Miképpen mi is…?

Dianne B. Collard könyve a megbocsátásról

 

Vajon ki az közülünk, aki ne ismerné a megbántottság érzését? Már a gyermekkor mélye is mennyi sebet őriz. S ahogy elérjük a felnőttkort, egyre jobban megértjük, életünkhöz hozzátartoznak megaláztatásaink is. Mindig lesz, aki jogtalanul hátba döf, vagy éppen szíven szúr bennünket. Van, aki éveken át némán hurcolja sebeit, van, aki haragot tart miattuk, van, aki egy jól időzített pillanatban bosszút áll értük, s akad, aki megbocsátja őket.

„Forradalmi mámorban úsztunk”

Az 1956-os események egy résztvevő szemével

 

Olvashatunk tanulmányokat, hallgathatjuk a szakértők elemzéseit, de nincs annál elevenebb, mint ha az mesél egy fontos történelmi eseményről, aki átélte azt. A Stuttgart melletti Neuhausenben élő Haris József nem csupán szemtanúja, de tevékeny résztvevője is volt az 1956-os magyarországi forradalomnak. Az egykori gödöllői egyetemista mindig ott volt, ahol a legfontosabb történések zajlottak. Az alábbiakban visszaemlékezéseiből válogattunk.

Edith Stein-emlékkiállítás Győrben

Edith Stein-emlékkiállítás nyílt október 16-án, csütörtökön a győri Zichy Ferenc Látogatóközpont káptalanházában. A Magyar Katolikus Kulturális Hetek kiemelt egyházmegyei programjának számító tárlatot Pápai Lajos győri megyés püspök nyitotta meg. Az ünnepélyes eseményen részt vett az Egri egyházmegye dolgozóinak társaságában érkező Ternyák Csaba érsek, Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, a kiállítás Győrbe hozatalát lehetővé tevő Roberto Maria Pirastu kármelita elöljáró és Fodor János devecseri plébános is.

Rejtett gyökereink

Beszélgetés Karosi Júlia jazzénekesnővel

Diáklánykorában is úgy játszott Debussyt, mint akit nemcsak az ujja visz, hanem a szíve is. Na meg a tudatossága. Évekkel később a Széchényi Könyvtár csendes, félsötét lépcsőfordulóján futottunk össze – kezünkben a vizsgaidőszak súlyos kötelezőivel. Legutóbbi találkozásunkkor az idén tavasszal megjelent, Hidden Roots című második jazzlemezét adta át. Karosi Júlia – a zenei iskolákat és a filozófia szakot egyaránt megjárt énekesnő – legújabb albumában (nép)zenei és nyelvi gyökereinket keresve közvetíti a kortárs jazz világát.

– Alkotói munkámban meghatározó szerepe van a filozófiai gondolkodásnak és tanulmányoknak. Mivel én írom a dalainkat, az első lemezen is fontos szerkesztői szempont volt a filozófia szak évei alatt megtapasztalt útkeresés. Fontos inspiráció volt a bölcsészkar, és igyekszem „belekomponálni” a zenei karrierembe. Mindenkinek más az útja: van, aki korábban tudja már, hogy mi felé tart, és van, akinek több állomáson kell keresztülmennie, mire megleli a hivatását.

Oázis a város mélyén

Látogatás Martsa István egykori alkotóműhelyében

A Józsefváros „dzsungelében” jártam, a József utca 37.-ben, egy magas, századfordulós bérház udvarában: Martsa István egykori műteremházában és kertjében. Ki gondolná, hogy mi mindent rejt a pesti kőrengeteg? Ez igazán nem az a környék, ahová vasárnap kirándulni megy az ember. A bérház kopott falán nagyméretű emléktábla hirdeti, hogy a XX. század közismert művészei alkottak itt hosszabb-rövidebb ideig. Eredetileg kőfaragó műhely volt az idén száztizenöt éves épület belső udvarában. A ház Seenger Béla építész tervei alapján készült a XIX. század végén, velencei palotákat idéző romantikus homlokzattal. Az egész háztömböt átszelő udvar egykor a József utcától a Tavaszmező utca 6.-ig tartott. A kerti ösvény helyén vasúti sínpár feküdt, melyeken a kövek szállítása zajlott. A Seenger-műhelyben faragták annak idején a Parlament, a Szent István-bazilika és a Magyar Tudományos Akadémia köveit. A kőfaragó műhely később Budára költözött, és a műtermeket bérbe adták szobrászoknak. Munkálkodott itt többek között Maróti Géza, Róth Miksa, Gádor István, Csorba Géza, Mikus Sándor, Pátzay Pál, Ferenczy Béni és Kós Károly is.

Egy szemlélő meditációja az építészetről

„A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől.” Így kezdi Mircea Eliade ma már klasszikusnak számító művét, A szent és a profánt. Megállapításai szerint minden vallás ismer olyan helyeket, ahol az isteni, a szent megnyilvánul. A történelem során az ilyen kitüntetett tereket meg is jelölte az ember, ide emelte templomait, kolostorait, így emelkedtek sorra az Istennel való találkozás nagyszerű építményei szerte a világon. A kereszténység számára a kezdetektől magától értetődő volt, hogy templomai építésénél minden technikai tudását latba vesse, és igyekezzen olyan szépet létrehozni, amilyet csak tud. Így váltak a középkori Európa legnagyszerűbb alkotásaivá a katedrálisok, kolostoregyüttesek. Ahogy múlt az idő, a templomok mellé várak, kastélyok és paloták épültek, melyek már nagyobbak és magasabbak voltak az Istennek szánt hajlékoknál. Manapság pedig már annak is tanúi lehetünk, hogy az, ami egykor a szent megnyilvánulásának, a „teofániának” a helye volt, valami teljesen más funkciót kap.

Lacikonyhás vacsi

Végy egy jó szakácsot, töltsd meg jókora adag lelkesedéssel, adj hozzá egy elvált feleséget meg egy kamaszodó fiút, rázd össze némi munkahelyi és magánéleti konfliktussal, s tálald frissen, enyhén fűszerezve. Jon Favreau tuti receptből dolgozott legújabb filmjének elkészítésekor, az eredmény pedig egy igazi mosolygós gasztromozi lett, melynek bérelt helye van minden nyári moziszezonban.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.