Gyermekbántalmazás vatikáni szemmel
Fotó: Merényi Zita

 

A találkozó fő előadóját, Hans Zollner jezsuita szerzetest, a kiskorúak védelmére megalakított pápai bizottság tag­ját kérdeztük.

A budapesti, kiskorúak védelméről szervezett konferenciára nagyon sok érdeklődő érkezett. Miben tudja az Egyház támogatni azt a sok nevelőt, aki felelősséget érez a gyerekek védelméért?

– A Katolikus Egyháznak fontos szerepe van, mert sok helyen vagyunk jelen, nagy tapasztalatunk van a nevelés terén. Meg tudjuk mutatni: mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük azokat, akik a leginkább sebezhetők, a gyerekeket. Nagy szakértelemmel bírunk ebben, és sok erőforrásunk van.
Olyannyira, hogy Önök kialakítottak egy gyermekvédelmi központot is a Pápai Gergely Egyetemen. Miért volt ez fontos?
– Hozzá akarunk járulni azok képzéséhez, akik a Katolikus Egyházban dolgoznak, de azokéhoz is, akik az Egyházon kívül. Meg szeretnénk tanítani, amire szükségük van a témában: hogyan lehet felismerni a visszaélést; hogyan találkozzunk a visszaélések áldozataival; mit kell tenni az elkövetőkkel; milyen szabályok vannak az Egyházban és az Egyházon kívül a vádak kezelésére. Megtanítjuk, hogyan lehet segíteni a változásban egy olyan intézményt, mint egy iskola, egy plébánia, egy egyházmegye, egy szerzetesrend, egy egyház…

A Vatikán szembenéz az Egyház tagjai által elkövetett visszaélésekkel. Milyen hatása van ennek más intézményekre a világban? Vannak, akik követik ebben a nyitottságban, akik számára modellértékű?

– Igen, nemcsak kapcsolataink vannak, hanem együttműködünk is más felekezetekkel, más vallásokkal, állami intézményekkel. Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában, de Európában is vannak olyan országok, ahol az állam bizonyos kérdésekben az Egyház szakértelmét kéri. Nemrég ellátogatott hozzánk Angliából egy anglikán püspök, aki a saját egyházában már foglalkozik ezzel a kérdéssel, de szerette volna tudni, mit gondolunk mi, és elkezdtünk közösen dolgozni. Két évvel ezelőtt, 2017 októberében szerveztünk egy konferenciát, a gyermekek méltósága a digitális világban témájában. Munkásságunk nyomán 2018 novemberében az Egyesült Arab Emírségek kormánya is szervezett egy konferenciát.
Május 9-én délben tették közzé Ferenc pápa Ti vagytok a világ világossága kezdetű apostoli levelét, amelyet motu pro­prio formájában írt. Milyen kötelezettségekkel jár ez a helyi egyházak számára?
– Vannak változások, amelyekből már törvény lett, kötelezi a helyi egyházakat, egyházmegyéket bizonyos dolgok megtételére. Az egyik elvárás az, hogy egy éven belül, vagyis 2020 júniusáig hozzanak létre egy irodát – hacsak már meg nem tették –, amely az egyházmegyén belül a vádakkal és a megelőzéssel foglalkozik. Törvény írja elő, hogy minden egyházmegyében legyen ilyen iroda. A második, hogy minden papnak, szerzetesnek, szerzetesnőnek kötelessége jelenteni az egyházi hatóságnál, ha visszaélésre gyanakszik. Ami eddig csak a püspöki konferenciák irányelveiben szerepelt, mára törvénnyé vált a Katolikus Egyházban. Ha egy püspökhöz vagy elöljáróhoz feljelentés érkezik, és ő nem követi az Egyház törvényét, nem tartja be, amit a saját belső törvényünk előír, föl lehet jelenteni, és büntetést lehet kiszabni rá. Vannak ebben más fontos dolgok is, amelyeket a helyi egyházaknak meg kell valósítaniuk, például fejleszteniük és folyamatosan korszerűsíteniük kell irányelveiket.

Milyen segítséget kapnak ehhez az egyetemes Egyháztól?

– Sok anyag áll rendelkezésükre, például a februári római püspöki találkozó minden anyaga. Internetes oldalt http://www.vatican.va/resources/indexit.htm – hoztunk létre, ahol nagyon sok információ található: az előző pápák megnyilatkozásai, a Hittani Kongregáció minden útmutatása. Készítünk továbbá egy tájékoztatófüzetet arról, hogyan kell alkalmazni az egyházi törvényt ezekben az esetekben, hogyan kell lefolytatni a kánonjogi eljárásokat. Létrehozunk egy munkacsoportot, ennek fel­adata segítséget nyújtani azoknak a püspöki konferenciáknak, amelyeknek még nincsenek saját irányelveik, hogy meg tudják írni és ki tudják adni őket. Hallom sok püspöktől, hogy egyedül érzik magukat a feladattal, de már most sok anyag elérhető, és még több hamarosan elérhető lesz. Ha egy püspök nem tudja, mit tegyen, külső segítséget is kérhet, nem csak Rómától, hiszen vannak olyan püspöki konferenciák – például Kanada, Ausztrália, Németország –, amelyek az utóbbi harmincöt évben sokat foglalkoztak a kérdéssel.

A püspöki konferenciák vezetőivel megtartott februári vatikáni találkozón elhangzott záróbeszédében Ferenc pápa azt mondta, a gyermekek kiáltásának kell lennünk. Hogyan tudjuk lerombolni a hallgatás kultúráját?

– Segíteni kell abban, hogy mindenki megértse, végső soron egyedül az átláthatóság „kifizetődő”. A bizalmat az igazságra lehet fölépíteni. Ez nem csak emberi, hanem keresztény szempontból is igaz. Jézus azt mondja János evangéliumában (8,32): „az igaz­ság szabaddá tesz benneteket”. Ahol nem mondják el az igazságot, ott nem vagyunk szabadok. A közösségi média korában, amikor azonnal megjelenik minden, illúzió azt hinni, hogy információkat lehet késleltetni vagy elrejteni. A botrányokat nem az újságírók hozzák létre. Az újságírók megírják a botrányokat, amelyeket papok keltettek. A vádaknak ugyanis nagyon kicsiny része hamis vád, a döntő többségük igaz. Föl kell tehát ismernünk, hogy nem lehet szeletenként adagolni a hírt, hanem mindent meg kell mutatnunk, ami történt. Érthetően ez teszi szavahihetővé az Egyházat. Van, aki azzal érvel, hogy milyen sokba kerül ez az Egyháznak, de még anyagi szempontból is kevesebbe kerül, ha önként fizetünk, mint ha fizetésre köteleznek.

A Szentatya 2018. december 21-én a Római Kúria bíborosai és hivatalvezetői előtt tartott beszédében megköszönte a médiának a gyermekbántalmazások feltárásában végzett munkáját…

– Igen, így van. A média munkáját a kérdésben nem szabad igazságtalan támadásnak venni. Nem tagadom, hogy vannak emberek, akik igazságtalanul kárt akarnak okozni az Egyháznak, de én sok újságíróval találkoztam, és ők olyanok voltak, akik a tényeket akarták tudni, és segíteni akarták az átláthatóságot. Csak a valóságban és az igazságban növekedhetünk, nem építkezhetünk aláaknázott földre.

A lengyel egyház a visszaélésekről készült film kapcsán mély és krisztusi választ adott. Példának tekinthető ez a reakció?

– Igen. Wojciech Polak lengyel prímás, Gniezno érseke a lengyel püspöki konferencián belül felelős ezért a témáért. Öt éve Varsóban találkoztunk, amikor a konferencia titkára volt, és láttam, olyan ember, aki tisztában van azzal, hogy ezen a területen cselekvésre van szükség. A lengyel prímás és más lengyel püspökök hozzáállása nagy segítség lehet, hogy megértsük: nem arról van szó, hogy frontális támadás indult az Egyház ellen, hanem arról, hogy rá kell mutatni az esetekre, hogy segítsük az Egyházat az igaz­ság és az igazságosság felé haladni. Félhetünk ettől, de az Úr velünk van, kérjük a segítségét, és akkor szembe tudunk nézni az ellenségeskedéssel is.

A média által keltett hangzavar egyrészt nagy nehézség, másrészt pedig olyan mély bűnbánatra indít, amiből értékes gyümölcsök fakadhatnak. Megváltozhat az, ahogyan az Egyházban beszélünk a kérdésről? Készen állunk a gyógyulásra?

– Igen, ezt néhány országban már látjuk is megvalósulni. Minden országban fontos, hogy bátrak legyenek előrehaladni. Meg kell maradni az Egyház szeretetében, és oda kell figyelni azokra, akiket megsebzett, fel kell vállalni a felelősséget, és hinni kell a kiengesztelődés szentségében. A kiengesztelődés szentsége akkor érvényes, ha teljesül három feltétel: a bűnbánat, a bűn megvallása és az igyekezet arra, hogy jóvátegyük az elkövetett rosszat. Ha tudunk hinni a Szentlélek valóságában és jelenlétében, akkor, azt hiszem, valóban bátrak lehetünk, hogy elmondjuk: bűnt követtünk el ezekben az esetekben, és megteszünk mindent, ami emberileg lehetséges, hogy segítsük a gyógyulás folyamatát.

A feltárás és gyógyulás folyamata nem rövid út…

– Így van. Mindig csodálkozom azon, ami a 2002-es bostoni eset és 2010 között történt. Németországban figyeltem a híreket, de a média nem beszélt sokat róla, csak 2010-ben. Meg vagyok győződve, előbb-utóbb mindenütt eljön a pillanat, hogy szembe kell nézni ezzel a valósággal. Erre föl kell készülni Magyarországon és más közép-európai országokban is, hogy aztán egy igazabb Egyház kerüljön ki belőle.