tartott Hans Zollner SJ, a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának (Centre of Child Pro­tec­tion) vezetője. Bemutatta a gyermekvédelem legfontosabb feladatait és lehetőségeit, külön kitérve a szexuális visszaélések problémájára. Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát, az MKPK tagja és Juhász-Laczik T. Albin OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakgimnázium és Szakkollégium igazgatója pedig az általa vezetett intézményben működő rendszerszintű gyermekvédelmi modellt mutatta be.
A konferenciához kapcsolódó sajtótájékoztatón Szentes Judit SSS, a KaPI gyermek- és ifjúságvédelmi szakembere elmondta: Hans Zollner SJ meghívásával nemzetközi kontextusba kívánták helyezni a hazai katolikus gyermekvédelmi munkát. A pannonhalmi gimnáziumban kialakított és ott működő gyermekvédelmi modell pedig olyan példa, amely bátorítás és ösztönzés a többi intézmény számára.
A plenáris előadások után a konferencia résztvevői tizenkét szekció közül választhattak, melyekben a katolikus köznevelési intézmények és szervezetek tapasztalatait, jó gyakorlatait ismerhették meg a gyermekvédelem számos területéről, például az internetbiztonsággal, a szexuális neveléssel, a konfliktuskezeléssel, a szociális készségfejlesztéssel vagy a bullying (iskolai megfélemlítés, bántalmazás) megakadályozásával kapcsolatban.
Tíz nappal a konferencia előtt adta ki az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) a legújabb jelentését, mely szerint a világon egymilliárd gyermek esik áldozatául valamilyen erőszaknak (lelki, fizikai erőszak, szexuális visszaélés, fegyveres konfliktusok). Hans Zollner SJ hangsúlyozta: sok ember dolgozik a gyermekvédelem területén, de meg kell találni az együttműködés módjait, hogy hatékonyan tudjunk fellépni a közös cél érdekében. El kell érnünk egy következő szintet, amikor a kiskorúak és a sérülékeny személyek védelme nem különleges, hanem természetes magatartás.
A Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának vezetője a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban rámutatott: szembe kell néznünk azzal, hogy ez a jelenség minden országban, minden társadalmi rétegben és kultúrában előfordul, és sokkal elterjedtebb, mint a napvilágra került esetek száma alapján gondolnánk. Sok ilyen bűncselekmény sötétben marad: a szakemberek szerint a rendőrségnek jelentett minden egyes esetre öt be nem jelentett abúzus jut.
Az Európa Tanács 2010-ben kampányt indított a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések ellen, Minden ötödik címmel. A felmérésük szerint ugyanis minden ötödik gyermek lesz valamilyen szintű szexuális abúzus áldozata, vagyis statisztikai értelemben a felnövekvő nemzedék 20 százaléka. Ez tehát egy olyan valóság, amivel foglalkoznunk kell. Mindenki érintett – fogalmazott Hans Zollner SJ –, mert az abúzus nem csak az áldozat életére, de a közvetlen környezetére, a közösségére és végső soron az egész társadalomra hatással van.
A szakember elmondta, hogy a szexuális visszaélések 95 százalékát családtagok követik el, 3 százalékát pedig olyan emberek, akikben a gyermek megbízik, tehát szomszéd, barát vagy valaki, akivel a kiskorú egy intézményben találkozik, például tanár, orvos, lelkipásztor, edző… E bűncselekmények elkövetői közül csupán 2 százalékot tesznek ki azok, akik teljesen idegenek az áldozat számára.
Hans Zollner SJ hangsúlyozta azt is, hogy különbséget kell tennünk a patológiás esetek (pedofília, hebe­fília) és a hatalommal való visszaélésként elkövetett szexuális bántalmazások között. Az ilyen jellegű bűncselekmények nagyobb részét nem pszichés betegek követik el, hanem hétköznapi emberek.
A Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának vezetője több modellt is bemutatott a megelőzésre. Ezek közös eleme, hogy az egyes gyermek védelmét célzó intézkedéseket intézményi és társadalmi szinten is értelmezni kell.
Hans Zollner SJ föltette a kérdést: miért kell állandóan beszélni erről a kérdésről? Nehéz téma ez, és a szakemberek egy idő után belefáradnak. Mégis folyamatos erőfeszítésre van szükség, nem lankadhat a figyelmünk, mert az emberben ott lakik a gonosz, és a visszaélés, az erőszak sajnos mindig jelen lesz a világban. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a kockázat a lehető legkisebb legyen.
A konferencián Hortobágyi Cirill OSB főapát és Juhász-Laczik Albin OSB igazgató közös előadásukban a pannonhalmi gimnáziumban működő rendszerszintű gyermekvédelmi modellt ismertették a jelenlévőkkel. A főapát rámutatott: be kell látnunk, hogy a társadalom változik, és a nevelési-oktatási folyamatban alkalmazott módszertannak igazodnia kell e változásokhoz.
Néhány évtizeddel ezelőtt például még elfogadott volt a félelemkeltés mint pedagógiai módszer. Ma már tudjuk, hogy ez kontra­pro­duktív, sőt, a tanár ezen az úton járva bántalmazóvá válhat. Nem helyes az sem, ha a büntetést kizárólagos nevelési eszközként alkalmazzuk. A gyermekeket be kell vonni a rájuk vonatkozó döntések meghozatalának folyamatába, és amennyire csak lehetséges, meg kell értetni velük egy-egy szabály okait.
A főapát hozzátette: hívőként valljuk, hogy Isten a saját képére alkotta meg az embert, akinek ebből ered a méltósága. A gyermek méltósága és a jogai is. A felnőttek számára pedig kötelezettség a gyermekek jogainak biztosítása. A pedagógusok szemében ez olykor ijesztő, mondván: annyi joga van már a gyereknek, hogy a tanárnak nem maradt semmi… De látnunk kell, a tanárnak csak akkor lehetnek jogai, ha vannak kötelezettségei is, és a diáknak is csak akkor lehetnek kötelezettségei, ha vannak jogai.
Az egyházi személyek által elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban Hortobágyi Cirill OSB a személyes véleményét és tapasztalatait osztotta meg a konferencia résztvevőivel. Amikor egy intézmény ilyen esettel kerül szembe, az első reakció – és nem is alaptalanul – mindig a félelem. Mi lesz az intézmény hírnevével? Hiszen minden iskola a jó híréből él… Ha ilyen bűncselekmény történik, az súlyosan károsítja az érintett közösség önbecsülését és összetartását is. A nyilvánosságtól való félelem emellett abból is táplálkozik, hogy a média sok esetben torzít, illetve egy-egy ügy kitárgyalása során súlyosbíthatja a bántalmazást.
A nyilvánosságnak azonban összességében mégis pozitív a hatása. Ha egy visszaélés napfényre kerül, az bátorságot adhat más áldozatoknak is, hogy megszólaljanak. Így pedig lehetőség nyílik arra, hogy segítséget kapjanak. Ha csak ennyi történik, már hálásak lehetünk a nyilvánosságnak – fogalmazott a pannonhalmi főapát. Emellett az igazság feltárulása segít abban is, hogy megfelelő megelőzési modelleket, protokollokat vezessünk be. A folyamat végén pedig megnő a bizalom az adott intézmény iránt. Ha egy közösség nyíltan vállal egy ilyen helyzetet, bár sebhely marad az arcán, összességében mégis szerethetőbbé válik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..